Linkin Park - Leave Out All The Rest

Sziasztok!

Nos, ma is jövök egy ilyen kis akármivel...
A LOATR a Minutes to Midnight albumon jelent meg, 2007-ben. A klippet Mr. Hahn rendezte, természetesen már nem első alkalommal. És ne feledjük, hogy ez a szám a Twilight hivatalos soundtrack-je is lett, a DVD 2. lemezén a Milton Keynes-beli felvétel látható, a Paramore és a Muse mellett!
Szerény véleményem szerint a melankolikusnak ható zene mellé tökéletesen illik ez a megjelenítés.



Hát akkor lássuk:
Az elején szépen felvezetik a nyugodt pillanatot, azt a hangulatot, ami körbelengi az egész számot. Engem ez mindig a Star Trek: Voyager című sorozatra emlékeztet, mikor ugye az űrhajóval hazafelé tartanak. Ez is valami hasonló.
A grafika elsőosztályú, ahogyan a világűrt megalkottál, és az űrhajó belseje is nagyon passzol ehhez. A szürkés színek dominálnak, mindent ez borít. Kicsit sötét, de megnyugtató.
És a 24. másodpercnél rögtön kedvenc szereplőmre is térünk: Mike-ra. Azt mutatják, ahogy leveszi a sisakot, és itt kezdődik az ének.
Rohadt jól néz! Annyira, hogy jó párszor leragadtam ott, hogy csak még egyszer, csak még egyszer hadd nézzem meg ezt a pillanatot! A haja itt az akkori stílushoz igazítva középen kicsit hosszabb és fel van zselézve... vagy magától áll így, mivel zselének én nyomát sem látom... így meg még jobb! :) Szóval 10 pontból itt is 15öt kap szexisségre...
Aztán megpillantjuk Chestert, Phoenixet, Joet majd ismét Mike-ot, kicsit később Robot és Bradet is. Mind jól néznek ki, meg kell hogy mondjam. Szerintem legalábbis.
Olyan nagy mozgás nincs. Az űrhajón lévő mindennapjaikról mutatnak mozzanatokat. Hogy sakkoznak (ami elmés, érdekes megoldást szült!), a javításokat, a megbeszéléseket, hol alszanak, és ilyesmik.
Chester énekel... Itt is mint egy álom. Ebben a számban Mike-nak nem sok szerepe van, már ami az éneket illeti, de a háttérben nagyon is sokat mutatják. Ezer hála és köszönet érte! :)
És talán Chester itt néz ki a legjobban. Jól állnak neki a ruhák, a haja is megy ehhez az egészhez, a kis bajusz vagy mi is akar az lenni, szintén jól áll neki.
Amikor láthatjuk, hogy ülnek egy asztalnál és valamiről beszélgetnek, mutatják Mike-ot, ahogy magyaráz... OMFG! Hogy nézhet ki valaki ilyen jól? :D
Az egész számot körbelengi a kirekesztettség érzése... legalábbis szerintem. Ha jól megnézitek, Chester egyedül van. Nem a többiekkel. Egyedül áll és néz ki a fejéből, egyedül ücsörög a folyosón, ennél a bizonyos asztalos jelenetnél pedig ő az első, aki feláll és távozik, mintha Mike vele vitatkozna, és ő inkább feladná. Hogy miért? Nem tudom. Mindenesetre a szöveghez nagyon illik.
Aztán a szám kicsit beindul, jön a riasztás, mikor mindenki felébred, kivéve persze Chestert, aki nem is aludt.
Egy gyönyörű kép az, mikor Ches a padon ül, és nézi ahogyan egy Nap elé kerültek. Fantasztikus. Szerintem a legszebb momentum Mike sisaklevétele után! :)
A végén persze nem tudjuk meg, hogy a fiúknak mi lesz a sorsa odakint, de Chester ugyanúgy egyedül marad az érzéseivel, persze a háttérben, ahogy láthatjuk, hogy ott állnak egymás mellett a nap előtt, ott vannak azért a többiek is. Együtt.

Nekem nagyon tetszett, mikor először végignéztem a klippet, és remélem, hogy nektek is tetszik!
Ez a szám nem a megszokott temperamentumos Linkin Park "sablon", ez valami új. Jól érzékelhető a váltás, ami a Meteora és a MtM között van. Sokaknak furcsa volt, de azt hiszem mind megszerettük ezt a stílust is. Én biztosan.

És ebből a dalból a kedvenc sorom:
"I've never been perfect, but neither have you!"

Köszönöm annak, aki végigolvasta a bejegyzést!

Csók, Amy