Esküvő - 2. rész

"Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik."
(Müller Péter)



49. fejezet

Bekka szemszöge:

Sok-sok gratuláción kellett túlesnünk. Nem is értettem igazából, hogy miért jönnek és gratulálnak, hiszen itt vannak, meg minden. Hát nem az volt a célja az esküvőnek, hogy férj és feleség legyünk? Akkor minek ez a sok könny meg vigyor meg minden? Mindegy. Végülis kibírtuk Mike-kal, aztán következhetett a fotózás. Ezt inkább a ceremónia utánra hagytuk, a fotósunk elég érdekes ember volt, azt mondta, a boldogító igen miatti mosolyunkra kíváncsi. Szóval levettem a magas sarkú cipőmet, mivel a homokban már nem tudtam volna vele közlekedni, és a lemenő nap fényénél készítettünk csodás fotókat. Ez az egy számomra nagyon fontos volt. Beszélgettünk erről Mike-kal, mondtam neki, hogyha ő nem szeretne sokat fényképezkedni, megértem, de legalább egy pár darab legyen. Természetesen nem volt semmi kifogása – kezdtem úgy érezni, hogy arra hajt az elmúlt időszakban, hogy tényleg mindent megadjon nekem.

Ezután jöhetett a vacsora. Farkaséhes voltam, Mike hatalmas vigyorral az arcán nézte, ahogy szinte minden fogásba belekóstoltam. Nem tehettem róla, egész nap nem ettem, izgultam, kicsit sírtam is, szóval én nem csodálkoztam a torkosságomon. Egész idő alatt szabad kezét a combomon nyugtatta, miközben a halk zenére dúdolt. Néha körbepillantottam, hogy vajon mindenki jól érzi-e magát, de csak Mike foglalkoztatott igazából. A sütemények előtt fújtam egy nagyot, kicsit tele voltam, de mikor elénk tették a tortát, megint csak átvette a helyét az izgalom. Persze erről is készültek képek, Peti is a telefonjával vigyorogva kattintgatott, és most egyáltalán nem bántam. Szóval közösen megkezdtük a tortát, aztán egymást etettük – ahogy kell. Kicsivel később a fülemhez hajolt, és belesuttogott.

- Boldog vagy, ugye? – kérdezte, bár tök feleslegesen szerintem.
- Nem látszik? – képtelen voltam ezen az estén nem vigyorogni. Csak megvonta a vállát, majd szemeivel Petit kereste, és intett neki, hogy jöjjön oda.
- Na mi van, a lányom máris válni akar, Shinoda? Mit követtél el még a nászéjszaka előtt?
- Wow, mintha te a nagy tehetségedet majd a nászéjszakádra tartogatnád! – villantott gúnyos mosolyt a húgom, mert persze egymás nélkül nem mentek sehova. Volt egy olyan érzésem, hogy attól, hogy párba tettem őket, csak még jobban ki akarják idegelni egymást.
- Nem erről van szó – legyintett Mike. Fel sem vette a piszkálódást, ahogyan végülis én sem. Ma semmi sem zökkenthet ki a kedvemből. – Add a telefonod! – Legnagyobb megdöbbenésemre Peti egy szó nélkül átnyújtotta neki – ami nála nagy szó -, majd rám pillantott.
- Te, Reba… Van egy olyan érzésem, hogy a húgodnak nem ártana már egy kiadós dugás, mert olyan harapós, mint egy kielégületlen buldog – Mike halkan felkuncogott, és nekem is vészesen megremegett a szám széle.
- Mi tart vissza? – dörmögte az orra alatt Mike, mire már kitört belőlem a jókedv, aztán vaku villant. Oké, a fotós tutira mindent megörökít, ami jó hír.
- Sógor, az Isten áldjon meg! – sziszegett Lexi Mike-ra, és ahogy elnéztem eléggé elpirult.
- Csak nem? – kérdeztem látványosan elképedve, mire csak egy lesújtó pillantást kaptam, és visszaült a helyére.
- Szerinted van esélyem? – kérdezte mintegy mellékesen Peti, és ujjaival beletúrt a tányéromon lévő süti habjába.
- Neked kinél nincs? – újabb értelmes kérdés a férjemtől… hm, tetszik ez a szó.
- Rebánál, vagy az anyukádnál – vágta rá gondolkodás nélkül, mire most belőlem tört ki a kuncoghatnék.
- Még jó! – így Mike a nagy pötyögés közepette.
- De mit akarsz a húgomtól?
- Bekka! – nevetett fel Mike, mire elkerekedett szemekkel néztem Petire.
- Csak megdugni? Nem teheted! – suttogtam halkan, de tettetett dühvel.
- És ha ő is akarja?
- Na, húzzál innen! – hessegettem el mosolyogva. – Ma nem rontod el a kedvemet, de… mindegy. Na menjél! Hihetetlen… - motyogtam mosolyogva, majd Mike felé fordultam. – Mit is csinálunk?
- Gondoltam tehetnénk fel az én twitteremre egy képet. Nagyon sok jó kívánságot küldtek, szóval…
- Hű, hát ha én lennék rajongó, én biztos örülnék neki. Kivéve persze, ha valamennyien inkább a helyemben akarnának lenni!
- Nem hiszem, hogy olyan sokan lennének… - és ő ezt szerintem komolyan el is hitte. Csak pislogtam párat.

A tánc nem okozott gondot egyikünknek sem. Ő nagyon jó táncos volt, és én sem voltam éppen falábú. Megnyitottuk a táncokat, és szépen sorban jöttek a párok. Nem is tudtam volna elképzelni szebb napot. A tengerparton voltunk, nem messze tőlünk a tenger morajlott, a fejünk felett apró lampionok világítottak a fából készült tető alatt, és hát mindenki mosolygott. Aztán először Peti kért le, majd újdonsült apósom, aztán jöttek Chester fiai, és mindenki más. Vagy két órán keresztül nélkülöznöm kellett a férjemet, de még mielőtt visszakaptam volna őt, Roger lépett elém, és kért fel.

- Tudod, nem gondoltam volna másfél évvel ezelőtt, mikor megismertelek, hogy az esküvődön fogunk táncolni. Pláne nem itt – mosolygott rám kedvesen.
- Marie-nek tetszik a hely, látom rajta. El kell majd még hoznod ide, figyeld meg! – kuncogtam, ahogyan a feleségére tévedt a pillantásom.
- Igen, valószínű… Bekka, nem tudom, hogy mikor kellene beszélnünk a jövődről…
- Beszélhetünk most is – néztem bele a szemeibe. Őt tiszteltem a legjobban a kollégáim közül.
- Mit tervezel?
- A doktorim el van kezdve. Peti sokat segít, és egy darabig még maradok.
- Terveztek gyereket, igaz?
- Még nem beszéltünk róla, de igen.
- Akkor nem maradsz majd nálunk – elhúztam a számat.
- Hát… akkor valószínűleg nem. Három év a babával… nem hiszem amúgy, hogy visszavesznek.
- Miből gondolod?
- Hát, sokan jelentkeznek majd a helyemre, ez fix. És még csak alig két éve tanítok ott.
- Én vissza foglak várni, és az én szavam számít, hidd el nekem! – mosolygott kedvesen.
- Köszönöm!

Jól estek a szavai, és kicsit meg is nyugodtam. Nem mintha a tanítás fontosabb lenne, mint Mike, vagy a családom. De azért mégis, jó volt ezt tudni.
Aztán végre eljött a pillanat, mikor ismét Mike-kal táncolhattam. Boldogan simultam hozzá, és élveztem, hogy szorosan vont közelebb magához. Még mindig megborzongtam, ahogy a sötét szemekbe néztem. Már éppen hajoltam volna hozzá, mikor felbukkant Peti. Egyetlen pillantást vetett Mike-ra, aki szelíden elmosolyodott, és elindult, hogy felkérje Talindát – megint.

- Ugye tudod, hogy figyelni fogok rátok? – suttogta a fülembe, miközben lassan körözni kezdtünk.
- Rá? – vontam fel a szemöldökömet, és a fejemmel Mike felé böktem.
- Ja, rá – hagyta rám. – Szóval én csak akartam, hogy tudd…
- Nagyon szépen köszönök mindent! – vágtam a szavába. – Még nem volt időm elmondani, hogy mennyire örülök neki, hogy ilyen…
- Jó fej vagyok? – kissé megrovóan néztem rá, mire felsóhajtott. – Nézd, én rajtad kívül sosem szerettem senkit. És téged sem úgy, ahogyan kellett volna. Viszont, mikor elmentél, egyedül maradtam. Nem számítottak a csajok meg a haverok. És most nem csak arra gondolok, hogy hiányzott a szex meg ilyenek… Hanem az, hogy ketten beüljünk valahová, meg hogy a húgodat piszkálhassam. Szóval ne köszönj nekem semmit se, és akkor én sem köszönök semmit – nem nézett a szemembe s ettől tudtam, hogy zavarban van.
- Oké – bólintottam végül. Peti örök rejtély, de így szerettem.

Nem mondom, hogy nem ittam sokat, de valahogy most nem éreztem úgy a hatását. Mondjuk arra bőven jó volt, hogy összefolyjanak kicsit az események. Táncoltunk még Mike-kal a többiek gyűrűjében, beszélgettünk, ettünk éjfélkor is valamit – nem vagyok benne biztos, hogy halat-e vagy csirkét -, mindenesetre hajnali kettőre hagytuk a mi kis titkunkat.

- Oké, ha így sietsz, ki fogom törni a bokámat – nevettem, és igyekeztem tartani vele a lépést a homokos parton. Már eléggé eltávolodtunk a többiektől, a lampionok fénye is lassan halványult.
- Hát vedd le a cipőd – jött a válasz, de azért bevárt, és megfogta a kezemet. – Ha közel megyünk a vízhez, a ruhád alja is olyan lesz.
- Máris vetkőztetni akarnál? – villantottam rá a szememet.
- Ne hogy azt hidd, hogy még sokáig velük leszünk. Szerintem már régen el kellett volna kezdenünk a nászéjszakánkat.
- Szerintem mi már tegnap elkezdtük… - csak vállat vont, közben megéreztem a vizet a talpam alatt, majd lassan felfutott egészen a bokámig a kis hullám. – Itt vagyunk.
- Szeretnél mondani valamit? – kérdezte, miközben a kezembe adta a kis, kékre festett követ.
- Hát… - hirtelen semmi értelmes nem jutott eszembe, úgyhogy egy régi emlékről kezdtem beszélni. – Anyáék temetésén ott volt velem a húgom, Peti pedig valahonnan messziről figyelt. Akkor döntöttem szerintem úgy, hogy ennek vége. Tudod, igaz, hogy ott volt Alexa, mégis… Szóval úgy gondolom, hogy Peti mostanság törleszteni próbál nekem azért, mert akkor cserbenhagyott. És el is várom tőle… Viszont ez veled kapcsolatban nem mondható el. Mindketten tudjuk, hogy köztünk is volt egy nagyobb… hát…
- Mosolyszünet?
- Igen, az – szabad kezemmel átfogtam a derekát, de inkább a hullámokat néztem. – Mégis ennek ellenére nem érzem azt, hogy bármi is megtört volna köztünk akkor. Minden nappal egy kicsit jobban szeretlek, pedig tegnap is úgy éreztem, hogy annál jobban már képtelenség, ma mégis így érzem… és szerintem ez így is marad – halványan elmosolyodtam, majd felnéztem rá. – Te szeretnél mondani valamit?
- Örökké szeretni foglak! – felnevettem.
- Ez ma nagyon hatásos, és nem is kell több! Én is szeretlek, és mindig is szeretni foglak! – megcsókoltuk egymást, majd hátralendítettük a kezünket, és eldobtuk a két követ. Én a kéket, Mike a pirosat. Úgy hittük így, hogy az óceán fog vigyázni rájuk, mi is örökké egymáséi leszünk. Hiszen az óceán majdnem örök időktől fogva létezik… kell ennél jobb őr a szerelmünknek?

Még táncoltam egy kicsit kedves apósommal, Chester is megpörgetett a parketten még egyszer utoljára, majd mind összegyűltünk, hogy elbúcsúzhassunk. Mike és én az éjszakát – már, ami megmaradt belőle – még itt töltjük, de aztán átcsónakázunk egy másik, kisebb szigetre, a többiek pedig a holnapi nap folyamán mennek haza. Csak Peti és Lexi maradnak kicsit tovább, ők felügyelik, hogy az ajándékok és minden egyéb hazakerüljön.
Megköszöntünk mindenkinek mindent, végigpusziltuk őket, elbúcsúztunk, hiszen most három hétig nem látjuk őket. Nem bántam nagyon a dolgot, bár hiányozni fognak, viszont nem tudtam betelni a gondolattal, hogy kettesben lehetünk végre. Talinda és én váltottunk még egy beszédes pillantást – amit megjegyzem, szerintem Chez is észrevett -, majd elindultunk a szobámba. Úgy döntöttünk, ott töltjük ezt az éjszakát.

Nem is kellett sokáig várnom arra, hogy újra érezhessem őt. Amint beléptünk a szobába, ujjai végigfutottak a karomon, majd a tarkómnál fogva magához húzott. Beletúrtam sötét hajába, és végignyaltam az ajkát, amitől neki csak egy jóleső nyögés szakadt fel a mellkasából. A számhoz hajolt, és vadul, erőszakosan, szenvedélyesen csókolt meg. Tetszett ez a temperamentum, tetszett a csókjának íze, és lágy, kutakodó érintései a szoknyám alatt, ahogyan felgyűrte egészen a hasamig. Tenyere végigsimított a combomon, majd ujjaival félretűrte a bugyimat. Ujjai megérintették nőiességem szirmait, amitől egy halk sóhaj szakadt fel belőlem. Élveztem, ahogyan lassan simogatni kezdett, és körkörös mozdulatokkal juttatott egyre nagyobb élvezetekhez. Szerettem volna, ha ő is érzi, amit én, ha ő is úgy érez, ahogyan én. Hogy ő is szinte epekedve várja, hogy testünk eggyé fonódjon.
Ujjaimmal a nadrágja gombjait kezdtem kioldani, majd eldőltünk az ágyamon, így sikerült kibújtatnom a nadrágból. Ajkammal az álla vonalát, a nyakát, és a kulcscsontját halmoztam el csókokkal, miközben becsúsztattam kezemet az alsója alá, és kényeztetni kezdtem őt. Mélyen, halkan felnyögött, és két ujjával elmerült bennem. Tudtam, hogy ezzel még jobban fel tudom őt húzni, így csak belemosolyogtam a bőrébe.
Másik kezével a hajamba túrt, és megmarkolva pár tincsemet felhúzott magához egy vad csókra. Egyre gyorsabban mozgattam a kezemet, ezzel egyre több sóhajt előcsalva belőle. De ő sem volt épp rest, mert már négy ujjal dolgozott bennem. Nem tudtam megállni, és elszakadva csábító ajkaitól, halkan felnyögtem, mire ő áttért a nyakam kényeztetésére.
Oldalt kicipzárazta a ruhámat, lejjebb tolta és végigcsókolta a melltartóm vonalát, majd ujjai a nyakamon keresztül végigsimítottak a rajtam, hogy aztán levehesse rólam a falatnyi fehér csipkét. Ahogyan nyelve körberajzolta a mellbimbómat, úgy éreztem, hogy felgyulladok.
Igyekeztem minél gyorsabban kigombolni a mellényét és az ingét, hogy én is eljátszhassak vele. Egyik gombot bújtattam ki a másik után, majd ahogyan szétnyitottam az inget átfordultam Vele, hogy most én hajolhassak fölé.
Szemeim itták a látványt, ahogyan megpillantottam az izmos mellkast. Tekintetem helyét gyorsan átvették az ajkaim, és hezitálás nélkül tapadtam rá. Végigcsókoltam a nyakát, a mellkasát, lefelé haladva a hasát, aztán az alsónadrágjának szegélyénél kezdtem csókolgatni és nyalogatni a bőrét. Mike felnyögött, és egy kicsit megemelte a csípőjét, hogy jobban hozzáférjek.
Kis időzés után, lejjebb toltam a boxerét, majd beharaptam az alsó ajkam, ahogy megláttam ágaskodó, ékeskedő bizonyítékát annak, hogy mennyire kíván engem. Kezeimmel kényeztettem tovább, és a csípőcsontját csókolgattam. Vártam egy kicsit, hogy váratlanul érje a mozdulatom, amire én nagyon is tudatosan készültem.
Egy hirtelen mozdulattal tűntettem el a számban férfiasságát, mire Mike tüdejében bent akadt a levegő, majd ahogy kényeztetni kezdtem nagyot nyögött. Ujjai ismételten a hajamat szántották, és irányította a mozdulataimat, hogy neki minél jobb legyen. Nem bántam. Vele ezt sem bántam, extázis fogott el, ahogyan nyelvemmel és ajkaimmal kényeztettem.
- Bekka... – úgy nyögte a nevemet, mintha valamilyen szimfónia lenne, és nekem ez elég is volt.
Felnéztem rá, ő a ruhámat vette le rólam, én pedig gyors mozdulatokkal lehúztam a tök felesleges bugyimat, miközben végigcsókoltam a hasát, és a mellkasát. Keresztül vetettem lábaimat a derekán, és elbódulva néztem le a barna szemekbe, hogy aztán egy végtelenül lassú mozdulattal ráüljek a csípőjére.
Ajkai elnyíltak, és kezei a csípőmet szorították, mire kéjesen elmosolyodtam. Erre vártam, rá vártam, hogy végre megérezhessem magamban… újra. És igen, megérte. Mennyei érzés volt. Lassan újra megemelkedtem, és ezzel kezdetét vette egy őrült iram, és őrült, érzelmekkel teli szeretkezés.
Egy idő után Mike nem tudott fekve maradni - nem akart –, és felült, majd a fenekem alá nyúlva ösztönzött hol lágyabb, hol vadabb ritmusra.
Szenvedélyesen téptük a másik száját, és nyelvünk fáradhatatlan táncolt járt, miközben mindketten sietősen haladtunk a beteljesedés felé. Ujjai a hátamat simogatták, én pedig körmeimmel szántottam végig a vállain. Nem érdekelt, hogy fáj-e vagy hogy meglátszik majd... Csak a vágy és ő számítottak.
Zihálva értünk el egyszerre a csúcsot, és lassan csókolózva próbáltunk lenyugodni. Soha, senkivel sem volt ilyen fergeteges a szex, mint vele. Igaz, nem voltam sok pasival, de nekem akkor is ez jelentett mindennél többet. Ő jelentett mindennél többet. Az, hogy a közelében önmagam lehetek, hogy a csókjára szomjazom minden percben, és hogy a buja barna szemekbe nézhessek.