Új év

Sziasztok!

Nos, elmúlt a karácsony, azt hiszem mindenki már átesett a meghitt családi dolgokon, és most már koncentrálhatunk a szilveszterre.
Nos, én már most elkezdtem készülődni, Pécsre megyek barátokhoz, de mindenképpen szerettem volna nektek is békés, meg boldog, meg egészségben gazdag (és amit ilyenkor szokás még kívánni) új évet kívánni!
Rettentő hálás vagyok azoknak, akik itt voltak velem 2011-ben, és főleg azoknak, akik "hallatták" is a hangjukat. Szóval akik írtak, és nyitottak voltak felém! Nagyon szeretlek titeket! És biztosíthatlak benneteket arról, hogy még sok-sok Mike-os és Linkin Parkos fejezetet meg novellát fogok hozni a jövő évben is!
Gondoltam rá, hogy az év utolsó napján illene kitennem valami olvasnivalót is, mert hát mégiscsak én vagyok az író, vagy mi a szösz. Így nem tudom mennyire fog nektek tetszeni, de elhoztam az After Midnight előszavát. Remélem azért még emlékeztek a Two Minutes To Midnight-ra, Aishára és Mikera. Tudom, régen volt, de készül a folytatás. Íme:

After Midnight

Az ember nem más, mint csont, hús és vér. Izmok és inak sokasága. Némelyikünk pedig lelketlen szörnyeteg is…

A háború az, amire teremtve vagyunk. Minden fizikai és szellemi adottságunk megvan ahhoz, hogy hadviselést folytassunk. S erre mi magunk is rájöttünk.

Az ókori görögök, perzsák, rómaiak, Nagy Sándor, Napóleon, Hitler. Mind-mind a saját maguk önös érdekeiért tették, amit tettek. De az a múlt. A múltban pedig minden háború békével ért véget. Ilyen vagy olyan áron, de béke honolt a világunkban.

Aztán jöttek ők. Jöttek a robotok, és leigázták a világunkat. Első és második világháború? Eltörpültek a harmadik mellett, amit a gépek és az emberek vívtak, és vívnak a mai napig is. Mert igen, hiába a hőstett, az áldozat, hiába a halál, hiába minden. Ők nem kegyelmeznek, s mi voltunk balgák, mikor azt hittük, hogy két egyszerű lélek legyőzheti őket. Túlságosan magabiztosak voltunk, mikor azt hittük, hogy az a két lélek elég áldozat lesz. Mert nem volt az. Ők elmentek, békében nyugodnak, s nem is sejtik, hogy a világ, amit itthagytak, még most is a pusztulás szélén áll.

Emberek és gépek. Valamikor két külön faj voltak, két külön univerzum. De ahogyan ők idejöttek, s összekapcsolták a világmindenség két távoli zugát, úgy a két faj is mutálódott.

Igen, mi tettük. Szerettük volna, ha végre eljönnek azok a tökéletes katonák, akik elhozzák számunkra a békét. A prófécia megjósolta. És azt hittük, hogy tudjuk, hogy kik azok.

Csont, hús, vér, elektromosság, acél és nanotechnológia. Hogyan férhet ez el mind egy testben? Igazán egyszerűen, ha jól eltaláljuk a kombinációt, s mi megtaláltuk. A tökéletes alanyok ugyan mindig is nehezen fellelhetőek voltak, de azért akadt jópár rátermett lélek.

Egyet azonban máig nem tanultunk meg. Méghozzá azt, hogy a természettel játszani tilos! Mert kegyetlenül visszaveszi azt, amit elvettünk. A jót a visszájára fordítja, s mint a Sátán a vasvilláját, úgy uszítja majd ránk rablánchoz nem kötött fenevadját. Mi magunk teremtettük meg azt a bizonyos lelketlen szörnyeteget, aki bosszúvágyból a vérünket kívánja.

Tévedtünk. De erre sajnos csak később jöttünk rá. Akkor, amikor már késő volt.
A háború az, amire teremtve vagyunk, mondotta egy bölcs nekem… Hát most majd meglátjuk, hogyan is nézünk szembe a mindennél pusztítóbb ellenséggel, aki maga is egykoron egy volt közülünk…

Hogy ez kinek a szemszöge vajon? :)

Boldog új évet!