Linkin Park - Iridescent Transformers OST - Moszkva

Sziasztok!

Így egy nappal a friss előtt még gondoltam megosztom veletek egy újabb kis elemzésemet.
Nos, arról már beszámoltam, hogy a Linkin Park ismét adott egy számot a Transformers sorozathoz. A 3. részhez megalkották az Iridescent kissé átalakított formáját, amihez ugye a klippet már láttuk is. Én személy szerint IMÁDOM a Transformers filmeket, és nagyon várom már, hogy megnézhessem.
Na de, hogy ne térjek el annyira a tárgytól:
Ez a felvétel Moszkvában készült, június 23-án, ahol ugye van ez a filmfesztivál, és bemutatták a filmet.



Kezdjük ott, hogy ismét mennyi ember elment a koncertre! Nagyon sokan vannak, és az meg csak hab a tortán, hogy mindenki kezében volt egy lap. A fejér lapon az LP logo és a Wisdom, Justice vagy Love felirat volt látható.
Nem tudom, hogy az elején ti mennyire látjátok, de a színpad fölött és oldalán, hatalmas betűkkel a Transformers - Dark of the Moon felirat volt látható, ami ugye a film címe. Valamint az oldalt lévő kivetítőkön majd lehet látni, hogy a filmből vannak jelenetek. Mindenre figyeltek a szervezők, az biztos.
És ugye az elején Mike zongorázik. Hát nem is kell mondanom ugye, hogy mennyire imádom?! Azok a művészi kezek! *.*
Fekete póló, rajta szürke ing, és az új hajstílus... Ah, most komolyan, eszméletlenül jól néz ki!
És persze ne feledkezzünk meg a mi Chesterünkrők sem. Nos ő is igazán helyes, a kis göndör hajával, és a piros pólójával. :)
És Mike énekel: When you were standing in the wake of devastation... Imádom. Élőben is ugyanolyan tökéletes, mint a stúdióban. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez az elöl kicsit hosszabb haj, oldalra fésülve/zselézve mennyire tetszik!!! Nagyoooon! :)
Az a rengeteg ember tapsol, és dobálják a már fentebb említett papírokat. Igazán szép látvány.
Brad a csíkos pólóban is nagyon aranyos, és ha jól megnézitek, akkor ami a fején van fejhallgató egy újabb darab, nem amit megszokhattunk. Egészen más minta van kirakva neki a kövekből, és nekem nagyon tetszik.
Chesteren nagyon látszik, hogy összpontosít, hogy igenis bele akarja élni magát, beleadni mindent, amije van. És mikor énekelni kezd, rá is jövünk, hogy neki ez nagyon megy. Még mindig. És nézzétek a tetoválásait a karján... Imádom. Komolyan. És nem az van, hogy mert Mikenak nincs, ezért nekem ez baj lenne. Chesternek egyszerűen kell, elengedhetetlen. Szerintem senki sem tudná már őt ezek nélkül elképzelni. És valljuk be, nem is akarjuk. :D Gyönyörűen, tisztán énekel.
Mike vokálozik... Na itt totál kész vagyok, teljesen magával ragad. Rajta is rettentően látszik, hogy imádja ezt, hogy beleéli magát.
A hátsó kivetítőn pedig a klippet játsszák, amit már korábban posztoltam is. :)
És már mutatják, hogy jön Brad a szép gitárjátékával... Nagyon-nagyon jól csinálja, ismét az ősrégi hangszerrel, aminek nem kis múltja lehet már.
A közönség mozgása valami eszméletlen. Végül is minden koncertjükön egyszerre mozognak, de sosem tudok betelni a látvánnyal. Mindig próbálom elképzelni, hogy milyen lehet a srácoknak ott fönt ezt látni, de azt hiszem ezt sosem tudná egyikünk sem rendesen leírni... Ezt át kell élni.
És mikor mutatják Mike-ot közelebbről... Értitek már, miért szoktam írni, hogy azok a mélybarna szemek? ... :)
Dave, Mike és Brad is énekelgetik Chester részét. Látszik, hogy imádják. Tudom, hogy sokszor leírtam már ezt, de másképp nem tudom megfogalmazni, és amúgy is ez az egyik leglényegesebb...
Azért is meg tudok veszni, mikor látom Mike-ot így csukott szemmel énekelni. Ójaj... :D
És ójaj megint, jön Brad a kis szólójával, ami valami fantasztikus. És mindenki tapsol, együtt énekelnek... Ez a szám legjobb része az után, hogy Mike énekel az elején. :)
És igen, Mike arcán a mosoly... Kész, vége, szükségem lenne anyukámra, hogy leöntsön egy vödör vízzel, mert melegem van... nagyon... :D
És azt a beleélést az arcán, amikor láthatjuk, hogy "igen, most mindent beleadok"... Szeretem Mike-ot. Ez szerelem volt első látásra, és csak nőttön nő... :D
Rob is nagyon jól dobol, illik nagyon az egész ritmusra, és hát Joe is biztosan kitesz magárt, bár ebben a számban nem igen tudom, mit csinálhat. Mármint, persze, teszi a dolgát, de mondjuk nem annyira van sok dolga mint amikor a The Catalystot adják elő... Na, értitek?!
És Chester is gitározik benne, nem is olyan rosszul, nem igaz? :)
A zene kiteljesedik, szinte elárasztja a teret, amit imádok.
A végén, Brad megtapsolja magukat, de elsősorban a közönséget. Nagyon kedves tőle, az tuti. És még látni a végén, ahogyan Mike boldog mosollyal az arcán feláll a helyéről... Totális képszakadás nálam, még vagy nyolcszor visszapörgetem ehhez a részhez, hogy láthassam... :) :) <3
Chester megköszöni a közönségnek... Ahogyan mindig. :)

Összegezve: Élőben is ismét fantasztikusan előadták. Chester tényleg a legjobb énekes a világon, Mike hibátlanul végigzongorázta az egészet, és a csapat összességében zseniális volt! :)

Szerelmem határtalan irántuk, Mike iránt. Holnap hozom a fejit!

Köszönöm azoknak, akik végigolvasták a bejegyzésem! :)

Csók, Amy