Linkin Park - Waiting For The End - Live in Madrid - 2010

Sziasztok!

Őszintén? Először nem ezt akartam betenni, hanem a The Catalyst-ot. Olyan nehéz ez nekem, mert el szeretném mondani, hogy én miért szeretem annyira a zenéjüket, és magát Mike-ot. De ezt nem nagyon lehet szavakba önteni. Viszont, mikor ezt a koncertet nézem, és ezt a számot hallgatom és látom, ahogy előadják... Na olyankor van mindennek vége, és csak ők vannak.
Leírom én mit szeretek ebben. Megnézhetitek, hogy ti is így látjátok-e, és megkereshetitek azokat a mozzanatokat, amiket leírok.



Kezdem akkor az elején: Hát szerintem Mike az, aki a legtöbbet foglalkozik a közönséggel. Nem Chester szemére akarom vetni, csak egy egyszerű megfigyelés ez. A szám elején azonnal a ritmusra mozog. Az, ahogy mondja a közönségnek, hogy "Put them up like this!" és a keze már a levegőben van... Ez Mike. Ha nem mozgatná a közönséget, akkor nem is lenne az igazi. A ritmust így már az elején mindenki felveszi. - Egyébként ő nem csak ezt csinálja, hanem valamikor le is megy hozzájuk. Nem semmi a pasi! Jönni fog olyan felvétel is, hogy lássátok. -
És itt lehet látni totálplánban, hogyan is van felöltözve... Nah igen, az én nyálam csorog mindig a billentyűzetre! Bőrkabát! Napszemcsi! Kockás ing! Ujjatlan kesztyű! Hátul a farzsebben az emlegetett kendő! Tökéletes. A napszemüveg egyébként mostanság nagyon is elkerülhetetlen. Hogy miért? Számomra rejtély. Talán zavarják a fények, talán csak a még újabb stílus teszi? Ki tudja. Én csak magamból tudok kiindulni: fényérzékeny a szemem. Hogy Mike-é is az-e? Nos, vannak kérdések vele kapcsolatban, amire én sem tudom a választ. Szörnyű!
És amit még nagyon imádok, hogy a hátán van a gitár! Ez is olyan, ami érdekes, főleg mikor egyszerre mondja a szöveget, majd hátranyúl, előrehúzza a hangszert, és gitározni kezd.
Egyébként ha jól megnézitek, mostanság azért összeöltöznek a srácok. Most passzolt össze ennyi év után a stílusuk. :)
És hát mutatják a közönséget... Pazar látni, ahogy ennyi ember egyszerre mozdul. Hogy tényleg milyen érzés lehet ott fent állni a színpadon? Ezt sem fogom tudni jól leírni majd szerintem a történet során...
És hát mikor megszólal az ujjai nyomán a gitár... Olvadás. És persze nézzük meg a profizmust! Úgy játszanak mindent élőben, hogy az valami álom!
Jó, kivétel Mr. Hahn a keverőpult mögött. Ő jól lakott ovisnak öltözött! :)
És mutatják közelről Mike-ot: a haja szerintem tökéletes. Bár tényleg eddig mindig tetszett, de nézzétek már meg! Egyszerre jólfésült és nem jólfésült. Imádom! A szakállról nem is beszélve! :)
És mikor rappelni kezd, kezében a gitárral, ugye nem csak én képzelem oda a mosolyt azokra a jól metszett ajkakra? Nem! Az a mosoly ott van... Mondhatom, hogy abba szerettem bele? Lehet ezt mondani ilyen távlatokban, ilyen helyzetben?
Ha ügyesek vagytok kiszúrhatjátok egy "légi" felvételből, ahogy besétál a színpadra egy emberke egy gitárral, és odaadja kedvenc szólógitárosunknak, Bradnek, aki eddig a szinti mögött állt, és játszani kezd. Álom!
És ezzel egy időben, a kamera a színpadot elölről mutatja: fények, számomra felemelő zene, és Mike szabályosan kiszökken a mikrofon mögül, és játszik. Ez a mozdulat is az egyik kedvencem! :)
És hát említsem már meg, hogy Chester milyen jól énekel! Számomra nem újdonság, mert nem egy koncertfelvételt láttam már róluk, de azért mindig elámulok rajta!
Mike újra beáll a mikrofon mögé, és mondja a szövegét. A hangja messze nem hasonlítható össze Chesterével, de jól látszik, hogy a helyeik a bandában nagyon jól vannak: Chester az énekes, és Mike a rapper. Persze van olyan szám, amit Mike énekel, és azt nagyon is jól énekli, de amikre Chester képes, arra szerintem más nem, és ez fordítva is igaz! Ches sem tud úgy rappelni, mint Mike. És ez így van jól!
Hadd említsem még meg, hogy milyen jól kezelik a fényeket, ahogyan a nézőkön cikáznak a sugarak, és hogy milyen hangulat is lehet ott. Fantasztikus.

Hát lehet, hogy elfogult vagyok ám, de én így látom! :) Az is lehet, hogy sokan, amikor meglátják, hogy nem fejezettel jövök, nem olvassák el ezt. De engem megnyugtat, hogy feltettem. Hogy én megpróbálom szavakba önteni! :)

Csók, Amy