Előjáték

"A mindennapi események furcsasága eltereli figyelmünket a szenvedély fájdalmas lényegéről."
(Antoine Barnave)



8. fejezet

- Képes lennék. Ez nem mindenki részéről tekinthető áldozatnak! – néztem keményen a szemébe. – Ha velem akar majd lenni, akkor én leszek a legboldogabb, és megadok majd neki mindent, amit szeretne! – mondtam őszintén. – Miért hiszed, hogy nem tenném?
- Mert te is csak egy fiatal lány vagy… - sóhajtotta.
- Több vagyok, mint egy fiatal lány, Chester! – mormoltam, s eszembe jutottak a szüleim.
- Tudom! – lépkedett mellém, és rámmosolygott. – Mike mondott valamit a múltadról. Azt kérte ne bántsalak nagyon – sóhajtott és kuncogott egyszerre. Megütközve néztem rá.
- Mike tudta, hogy te… hogy te…
- Megmondtam neki kerek-perec már mikor először áradozott rólad, Bekka! Szerintem most lent ül, és már a haját tépi, hogy nem nyírtuk-e ki egymást – nevetett halkan. – Isten hozott köztünk, babám! – nyomott egy puszit az arcomra, és már húzott volna ki a konyhából, mikor elkaptam a kezét és megállítottam.
- Ha már eddig kibírta, akkor még egy kicsit tovább is várhat… - vigyorogtam rá. – Igyunk egyet! – ajánlottam.
- Ó, mid van? – kapott rögtön az alkalmon.
- Ittál már igazi magyar pálinkát? – kérdeztem, s a pulthoz léptem.
- Nem. Durva? – csillant fel a szeme.
- Még pár napja hoztam át, hogy majd megkóstoltatom Mike-kal, de közben Otisért kellett mennünk, így bontatlan maradt. És igen… kemény! – húztam ki a parafa dugót.

Kitöltöttem két kis pohárkába, közben csendesen álldogáltunk egymás mellett.

- A titka, hogy egyszerre idd meg, ne kóstolgasd! Utána fogod érezni az ízét! – mondtam, mire ő bólintott. Vigyorogva koccintottunk, és egyszerre lehúztuk az italt.
- Ó te jó ég! – rázta meg magát Chester, és én is igyekeztem jó képet vágni hozzá. – Ez baromi erős volt!
- Igen, a néhai nagyapám legjobb évjárata! – vigyorogtam. – Ha kocsival jöttél, akkor ajánlom, hogy most ne igyunk többet!
- Á, taxiztam – legyintett. – Jöhet! – tartotta elém a poharát. Engedelmesen kitöltöttem neki még egy kört, ahogyan magamnak is.
- Fenékig! – mondtam, majd ismét csak egyszerre húztuk le. Nos, ahogy annak lennie kell, egyik követte a másikat, és fél óra múlva mindketten a pulton ültünk, és nevettünk.
- Nő létedre jól bírod a piát! – bólogatott.
- Rock sztár létedre, egészen normális vagy! – kuncogtam.
- Ó, nem erre számítottál? – vonta fel a szemöldökét.
- Nem is tudom… Te mindig olyan furcsa voltál számomra. Komor meg minden. Nem igazán láttalak még mosolyogni például egy koncerten sem – gondolkodtam el egy kicsit.
- Hát tudod, nekem elég sok mindenre kell közben figyelnem… - mondta komolyan. – Meg hát azért énekelni is eléggé… megerőltető, fárasztó, de imádom – mosolyodott el.
- El sem tudom képzelni, hogy milyen érzés lehet annyi ember előtt játszani...
- Hát azt nem is lehet elképzelni, azt érezni kell. Átélni – bólogatott. – Jön! – biccentett az ajtó felé, és ahogy elhallgattunk, én is meghallhattam Mike lépteit, ahogy közeledik.
- Lehet aggódott – kuncogtam, amire Chester csak bőszen bólogatott. Mike, ahogy befordult a konyhába, és pillantása megtalált kettőnket, eléggé meglepődött.
- Hát ti? – kérdezte, és megtorpant a pulttól nem messze.
- Nos… ittunk egyet a kezdődő barátságunkra! – mutatta fel a kis kupicát Chester.
- Úgy van – helyeseltem.
- Na szép, nélkülem isztok? – fedett meg bennünket játékosan.
- Bocsi! – vigyorogtam rá.
- És én még azt hittem, hogy Ches megevett vacsorára! – nyúlt a lábaimhoz, és kihúzott a pult szélére, miközben ő a lábaim közé helyezkedett.
- Á, küzdött a csaj ellenem! – legyintett az említett, mire ismét csak elvigyorodtam. Ez egy ilyen vigyorgós nap lett a végére.

Ezután a fiúk elbúcsúztak tőlünk, mondván, hogy kettesben hagynak minket „turbékolni”. Mi csak zavartan nevettünk rajtuk, de ők olyan kis szemetek voltak. Bár végül nem is volt olyan rossz, hogy ketten maradtunk. Mike lehívott még a zeneszobába, és körbemutogatta a dolgait. Nyílt még onnan három másik szoba is, ahol különböző keverő izék voltak… nem értettem igazából, amiről áradozott, de örültem, hogy beavat a dolgaiba. Egy komplett kis házi stúdió volt, ahol mint megtudtam, már komoly előkészületek folytak az elmúlt hónapokban pár új szám miatt. És Mike arról is mesélt, hogy még a másik házában egy csomó dolgot készítettek. Mint a Wretches and Kings vagy a What I’ve done részleteit.

- Olyan meleg van itt lent… - panaszoltam, mikor már a lépcsőn mentünk felfelé.
- Nincs meleg – kuncogott, s közben átkarolta a derekamat. – Csak az alkohol forr benned! – puszilt bele a nyakamba. Ezt nagyon nem kellett volna!

Megtorpantam az egyik lépcsőfokon, így ő is megállt. Felé fordulva a szemébe néztem, amiben ismét csak elvesztem. Igaz lehet az a mondás, hogy a szem a lélek tükre. Mert neki bizony tényleg olyan nyílt, jóságos lelke van, mint amilyen a szemeiben köszön vissza. Tekintetem a szájára vándorolt, és annyira kívántam most, hogy akaratlanul is megnyaltam az ajkaimat. Ő is hasonlóképp érezhetett, mert felém mozdult. Testével a falnak nyomott, s hirtelen jött vehemenciával csapott le rám, és kezdett el csókolni.

Olyan vadul, és szenvedélyesen falta az ajkaimat, mint még soha. Nyelve azonnal utat kapott az enyémhez, hiszen én is épp úgy akartam őt, mint ő engem, ha nem jobban. Már több mint két hete vele vagyok, és ez alatt a két hét alatt minden éjszaka erről álmodoztam. Mert most tudtam, hogy nem fogunk megállni, valahogy most tűnt úgy, hogy ez a legmegfelelőbb alkalom.

Kezei utat törtek az ingem alá, és a derekamat kezdte simogatni. Érintése nyomán szinte lángolt a bőröm, és ez most nem a megivott pálinka miatt volt. Ez határozottan Mike hatása volt. Ajkai lecsúsztak a nyakamra, én pedig a hajába fűztem ujjaimat, s úgy irányítottam mozdulatait. Még akartam, és még és még. Hihetetlen volt, amit a szájával művelt. Őrülten felizgatott, így csak még jobban nekisimultam testének. Mintha sosem lenne hozzám elég közel. De hát még nem is volt elég közel!

Ujjai gombolgatni kezdték az ingemet, s mikor széthúzta rajtam a könnyű kis anyagot, elvált tőlem, és végignézett immáron félig fedetlen felsőtestemen. Egy kicsit zavarba is jöttem volna ettől a tekintettől, ha nem lettem volna kicsit becsiccsentve, és ha nem kívántam volna ennyire. Így viszont csak hízelgőnek találtam a helyzetet, és miután úgy érezte, hogy kellően átvizslatott pillantásával, kezeivel simított végig a hasamon, a melleimen, majd a nyakamról a tarkómra csúsztatva a kezét, újra magához húzott egy csókra. Az inget lesimította a vállaimról, és az valahol a lábunk mellett ért földet. Háttal a menetiránynak elindultam felfelé, de persze húztam magammal őt is. Mikor végre felértünk a lépcsőkről újra megtorpantunk. Túl sok ruha volt rajta, így én is gombolgatni kezdtem az ingét, amit azonnal le is szedtem róla, mert alatta volt még egy fekete póló is. Ujjaim maguktól indultak megkeresni a póló alját, miközben ajkaink egymást simogatták és kényeztették.
Ahogy benyúltam a fekete anyag alá, nagyon gyengéden, szinte félőn érintettem meg ujjbegyeimmel a hasát. Hiszen először tehettem ezt meg, és bármennyire is magával ragadott a vágy, ezt még tudtam. Azt, hogy életemben először érintem meg ilyen intimebb helyen. És vagy hülyén hangzik, vagy nem, de nekem igenis számított ez az apró mozdulat. Ahogyan először éreztem meg a bőrét, ahogyan ujjammal végigcirógattam a medencecsontjának vonalát, ahogyan tenyeremet végighúztam felfelé és megállapodtam a mellkasánál… tökéletes volt, és én látni is akartam, nem csak érezni.
Elváltam puha ajkaitól, és lehúztam róla a pólót. Ajkaimmal azonnal a nyakához tapadtam, és csókolgatni kezdtem, majd egyre lejjebb és lejjebb haladtam, feltérképezve ezzel a mellkasát, és a hasát is. Még mielőtt letérdelhettem volna elé, a kezeimért nyúlt, és felhúzott magához, hogy újra megcsókolhasson. Kezei a derekamat simogatták, és újra elindult, magával húzva engem is.
Nagyjából kivettem, hogy felfelé haladunk az emeletre, kivéve a lépcsők számából, úgy hittem, hogy a hálójába tartunk. Nem ellenkeztem. Csak haladtunk egyre feljebb a házban, és egymáshoz simulva csókoltuk a másikat. Egyszercsak a hátam a falnak ütközött, és Mike hozzám préselte magát. Kezei a fenekem alá siklottak, majd a combjaimhoz nyúlva megemelt. Készséggel fontam dereka köré a lábaimat, és a vállaiba kapaszkodtam. Bár leesni esélyem sem volt, hiszen közre voltam fogva Mike és a fal által. Mintákat éreztem a hátamba fúródni, mintha a hálószoba mellett lettünk volna a folyosón, ahol a középső díszítő tapétacsíkon levelek voltak kivehetők. Magamban egy pillanatra meglepődtem, hogy mennyire ismerem már a házat, de nem tudtam sokáig erre koncentrálni, hiszen Mike ajkai a nyakamra siklottak, ahol érzékien megszívta a bőröm. Nem bírtam magammal, így felnyögtem. Valahogy muszáj volt kiadnom magamból a sok érzelmet.

- Ezt szeretem hallani! – suttogta a fülembe, nagyon érzéki mély hangon.

Totál elvesztem! Nem volt mit tenni, meg sem bírtam moccanni, csak élveztem, ahogyan kezei bele-belemarnak a fenekembe, és a testem csókolja. Végig a nyakam, az állam, a kulcscsontom, a mellkasom, a melltartóm vonalát. Lassan letett, majd behúzott a szobába.
Félhomály uralkodott a kék falú helységben, ami pont az alkalomhoz illő volt. Pár lépés után a lábam az ágykeretbe ütközött, és így sikeresen elterültem a puha matracon. Mike vigyorogva, és éhes szemekkel nézett le rám, majd felém mászott a lábaimat nem kis terpeszbe kényszerítve, s ezzel elhelyezkedve fölöttem. Újra egy csókra hajolt, és kezeivel végigsimított az oldalamon. Beleremegtem, mert annyi szenvedélyt és gyengédséget tudott egyetlen érintésbe belevinni, hogy az már szinte hihetetlen volt. Ujjai megtalálták a melltartóm csatját, s egyetlen ügyes mozdulattal kicsatolta, és leszedte rólam a zavaró anyagot. Tenyerét a mellemre simította, és simogatni kezdte, ami ismét csak egy kisebb nyögést csalt ki belőlem. Belemosolygott a csókba, ahogy meghallotta elfojtott hangomat.
Ujjaimmal körberajzoltam a vállait, majd a hátát kezdtem simogatni, s egyre lejjebb haladva megkerestem az övét. Kicsatoltam, majd a gombokhoz nyúltam. Egy kicsit remegett a kezem, pedig az elfogyasztott alkoholnak csak segítenie kellett volna, az izgalmam mégis felülkerekedett rajtam. Azonban mindennél jobban szerettem volna, ha minden tökéletesen sikerült. Ha az első együttlétünk a legjobb lenne.
Ám ekkor, mintha csak az ég akart volna közbeszólni, Mike zsebében megrezzent a telefon, majd hangosan zenélni kezdett. Az Iridescent szólt, gondolom ezzel is bármikor, bárhol népszerűsíti a Transformers filmet.

- Ez igazán… jó helyen rezeg – nyomtam közelebb az ölemet hozzá, mire felkuncogott, elválva az ajkaimtól -, de felvehetnéd… - motyogtam csukott szemekkel, és még mindig a száját puszilgattam.
- Nincs kedvem… olyan jó így… - dörgölőzött hozzám, és végre megéreztem, mennyire kíván. Őrületes volt!
- Igazad van, hadd csörögjön! – vágtam rá gondolkozás nélkül, majd fordítottam a helyzetünkön és én kerültem felülre. Kezeit a párnába nyomtam, és lovagló ülésbe helyezkedtem. Az eddigi kicsi félelmem elmúlt, akárcsak ha elfújta volna a szél. Lehajoltam hozzá, egy újabb csókra, de még nem engedtem el a kezét. Erősen szorítottam le, mert ki akart szabadulni.
- Te kis bestia! – mormogta vigyorogva, de szemeiben ádáz tűz égett. Elvigyorodtam, hiszen ez a helyzet számomra nagyon is kényelmes volt. Lassú, lusta köröket kezdtem leírni a csípőmmel, ezzel is tovább fokozva a vágyát, közben lehajoltam és a nyakát kezdtem csókolni. Kezeim alatt néha megfeszült az övé, ahogy ki akart szabadulni. És nem mintha annyira bántam volna, ha újra végigsimít a testemen, én csak játszani akartam egy kicsit. A telefon egy pár pillanatra abbahagyta a zenélést és a rezgést, de aztán újra rákezdett.
- Nem hiszem el! – nyögtem fel, s felültem. Ezzel a mozdulattal elengedtem a kezeit, amik rögtön a derekamra siklottak, és simogatni kezdtek. Lehunytam a szemeimet.
- Hagyd! Biztos csak Rob az. Láttam, hogy itt hagyta az iPod-ját, és attól kikészül… de majd odaadom neki holnap! – mormogta, miközben felült, és a melleimet kezdte csókolni.
- Azért jobb, ha tudja, hogy miért nem veszed fel! – mondtam két nagy levegővétel között, mert amit a nyelvével művelt, az megint csak majd’ megőrjített. A zsebéhez nyúltam, és nagy nehezen előhalásztam belőle a telefont.
- Add értésére! – villant rám a szeme, közben már a nadrágom cipzárjánál jártak ujjai. Lefordított magáról, s így én kerültem alulra. A kezemben az iPhone-nal csak feküdtem, és élveztem, hogy a kezei az oldalamat simogatták, nyelve pedig édes csíkot húzott a köldökömtől lefelé, ahogy a farmeremet húzta lefelé. Szinte epekedve vártam, hogy végre kézzel vagy szájjal megérintsen ott, és a zene ellen sem lett volna kifogásom, de ez a kettő nem fért össze. Így rá sem pillantva a hívószámra, lenyomtam a képernyőn világító zöld jelet, és beleszóltam a telefonba.
- Mike most nagyon elfoglalt. Déli övezeteket fedez fel, és nem tudom adni őt. Később visszahív! – hadartam, miközben sűrűn kapkodtam levegő után. Ujjai a belsőcombomnál jártak, és köröket rajzolt vele, míg szája a másik lábamat csókolgatta, nem is olyan messze legérzékenyebb pontomtól. Isteni volt, ahogyan a borosta karcolta a bőrömet. Izgató volt. Rettentően. Már csak egy apró bugyi választott el tőle, és az a zavaró, idegesítő, agyvizet felforraló hang, ami válaszolt a telefonba, mielőtt még kinyomhattam volna a hívást.
- Még jó, hogy nem Otis akarta felhívni az apját! – horkantott a női hang, nekem pedig azonnal felpattantak a szemeim.
- Szia Anna! – nyögtem halkan, és azonnal Mike-ra pillantottam. Az ő tekintete is találkozott az enyémmel, majd felcsúszva hozzám, megfogva a kezem, és odahúzta a telefont a füléhez.