tag:blogger.com,1999:blog-89526397810216158452024-03-13T00:50:33.488+01:00Szerelem a színpadon - Fanfic with Mike ShinodaAmyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.comBlogger139125tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-54138145746026700102013-02-11T19:11:00.001+01:002013-02-11T19:14:48.795+01:00Réges-régen, egy messzi, messzi...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-peYva-5xTxU/URk0-tr3w1I/AAAAAAAAC38/PYmS43O1WSc/s1600/good-bye-the-past-Favim.com-486290.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-peYva-5xTxU/URk0-tr3w1I/AAAAAAAAC38/PYmS43O1WSc/s320/good-bye-the-past-Favim.com-486290.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
"Menj és éld az életedet! Éld nélkülem, mert mi nem lehetünk együtt. Töltsd meg a szívedet szerelemmel valaki más iránt, valaki iránt, aki képes úgy szeretni, ahogy én sosem tudtalak. Ahogyan én sosem foglak."</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<b>Chapter VI. – Time to
make a mistake<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><br />
2005. tavasz</b></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*May*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ezt egyszerűen nem hiszem el. Ha
Chester nem feküdt volna éppen mögöttem, már sikítottam volna. Megfordult a
fejemben, hogy kimegyek az erkélyre és levetem magam a mélybe, remélve, hogy
azzal megfizetem a bűnöm, de amikor megpróbáltam lekászálódni az ágyról,
álmában felém fordult, és odahúzott magához. Azóta el sem enged. Csak néztem a
kis éjjeliszekrény asztalának a sarkát, és igyekeztem kitalálni, hogy ez a szín
a krómnak mennyire világos árnyalata. Még ez is jobb volt néha, mint
szembenézni azzal, amit tettem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kegyetlenül élveztem. Jobban,
mint Mike-kal azelőtt bármikor. Ezt pedig mérhetetlenül szégyelltem. Gyűlöltem
magamban. Számtalanszor elgondolkodtam hogyan jutottunk ide. De rá kellett
jönnöm, hogy jelen esetben a múltunk már semmit nem jelent. A jövő már annál
többet. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ha most visszamegyünk, nem fogunk
tudni a párunk szemébe nézni. Szégyellni fogom magam Mike előtt. Bár sejtve,
hogy ő mit tett, valószínűleg vele is ez lenne a helyzet. Ez pedig szétzúzná az
egészet. Arról nem is beszélve, hogy az én legdrágább Amy barátnőmet helyszínen
megtépném. Mint két dühödt éhező oroszlán, úgy vetnénk egymásra magunkat, hogy
a lehető legtöbb cafatot tépjük ki a másikból. Fogalmam sincs, vajon a két pasi
hogyan viszonyulna egymáshoz, de tény, hogy az sem a barátságuknak, sem a
bandának nem tenne jót. Istenem! Mit tettünk? Ennyit arról, hogy az embernek
azért van az a kibaszott szerv a koponyájában, amit agynak hívnak, hogy kicsit
gondolkodjon vele. Hogy a picsába lehettünk ekkora barmok?! Ha pedig Amy és
Mike mégis úgy döntöttek, hogy külön töltik az éjszakát, egyikük újságot
olvasva, míg a másik hímes tojást festve, akkor meg abszolút vége mindennek.
Ebben az esetben talán az lenne a legjobb, ha ők is megjárták volna éjjel a pokol
legédesebb bugyrait, mert akkor nem lenne az, hogy csak mi zúztuk szét az
egészet. Abba pedig bele se merek gondolni, hogy hogy fog kiderülni a dolog. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Igazság szerint szeretem Mike-ot.
Teljesen, totálisan. Legalábbis így érzem. Nyilván ez butaság már, hiszen ha
igazán szeretném, nem csaltam volna meg, titkon nem ábrándoztam volna soha
Chezről. De a francba, nem akarom elveszíteni őt. Most pedig, hogy megéreztem a
mámor legzamatosabb ízét, már Chestert sem akarom elhagyni. Egyszerűen vonz
úgy, ahogyan még soha senki. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Őszintén szólva ötletem sincs,
mikor szerethettem belé. Ó ugyan már. Nincs itt szó semmiféle szerelemről.
Pusztán csak az állatias, vad ösztönökről, amelyek másról sem szólnak, csak a
szexről. Annyira felbosszantottam magam, hogy egyszerűen lelöktem magamról Chez
kezét, és kiugrottam az ágyból. Meztelenül álltam ott. A dühöm a duplájára
nőtt. Újabb bizonyítéka annak, hogy mi történt. Berobogtam a fürdőbe, de amint
kinyitottam az ajtót, megpillantottam a tükörképem. Konkrétan az egész testemet
foltok borították. A bőröm kiszívta, az ujjainak a nyomai mind-mind a heves,
eszeveszett iramú szeretkezésre utaltak. A kurva életbe! </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Dühödten álltam be a zuhanyzóba,
aztán először a jéghideg vizet nyitottam meg, hogy picit lehűtsem az
idegrendszerem, majd átállítottam melegre. Tusfürdőt nyomtam a kezembe, majd
bedörzsöltem vele magam. Míg hagytam, hogy a forró vízsugár leöblítse rólam a
habot, besamponoztam a hajam, alaposan beledörzsöltem, majd leengedve a
kezeimet, a fejemet hátrahajtva hagytam, hogy lassan a sampon utolsó
maradványai is lefolyjanak a lefolyón. Bárcsak az érzelmeim is így
eltüntethetném!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Annyira a gondolataimba merültem,
hogy már csak azt vettem észre, hogy valami kemény a fenekemhez préselődik, egy
kéz a hajamba markol, oldalra húzza fejem, hogy azok a puha ajkak
hozzáférhessenek a nyakamhoz, míg a másik kéz a melleimre simul. Egy pillanatra
elgyengültem, a mellkasának dőltem, aztán észbekaptam, szembefordultam vele és
mélyen a szemébe néztem. Közölni akartam vele, hogy takarodjon ki a
zuhanyzóból, de rögtön. Azonban amit a szemeiben láttam, belémfojtotta a szót. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nézd, Chez… ez… ez nem igazán jó ötlet. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Biztos vagy te ebben? – Kérdezte mély hangon, amitől
még a hideg is kirázott, miközben közelebb lépett hozzám, kezei pedig a fenekembe
markoltak. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Teljesen. -
Szinte dadogtam a szót. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nekem nem úgy tűnik mintha nagyon ellenállnál. – Egyik
keze a legérzékenyebb pontomra siklott. Majdnem felkiáltottam, de még időben
sikerült megfeszíteni minden izmom, hogy elfojtsam. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Azért mert nem vágtalak még képen. De ami késik, nem
múlik. – Próbáltam határozottan mondani, de közben azért hátráltam egy lépést,
amivel azt értem el, hogy a falhoz préselődjek. Ő pedig követett. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Tudod mit? – Kérdezte mélyen a szemembe nézve rekedt,
és már-már fájdalmasan szexi hangon, miközben a fenekem alá nyúlva felemelt, és
hozzám dörgölőzött. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Mit? – Hangom szinte csak suttogás volt már. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem hiszek neked! – Súgta a fülembe, azzal választ nem
várva nyelve utat tört a számba, egyidőben azzal, hogy mélyen belémhatolt. <i>Jól teszed.</i> – Gondoltam magamban, aztán
kiürítettem az agyam, és átadtam magam az élvezeteknek… újra. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*Amy*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Arra ébredtem, hogy zsibbadt a
nyakam, de nem is akárhogyan. Megdörzsöltem a szemem, és körülnéztem, de nem
láttam senki mást a lakásban. Mi is van most? </div>
<div class="MsoNormal">
Felültem, miközben a nyakamat
masszíroztam, és mindent szépen lassan átgondoltam.</div>
<div class="MsoNormal">
Elmosolyodtam a tegnap éjszaka
emlékein, de a jókedvemet kissé beárnyékolta, hogy Mike nem volt mellettem, és
még csak egy neszt sem hallottam a lakásban, ergo nem volt itthon.</div>
<div class="MsoNormal">
Felálltam, és nagyot nyújtóztam,
majd miután megmosakodtam, magamra kaptam pár ruhát.</div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy ott álltam a Chesterrel
közös szobámban, elfogott egy érzés. Egy nagyon furcsa érzés, de nem mondtam
volna bűntudatnak. Inkább volt kissé szomorú. Olyan érzés volt ott állni a
közös dolgaink között, mintha egy vesztes csata színhelyén lettem volna,
körülöttem az elpusztított világgal. </div>
<div class="MsoNormal">
Az ajtó csapódására felkaptam a
fejem, és kisiettem a nappaliba. Mike egy papírszatyorral a kezében sétált be a
konyhába, és amint megpillantott, egy édes mosolyt villantott felém.
Beleremegett a szívem és a lelkem. Annyira szeretem őt!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Lehet, hogy meg kéne csinálni a telefont – intett
vigyorogva a kitépkedett vezetékre, mire megvontam a vállamat.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Azt mi már nem hozzuk rendbe, hidd el!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Lehet… elég profi munkát végeztél. Hoztam kaját.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Az jó… - motyogtam, aztán csak figyeltem a nappali
közepén állva, ahogy kipakol mindent.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Olyan jókedvű volt, olyan
felszabadult! Ebből arra következtettem, hogy ő sem bánta meg. Bár, ezt nem is
lehetett. Ami tegnap éjjel történt, az volt a legszebb dolog egész életemben.</div>
<div class="MsoNormal">
Elgondolkodva babráltam a csuklómon
lévő karkötővel, amit még én adtam Mike-nak, aki aztán a forgatáson visszaadta
nekem, mert megtalálta a szerelmet Maynél. </div>
<div class="MsoNormal">
Képtelen voltam csendben maradni,
és nem kérdezni. Tudnom kellett mire gondol, hogy mit érez, hogy mik a tervei.
Hogy szereti-e még Mayt, és hogy emellett mennyire szeret engem? </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Jól vagy? – lépett elém, és a kezei közé fogta az
arcomat. Belenéztem a barna szemekbe, és elmosolyodtam. Miért kételkedem?
Szeretem, és ő is szeret engem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Aha, csak elgondolkodtam – felmosolyogtam rá, és közelebb
hajoltam, hogy aztán megcsókolhasson. Most is majd’ szétolvadtak a csontjaim
attól, ahogyan ajkai az enyémhez értek.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Min? – suttogta a kérdést a számra, én pedig a nyaka köré
fontam a karjaimat, míg ő lecsúsztatta kezét a derekamra. Összesimultunk és
újra csókolózni kezdtünk. Tinilánynak éreztem magam, mert ebben a szent
pillanatban a csókjánál többre nem is vágytam, annyira tökéletes volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Rajtunk – motyogtam két csók között.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Kettőnkön vagy négyünkön? – mekkora mázlista, hogy
rapper, mert így háromszor olyan hosszú dolgokat is el tud mondani rövid idő
alatt, mint én!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Főleg kettőnkön – kissé hátrébb húzódtam, mert ha
folyton megcsókol, úgy biztos soha a büdös életben nem jutunk el addig, hogy
megbeszéljük, ami történt.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->És mire jutottál?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Semmi újra. Megszívtuk – sóhajtottam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Úgy érted, hogy cseppet kínos lesz elmondani nekik,
hogy lefeküdtünk egymással?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->És hogy szerelmesek vagyunk? – egészítettem ki, mire
vigyorogva bólintott. – Magabiztosnak tűnsz.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Az is vagyok – bólintott, és nekidöntött a falnak, úgy
nézett le rám, kedvesen pislogva. – Min kéne gondolkoznom, Amy? Ami volt,
elmúlt. May és én… annak vége.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->De tegnapelőtt még…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Te és Chez nem? – morcosan néztem rá, mire felnevetett.
– Amy, most komolyan! Nekünk elég volt ennyi is. Egyetlen éjszaka. Azt mondtad,
szeretsz, és nekem ennyi elég.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hogy szembeszállj Mayjel?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hogy szembeszálljak Chesterrel. Van egy olyan érzésem,
hogy May a te asztalod lesz – húzta el a száját, mire elvigyorodtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Megbirkózom vele, ne aggódj!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem aggódom! De azért mégiscsak a legjobb barátnőd.
Emlékszem, mennyit melóztál, hogy mikor végzett a sulival, kijöhessen.
Akkoriban alig bírtad ki nélküle.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Az már négy éve volt… majdnem öt. Felnőttünk.
Eltávolodtunk. Azt hiszem, ez az élet rendje. Nem mindenkinek marad szerepe…
Valakit el kell engednünk.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->De mi nem elengedjük Mayt… hanem lökjük.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Aggódsz érte? – kérdeztem cinikusan, mire elkomorodott.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ne legyél ilyen velem!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem is, de biztos lehetsz benne, hogy Chez megvédi. Ha
már magával rántotta ebbe. Ismerem őt, és ne feledd, hogy… mi volt köztük! –
arcomat a nyakhajlatához szorítottam és apró puszikat leheltem a bőrére. Nehéz
nap áll előttünk.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Fogunk mi mindannyian harcolni, Amy! – mormogta a
hajamba, de még mielőtt felötölhetett volna bennünk, hogy továbbmenjünk ennél,
megrezzent Mike telefonja a zsebében.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Míg ő kiment az erkélyre
telefonálni, én nekiláttam pár szendvics elkészítésének. Közben folyamatosan
azon agyaltam, hogy amikor Chez belép az ajtón, mit fogok mondani. Mit is?
Valójában nem lett volna szükség szavakra, hiszen ő is tudta évek óta, hogy mit
érzek Mike iránt. De én csaltam meg őt, és megérdemelne pár szót. De mit? Hogy
sajnálom? Ez nem lenne teljesen igaz. Magyarázkodni, hogy miért feküdtem le
Mike-kal, értelmetlen lenne, és megalázó. Neki legalábbis.</div>
<div class="MsoNormal">
És May? A helyzet az, hogy a mai
napig képes lennék egyetlen pillanat alatt a szemébe ordítani, hogy gyűlölöm
őt. Most, hogy lefeküdtem Mike-kal, hogy belekóstolhattam, milyen vele lenni,
fellángolt a lelkemben a forró indulat May iránt. Pedig nem ő tehet róla, hogy
anno Mike és ő összejöttek. Én mutattam be őket egymásnak, én akartam, hogy
boldogok legyenek. Arra viszont nem számítottam, hogy nekem ez mennyire fog
fájni. Irracionális volt, de ebben a pillanatban legszívesebben nekiugrottam
volna Maynek, pedig nem ő tehetett róla, hogy Mike eddig nem lehetett az enyém.
Vagy nem csak ő.</div>
<div class="MsoNormal">
Biztos, hogy valami nincs rendben
velem! Nem vagyok normális. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Tudod ki hívott? – kérdezte, én pedig felnéztem rá.
Nekidőlt az erkélyajtó keretének, egyik kezében a tegnap levetett ruháinkkal, a
másikban a mobiljával. Elgondolkodva nézett rám, én pedig felvontam a
szemöldököm.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->May? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem rossz, de nem! – mosolyodott el futólag. – Az
anyukája. Érdeklődött, hogy mi van Mayjel, mert nem ért haza, és aggódott, mert
nem tudja elérni telefonon.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem… ért haza? – nem kaptam gyújtást.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem. Van tipped? Csak mert nekem van.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Pár pillanatig csak pislogtam rá.
Mi a csuda? Hogy is volt ez tegnap? Mike kivitte Mayt a reptérre, látszólag nem
megvárva, hogy fel is szálljon a gépre. Hazajött, elmondtam neki a teóriámat
arról, hogy Chez és May valószínűleg direkt időzítettek erre a napra, hogy
minket kettesben hagyjanak. Közben én beszéltem Chezzel, aki így megtudta, hogy
tudom, mit terveztek. Ő valószínűleg elmondta Maynek, aki meg is próbálta
felhívni Mike-ot, aki nem vette fel. Mit csinálhatott May, mikor rájött, hogy
körülötte ég az erdő? A patak felé indult. Chesterhez.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Együtt vannak – mondtam ki, amire gondoltam, mire Mike
bólintott.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Én is erre jutottam. May ki van kapcsolva, gondolom,
bár nem próbáltam, csak hogy az anyukája nem tudta elérni…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Chester sosem kapcsolja ki a mobilját, mióta… kiderült,
hogy beteg vagyok. Igaz, már meggyógyultam, de sosem akarta kipróbálni, hogy
esetleg akkor van offolva a telója, mikor az utolsókat nyögöm.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Amy! – nyögött fel Mike, én pedig bocsánatkérően néztem
rá.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Bocs! De a lényeg, hogy őt elérhetnénk – egy percig
némán bámultunk egymásra.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Akarsz vele beszélni? – kérdezte, mire felnevettem a
helyzet képtelenségén.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem! – az én párom volt, mégsem szerettem volna
csevegni vele. Nem volt mit mondanom. – Te?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Még nem – vonta meg a vállát. Megértettem őt, ráértünk
még a viharral. – Hagyjuk őket ott, ahol vannak! Remélem nem jönnek még egy
darabig – mélázott félhangosan, majd megvillanó szemekkel megrázta a kezében
tartott ruhákat és rám vigyorgott. – Inkább nézzük meg, mennyire gyorsan tudunk
megszabadulni a ruháinktól! – ezen újfent csak nevettem, de azért közelebb
léptem hozzá.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->És aztán irány a kanapé?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Bárhol jó, csak veled lehessek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Biztos voltam benne, hogy úgy
történt, hogy Isten megunta a sok szarságot a Földön, és így szólt: Legyen meg
a tökéletesség! És akkor lett Mike.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*May*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az újabb menet a zuhanyzóban
meggyőzött arról, hogy bármennyire is mondogatom, hogy nem, nekem nem kell
Chester, ugyanúgy engedek neki, mint bármelyik más lány tenné a helyemben.
Elvégre, ugyan ki a fene rúgná ki őt az ágyból… vagy jelen esetben a zuhanyzóból?!
Egyszerűen borzasztóan tökéletes minden hibája ellenére. Más esetben boldog
lennék, hogy egy ilyen fickóval töltöm a napjaimat, de ez most nem az a
helyzet. Bármennyire is ribanc módjára viselkedek, lelkiismeretem még mindig
van. Ez pedig megmérgezi a pillanatot. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Min merengsz ennyire? – Érkezett a kérdés tőle,
miközben a konyhapultnak támaszkodott. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Azon, hogy meddig szándékozok ribanc maradni. –
Válaszoltam a szemébe nézve, aztán folytattam a rántottakészítést. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hát… - Ölelt át hátulról, és a fülemhez hajolva
folytatta. –, amíg az én ribancom leszel, addig felőlem az idők végezetéig is
az lehetsz. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Jaj Chez most komolyan. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ugyan már! – Elengedett és visszasétált az előző
helyére. – Megbántad? - Kérdezte gyanakvó hangon.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Abszolút, határozottan, totálisan teljes mértékben NEM
a válasz. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Akkor Mike miatt aggódsz?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Te nem aggódsz Amy miatt? </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->De igen. – Hajtotta le a fejét, miután néhány
másodpercnyi csend után válaszolt. – Azt fogja hinni, hogy azért hagytam el,
mert beteg volt. Mert nem tudott életet adni a gyermekünknek. – Abban a
pillanatban olyannak láttam őt, amilyennek még soha azelőtt. Gyanítom, nem
gyakran mutatja ezt az oldalát. Hiszen csak emlékezzünk a koncertjére, amikor
törött kézzel vitte végig. Nem hisztizett, nem sírt, ugyanolyan tisztán énekelt,
nem adta fel, és nem mutatta ki a fájdalmát. Soha nem mutatja ki. Nekem most
mégis megtört. Azonnal átöleltem.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ha akarod, felhívhatod és beszélhetsz vele. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem. Inkább nem. Ezzel még várni akarok. Boldog vagyok
veled. Nem akarom ezt elrontani. Szeretném élvezni ezt még egy ideig. Ha most
megtenném, a pokol legmélyebb bugyraiban találnánk magunkat, és ők is. Aztán ha
hazamennénk, az a legmélyebb bugyor valamilyen varázslatos módon még mélyebb
lenne. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Igazad van. – Bólogattam. – De azért én bekapcsolom a
telefonom. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Rendben. – Futó csókot adott a számra, s míg én
kerestem a telefonom, addig ő a rántottával lefoglalta magát. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Bassza meg!</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Mi a baj? – Teljesen totálisan lesápadva elé toltam a
telefonom.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
„Hol vagy?
Nemrég hívtam Mike-ot. Ő sem tudja hol vagy. Mi történt veled? Ezerszer
hívtalak, de nem vetted fel. Jól vagy? Aggódom. Anya & apa”</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Elfelejtettem szólni nekik. A kurva életbe. Amynek és
Mike-nak mostmár biztos sikerült kilogikázniuk, hogy vajon hol lehetek.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Jaj May. Nem mondod komolyan? – Nézett rám nagy
szemekkel Chez. Én inkább csak lehuppantam a székre és a fejemet fogtam. – Oké,
nincs semmi baj! Az volt abban a helyzetben a legkisebb bajod, hogy nekik
szólj. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Remek.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Mike nem írt?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem. Pedig tuti tudják. Nem hülyék. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Várj, bekapcsolom én is a telefonom. Hátha nekem
érkezett valami. – Igazából imádkoztam, hogy neki se legyen sms-e. Nem akartam
szívrohamot kapni. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Rendben én addig írok anyáméknak, hogy ne
idegeskedjenek. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
„Szia anya! Ne
aggódj, semmi bajom nincs, csak nem tudtam elutazni. Ne haragudjatok. Majd
később hazautazom. Majd hívlak titeket. És ne hívd Mike-ot kérlek. Ha bármi
van, inkább engem hívj! Puszi” – Alig telt el egy perc, már jött is az újabb
üzenet. „Baj van Mike-kal???” – Istenem. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam, hogy nem
az fog megmaradni neki, hogy semmi bajom nincs, hanem Mike. „Úgy is mondhatjuk.
Majd megbeszéljük, most mennem kell!” „Rendben.” </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Anyával beszéltem. Ledumáltam vele az egészet. Írtam
neki, hogy gond van Mike-kal. Jobb túlesni rajta. De azt nem mondtam, hogy mi,
csak hogy nem jó minden. Neked valami?</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
- Nincs semmi. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Szerintem valahogy ők is arra az elhatározásra
juthattak, amire mi. Nem akarnak beszélni velünk. Tegnap amiatt, hogy kiderült,
hogy mindketten átbasztuk őket, ma pedig azért, mert kiderült, hogy együtt
vagyunk. Még ha Mike bízik is bennem, akkoris ott lesz benne egy félelemérzet,
hogy egyszer már volt egy kis félrelépésünk, miért ne tennénk meg újra.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Igen lehet. De az is biztos, hogy én nem fogom felhívni
őket. Egyszerűen elegem van a bonyodalmakból. A fasz kivan már az élettel. Mint
egy kibaszott szappanopera. Tiltott románc, szex, szerelem. Mi kell még?
Könyvet is írhatnék róla. Aztán megfilmesíteném és kaszálnék egy jót. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Vagy csak kézikamerával felvennénk a hazatérésünket,
meg az itt töltött időnket, és kis költségvetéssel megoldanánk. </div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Milyen találékony vagy, te rafinált dög. – Húzta
féloldalas mosolyra száját, szemeiben lángra lobbant valami, s lassú,
megfontolt járásából ítélve már tudtam mi fog következni. Ha palackozhatnám azt
a csábító erőt, amit ilyenkor ont magából, már tucatjával vennék a férfiak.
Kétség kívül tarolna a piacon. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*Amy*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Mike a kanapén elterülve aludt,
szempillája néha meg-megrezdült, de egyébként úgy tűnt, békés az álma. Ezzel
szemben én az erkélyen álltam, és egy szál cigit tartottam a kezemben. Meg kéne
gyújtani, futott át a gondolat az agyamon, és bár egy nappal ezelőtt még mindketten
itt füstöltünk, most mégis úgy éreztem, hogy nem lenne helyes. </div>
<div class="MsoNormal">
A cigi öl. Ezt mindenki tudja,
csak valaki nem vesz róla tudomást. Van-e hát jogom ahhoz, hogy ezzel mérgezzem
magam? Kaptam egy második lehetőséget az élettől. Egyszer már biztosan azt
mondták nekem, hogy meg fogok halni, és én az évek során fel is készültem rá.
Ennek ellenére mégis valaki úgy döntött ott fent, hogy mégsem tart igényt rám,
és meghagy itt lent. A családommal, a szeretteimmel, a barátaimmal. </div>
<div class="MsoNormal">
Sokszor felmerült bennem a
kérdés, hogy miért? Mivel vagyok jobb, vagy több, mint egy leukémiás kétéves,
vagy egy agydaganatos ötesztendős? Semmivel. Vajon azért, hogy én élhessek
valaki másnak meg kellett halnia? Nem nagyon voltam hívő ember, habár mindig
azt mondtam, hogy persze, van Isten, figyel ránk, ha ráér, mégsem gondoltam ezt
komolyan. Miután kiderült a betegségem, ha tehettem széles ívben elkerültem még
a templomokat is. Nem tartottam fair dolognak, hogy ilyen fiatalon ennyi
szenvedés és fájdalom vár rám, viszont annyira nagyon meg akartam mutatni
mindenkinek – odafönt és idelent is -, hogy én bizony kemény vagyok, és nem
fogok összeroppanni a rám kimért csapás alatt. És nem is tettem, állva
maradtam, harcoltam, éltem az életem, igyekeztem boldoggá tenni azokat, akiket
szerettem, és örültem minden napnak. Ahogy mondani szokták, minden perc ajándék
volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Végül azt mondták, sikerült
kivenniük belőlem a kórt, nem is terjedt tovább, és nagyon úgy néz ki, hogy
hosszú életet élhetek. Talán ez volt az ára? Hosszú, gyötrelmes évek? Talán
Isten látni akarta, képes vagyok-e harcolni? Harcolni igen, hinni nem.</div>
<div class="MsoNormal">
Most mégis itt álltam, és
kémleltem a tiszta, csillagos égboltot, remélve, hogy végre megjön a
sugallatom, és rendes, tisztességes hívő lehetek, aki kiérdemelte az életet. Az
ajándékot. De hát ez sosem lehetek már, nem igaz? Fájdalmat okoztam Chesternek
és Maynek, még ha ők ezt nem is tudják egyelőre. Meg arról se feledkezzek meg,
hogy bizony harcolni készültem. Mike-ért, a közös jövőnkért, mert tudtam, May
nem lesz éppen kedves. Chester talán hamarabb megbocsát. Talán. Bár jobban
örülnék neki, ha lekeverne egy hatalmas pofont, akkor legalább lenne valami
majdnem kiegyenlített tétel a számlánkon. Megérdemelném.</div>
<div class="MsoNormal">
Nos tehát, mit is kezdjek az
életemmel most, hogy se meghalni nem fogok, se nem válok Mrs. Benningtonná?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A cigit egyszerűen kiejtettem a
kezemből, és hosszan néztem lefelé, hátha meglátom, hogyan koppan csendesen az
éjszakai, sötét utcaköveken. </div>
<div class="MsoNormal">
Bár ilyen egyszerű lenne elengedni
a múltat is! Csak becsomagolnám egy díszes dobozba, aztán kihajítanám az
ablakon, nem is látva, hol ér földet, és ezzel el lenne intézve. De ugyebár ez
nem lehetséges. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Gondolnom kellett arra is, hogy
vajon mekkora lesz a feszültség Chester és Mike között. Eddig egészen jól
viselték, pontosabban Chez és May, hogy nyilvánvalóan van köztem és Mike között
valami. Valami, aminek nem volt neve, vagy címe, esetleg postafiókja, de
mindannyian tudtuk, hogy létezik.</div>
<div class="MsoNormal">
Egyszerűen tönkretesszük a
bandát. Ebben szinte biztos voltam. Habár Chez és May most valószínűleg együtt
vannak valahol, és annak is nagy az esélye, hogy szexeltek is… megborzongtam,
és le kellett hunynom a szemem. Már a gondolatától is rosszul lettem, hogy
Chester máshoz ért hozzá, hogy mást csókolt és másnak suttogott édes szavakat a
fülébe. De nem lehetek önző, én is ugyanezt tettem, és életemben nem élveztem
még ennyire semmi mást.</div>
<div class="MsoNormal">
A gondolataim ide-oda csapongtak,
olyan volt, mintha egyetlen mondatot se tudnék befejezni. Mind a négyen
ugyanolyan hibásak voltunk. Jobb pillanataimban sokkal erőteljesebb hangsúlyt
fektettem arra, hogy ennek végül is May és Chez az oka, akik összebeszéltek, és
direkt hagytak minket kettesben. De ugye, ha Mike és én nem éreznénk egymás
iránt szerelmet és vágyat és őrültségek tömkelegét, akkor nem történt volna
semmi. Ám a „mi lett volna, ha” típusú részek nem tartoztak az élethez, azok
mindig csak elméleti síkon léteztek.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Abban biztos voltam, hogy
szeretem Mike-ot, jobban, mint bárki mást ezen a nyamvadt világon. Együtt kell
lennünk, egyszerűen nem pazarolhatunk el több időt. Így is majdnem
elmulasztottam az igaz szerelmet, mert a halálom előtt boldoggá akartam tenni
Chezt, és hagytam, hogy May kezdjen Mike-kal, amit akar. Önző, buta liba
voltam! És most is az vagyok, van egy sanda gyanúm, hogy ez nem fog változni a
közeljövőben. Vagy talán soha.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ha most megkérném Mike-ot, hogy
fussunk, rohanjunk messzire, ahol ők nem találhatnak ránk, és adjunk magunknak
boldog, csodaszép heteket, akkor mit mondana? Ha tehetném, jelen pillanatban
kiköltöznék vele a Holdra, hogy egész hátralévő életünkben ne zavarjon többé
senki. Bár az oroszoktól és a kínaiaktól azt hiszem, tartanunk kellene idővel…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Visszaléptem a nappaliba, és az
ajkamat rágcsálva figyeltem, ahogy alszik. Végül is a bandának idén nem lesz
fellépése… Mike talán belemenne, hogy bújjunk el a világ elől. Vagy kiröhögne.
Megvan erre is az esély.</div>
<div class="MsoNormal">
May és Chez talán holnap
hazajönnek, vagy maximum holnapután. Biztos nem maradnak tovább távol, Chez
olyan ember, aki szereti tudni, hogy mi hogyan áll jelenleg az életében, és én
még elvileg az élete része vagyok. Tudni akarja majd, hogy mi történt, és May
is. Lemerem fogadni, hogy már azon gondolkodik, hogyan téphetné ki a hajamat,
még akkor is, hogy ő és Chez… Mert hát az, hogy én ennyire szeretem Mike-ot, és
hogy May is érez valamit Chez iránt, még nem jelenti azt, hogy az elmúlt évek
csak úgy, egy csapásra kitörlődtek volna a szívünkből.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Gyáva vagyok. Vagy önző? Szembe
mernék nézni akár ebben a pillanatban is Chezzel és Mayjel, de még ennél is
jobban akarok csak Mike-kal lenni. Pár hét. Csak egy cetlit kellene írnunk,
hogy jól vagyunk, és… és mi? Mit írnál, Amy? Hogy összejöttem Mike-kal, és
ennek fejében nyugodtan keféljék sorra a helyiségeket, mert mi már rég túl
vagyunk azon?</div>
<div class="MsoNormal">
Hátha Mike-nak van egy jobb
ötlete, mit is lehetne írni! Hátha igent mond a javaslatomra. Vajon mennyire
fog hülyének nézni?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Halkan odasétáltam mellé,
leguggoltam, és végigsimítottam az arcán. Lassan nyitogatta a szemét, még álmos
volt, de amint meglátott, elmosolyodott. Uram szent ég! Ezért megéri! Érte
bármi megéri!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Van egy… meglehetősen meredek ötletem – suttogtam, mire
bólintott, és felém fordulva felkönyökölt, hogy egy magasságba kerüljünk.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt; text-indent: -18pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Mondd! – mosolygott kedvesen, én pedig rávettem magam,
hogy előálljak életem legédesebb és egyben legkegyetlenebb tervével.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*Chester*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Minél több időt töltöttem Mayjel,
annál világosabbá vált számomra, hogy szeretem őt. Mindig figyelemreméltó
teremtés volt. Mindig lekötötte a figyelmem, ha kellett megnevettetett, imádtam,
amikor pörgött, amikor vidám volt. Amyvel együtt bármit véghezvittek. Lucifer
két szárnysegédje… Hihetetlen volt számomra, amikor arra kellett felfigyelnem,
hogy fogalmam sincs hogyan, a két lány teljesen kifordult önmagából. Talán
nagyon régen elcsesztük. Mindig is éreztem, hogy Amy kötődik Mike-hoz. Mindig
tudtam, hogy lesz valami. De persze nekem kellett megszerezni a nagyvadat, mert
nekem minden nő kellett. Szerettem őt. Sokáig csak mellette tudtam elképzelni
az életem, most mégis megváltozott. Az elmúlt néhány napban sokat beszéltem
Mayjel arról, hogy mihez kezdjünk. Tudtuk, hogy vissza kell mennünk. Hamar. Nem
húzhattuk tovább az időt. Egyikünk sem hívta a másikat, ez pedig kezdett
kikészíteni. Sosem tudtam a penge élén táncolni. Valamelyik irányba le kellett
lépnem róla. De a középúton soha nem maradtam meg. Tudnom kellett, hogy mi lesz
velünk, és mi lesz velük… Világ életembe az a típus voltam, aki szembenézett az
igazsággal, még akkoris, ha tudtam, hogy az fájni fog. Inkább a keserű valóság,
mint a boldog, ám bizonytalan tudatlanság. Még utoljára körülnéztem, majd
szóltam Maynek, és elindultunk.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*May*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A repülőn behunytam a szemeimet,
és úgy csináltam, mintha aludtam volna. Nem akartam beszélgetni. Mintha
felültem volna egy hullámvasútra, felvitt volna a csúcsra, hogy aztán onnan
megkezdjem a halálos száguldást a mélybe. Csakhogy a kis vasúti kocsi még
mindig őrült iramban száguldott velem. Pedig már rég le kellett volna érnem a
pálya aljára. De megérdemeltem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Egy bizonyos fokon örömmel fogadtam
a szenvedést, és a félelmet. Nem akartam elveszíteni Chestert. Beleszerettem.
És ezen már maga a mindenható sem fog tudni változtatni. Sokáig azt hittem Mike
mellett a helyem. A tökéletes pár. A legjobbak. Csakhogy az egész átfordult
valami szörnyű színjátékba. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Amy mindig is szerette. Akármit
mondott, szerelmes volt belé. Ugyanez pedig Mike-ról is elmondható. Talán jobb
is volt, hogy megrendeztük, hogy magukra hagyjuk őket. Legalább felgyorsítottuk
az eseményeket. Mert ez, előbb vagy utóbb megtörtént volna. Igazából az sem
változtat a tényen, hogy Mike lefeküdt-e Amyvel vagy sem. Ebben a pillanatban
gyűlöltem magam. Nem bántam meg semmit, de tudtam, hogy pokoli nagy fájdalmat
fogok okozni mindkettőjüknek. Most pedig a taxiban ülve egyre közelebb érve a
házhoz, a gyomrom már elképzelhetetlenül aprócska méretűre zsugorodott.
Rettegtem. Már most gyűlöltem a gondolatot, hogy együtt fogom látni őket, hogy
valószínűleg épp most is egymást ölelve szeretkeznek. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Majd bele őrültem, hogy Mike már
nem engem vár tárt karokkal haza, hanem minden bizonnyal halálosan szerelmes
Amybe. Pedig ha belegondolok, ezekért a gondolatokért egy pofont érdemelnék.
Mivel én ugyanezt tettem. Legalábbis valószínűleg. Nem hinném, hogy nem értek
egymáshoz. Bár ki tudja. Lehet, hogy ők még tiszta lelkiismerettel élnek. Csak
mi nem. Nem is tudtam mi lenne rosszabb. Ha megtudnám, hogy lefeküdtek
egymással, Mike megcsalt, Amy végleg hátat fordított nekem, vagy hogy semmi nem
történt köztük, és be kell vallanunk, hogy velünk nem ez a helyzet. Sóhajtottam
egy nagyot, mire Chester együttérzőn rásimította kezét az enyémre, mire én
megszorítottam azt. Minden erőm belőle merítettem. Azt sem bántam volna, ha
lángokban áll a lakás. Ha odabent taposóaknák várnak ránk. Ha meteoreső fogad
minket. Chester az enyém, és semmi nem veheti el tőlem már. De azzal tisztában
voltam, hogy komoly lesz, ha mi oda belépünk. Már biztos várnak minket. Az autó
fékezett, s míg én fizettem, Chez kipakolta a csomagokat a csomagtartóból.
Húztuk magunk után a gurulós bőröndöket, szorosan egymás mellett haladva.
Biztos voltam benne, hogy Chester is ugyanúgy félt legbelül, mint én. Tudta mit
veszített.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*Chester*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az ajtóhoz érve, nem vettük elő a
kulcsainkat. Valahogy nem tűnt helyesnek belépni oda úgy, mintha még mindig minden
ugyanúgy lenne, ahogyan néhány nappal ezelőtt volt. Valószínűleg May is így
gondolkodhatott, mivel felemelte a kezét, s megnyomta s csengőt. Láttam az
ujjain, hogy remegnek. Nem volt meglepő. A gyomrom feszített, a torkomban
gombóc volt. A szívem hevesen vert. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Vártunk. A pillanatra, amikor
kitárul az ajtó. A pillanatra, amikor elérkezik az igazság mindent elsöprő
ereje. A pillanatra, amikor a szemünk láttára fog porba hullani a korábbi
szépen felépített életünk. A pillanatra, melyben elveszítjük a barátainkat,
szerelmeinket, szeretteinket. Az életünket. A pillanatra, mely mindent
megváltoztat. Egyszerre nyúltunk egymás keze után, szorosan összefűztük az
ujjainkat, de nem történt semmi. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
May a szemöldökét összehúzta, s
úgy meredt az ajtóra. Előhúzta a kulcsát, betette a zárba, elfordította, s
amikor rámnézett és én, mint egy megerősítésképpen bólintottam, kinyitotta az
ajtót. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*May*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Tökéletes csend honolt. Valami
nem volt rendben. Minden ugyanúgy nézett ki, kivéve, hogy valami mégis
hiányzott belőle. Az élet. Üresség járta át a házat. A nappaliban minden a
helyén volt. Tökéletes volt a rend, ami nagyon meglepő. Amy nem a precíz
rendmániájáról volt híres, Mike pedig még úgysem. Lesápadtam. Szörnyű gondolat
fogalmazódott meg bennem. Elengedtem Chez kezét, és rohanni kezdtem a szobánk
felé. A Mike-kal közös szobánk felé. Teljes erőmből futottam. Mintha egyszerre
menekültem volna a múltam, a jelenem és a jövőm elől. Berontottam az ajtón, és
a földbe gyökerezett a lábam. Tudtam, hogy igazam volt. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
*Chester*</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Láttam May-t a szobája felé
rohanni. Abban a pillanatban én is elindultam az enyém felé. Én nem rohantam.
Nem akartam szembesülni semmivel. Egyszerűen csak el akartam kerülni, de már
nem volt visszaút. A kilincsen megpihent a kezem, hogy legalább egy mély levegőt
vehessek, amikor hallottam May szobájából egy koppanást, majd a zokogásának a
hangját. Behunytam a szemeimet, s beléptem az ajtón. Becsuktam magam mögött,
majd a hátam az ajtónak vetettem. Kinyitottam a szemem, s magam előtt láttam a
közös ágyunkon egy levelet. – A kurva életbe! – Üvöltöttem fel, s ököllel az
ajtóba ütöttem. Az ízületeim egy pillanatra sikítottak, de nem foglalkoztam
vele, zsibbadó, reszkető kézzel emeltem fel a fehér lapot a párnáról. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Chester!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Amikor ezt a levelet olvasod, én már nem leszek itt veled. Most is alig
tudok írni. A könnyeim elhomályosítják a látásom. Tudom, hogy nem sportszerű
eltűnni, de úgy döntöttünk, hogy így lesz a legjobb. Ne haragudj. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i>A világom a tiéd volt, és te voltál a mindenem. Ez a világ porig rombolódott.
Olyasvalami tette tönkre, amellyel szemben már nem volt hatalmam. Egyszerűen
nem tudtam nemet mondani. Nem tudtam harcolni ellene, mert a szívem, a lelkem
üvöltve kiáltott a beteljesülésért. Talán sosem fogod megbocsátani nekem. Talán
soha többé nem fogsz szóba állni velem. Megértem. Nem tudtam neked megadni azt,
amire a legjobban vágytál. Nem tudtam az lenni, aki igazán akartam. Most pedig
kaptam egy új lehetőséget az élettől. Új lapokat osztottak. Új életet kezdtem. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Megértem, ha gyűlölni fogsz, megértem, ha azt mondod hazugság volt az
egész… bár ez nem lenne igaz. Szerettelek, és még most is szeretlek. De már nem
úgy, mint régen. Kimondom hát… Szerelmes vagyok Mike-ba. Tudom, hogy csak a
tőrt forgatom most a szívedben, de úgy éreztem meg kell mutatnom a lapjaimat.
Ezek pedig olyan dolgok, amelyeket nem tudtam volna neked személyesen
elmondani. Talán gyávaság volt elfutni, talán jobb lett volna ezt a szemedbe
mondanom. De már így is nehéz elviselni a fájdalmat, amit ezzel a levéllel
okozok neked. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Egyszer még látni fogjuk egymást. Egy nap vissza fogok jönni. De most
időre van szükségem… Azt hiszem neked is. Úgy gondolom, hogy May már megnyert
téged. A háború, amely már évek óta tartott köztünk, most lezárult. Nem egy vér
nélküli békés győzelem volt ez. Mindketten elvesztettük a katonáinkat. S
amellett, hogy a meghódítandó területet megszereztük, a saját földünk
elveszítettük. Nyertünk… de milyen áron… Igazából azt hiszem, mind elbuktunk. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Csak azt tudom mondani, hogy sajnálom. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Hiányozni fogsz!<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i>Szeretlek, Amy<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Többször is elolvastam a levelet.
Egészen addig olvastam, míg a könnyeim eláztatták a papírt. Talán azt mondják
egy férfinek szégyen a sírás. Elveszíti a méltóságát. De én most jóval többet
veszítettem, mint a méltóságomat. Ez itt már nem a büszkeség kérdése volt.
Hanem a szerelemé. Egy olyan szerelemé, amely már a múlté.<i> </i> </div>
<br />
Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-20708761349114979472012-08-26T11:48:00.000+02:002012-08-26T11:52:18.998+02:00A szigetSziasztok!<div>Aki még nem tudná, új fanficet kezdtem A sziget címmel. NEM Linkin Parkos, NEM Mike-os. A prológus már fent van, abból kiderül, hogy kiről lesz benne szó.</div><div>Itt a link <a href="http://a-sziget-amy.blogspot.hu/">KATT</a></div>Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-70363559037640116552012-08-19T15:33:00.003+02:002012-08-19T15:37:36.606+02:00Réges-régen, egy messzi, messzi...(Mayt ezentúl itt érhetitek el: <a href="http://stories-of-may.blogspot.hu/">KATT</a>)<br /><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-e4Q0ZCcWuy8/UDDrWSMPA8I/AAAAAAAACfg/0ybaiQSmmeo/s1600/boy-girl-love-sex-Favim.com-456838.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 223px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-e4Q0ZCcWuy8/UDDrWSMPA8I/AAAAAAAACfg/0ybaiQSmmeo/s320/boy-girl-love-sex-Favim.com-456838.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5778377089989149634" /></a><br /><br />"Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nemcsak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni. Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz, most azt magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is."<br /><br /><span style="font-weight:bold;">Chapter V. – I wanna do bad things with you!</span><br /><br /><span style="font-weight:bold;">2005. tavasz</span><br /><br />*Amy*<br /><br />Fáradtan lépkedtem Chester mellett a lépcsőházban, és a kezét szorongattam. Belépve a lakásba, azonnal Maybe botlottunk. Hiába telt el lassan két év azóta a nyár óta, mikor minden kiderült, mégis minden találkozásunk kínos volt. Chez és Mike férfiakhoz méltón elrendezték egy vállrándítással – ami két napnyi némaságot jelentett, de végül minden oké volt -, mi viszont merev arccal néztünk egymásra, ahogyan most is. Miután kijöttem a kórházból, és hazatértünk arról a nyaralásról, sokáig May viselte gondomat. A srácok turnézni mentek, így ketten maradtunk. Szerintem nem mondták ugyan, de aggódtak, hogy vajon mikor hazajönnek, élve találnak-e kettőnket. Nos, túléltük mindketten. Kereken két hétig May főzött nekem, ő kísért orvoshoz, ha a kanapén pihentem újságot és könyvet hozott, ha a szobámban, akkor elment és kivett nekem egy filmet. Mégis mi is néma csendben voltunk, csak a második hét végén mondtam azt, hogy „Kösz, May, innen megy magamtól is!”, ő pedig bólintott egyet és többet újfent nem beszéltünk, csak amikor két héttel később a srácok hazaértek.<br />Ami engem és Mike-ot, meg Mayt és Chezt illeti, minden változatlan volt. Habár mindünknek felforrt az agyvize, ha a párunk a másikkal volt, mégsem szóltunk semmit. Tulajdonképpen a háborút a mi köztünk – a May és köztem - kialakult hidegháborús övezet jelezte. Nem lehetett nem észrevenni, hogy mindkettőnk kezében gépfegyver van, hogy ő is, és én is árgus szemekkel figyeltük a másikat, olykor behasalva egy lövészárokba, hogy a többi barátunkkal kibeszélhessük az ellenséget… persze csak képletesen értve.<br />Így most is, ahogy beléptünk a lakásba, Chester halkan köszönt Maynek, és puszit adott az arcára, majd eligyekezett a konyha felé, hogy megbontson egy üveg ásványvizet.<br /><br />- Kérsz? – intett felém a palackkal, mire csak megráztam a fejem.<br />- Nem köszi, a bemutató után ittam – mosolyogtam rá, és ledobtam a táskámat a szobánk ajtajába.<br />- Sziasztok! – jelent meg Mike is, kezetfogott Chesterrel, majd felém lépett. – Hogy sikerült? – kérdezte egy ölelés után.<br />- Jól. Minden a legnagyobb rendben ment.<br /><br />Mike bólogatott, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ki is lépett a lakásból Mayjel az oldalán. Vacsorázni mentek. <br />Nem hibáztattam Mike-ot, hogy nem jött el a bemutatóra, hiszen ma volt May szülinapja. Én már reggel a kezébe nyomtam egy képeslapot, amiben egy vásárlási utalvány is volt – mégiscsak voltak ám jó oldalai annak, hogy modell voltam. Hogy Chez megköszöntötte-e, azt nem tudtam, de nem is érdekelt. A tudat mindünkben megvolt, hogy a párunk a miénk, mégis… minden zavaros volt, de nyugodt is egyben.<br />Chester a kanapén ülve bámulta a tévét, én pedig elmentem lezuhanyozni. Miután sikeresen lemostam magamról a bemutató sminkét és minden izgalmát, leültem mellé. A fejemet a vállára hajtottam, ő pedig átkarolt. Ujjai bekalandoztak a pólóm alá, és végigsimított a kis vágáson, amit a műtétem hagyott maga után. Mégsem ez volt az, amitől megmerevedett, hanem a képernyőn felvillanó kisbaba arca. Vártam pár pillanatig, hátha elkapcsol, vagy valami, de nem tette. Lassan felemeltem a fejemet, és az arcára néztem. Vonásai megkeményedtek, szemeiből, melyek most a tévére fókuszáltak, csak úgy áradt a csalódottság. Elszorult a torkom, ahogyan újra láttam rajta a szenvedést, hiszen az, hogy a babánk meghalt, az én hibám volt. Most lenne kicsivel több, mint egy éves. Most itt ficánkolhatna az ölünkben…<br />Ujjaimmal végigsimítottam az arcán, mire tekintete végre rám vándorolt. Nem tudtam mit mondani, de ezt ő is tudta. Talán csak annyit:<br /><br />- Sajnálom! – suttogtam, mire bánatosan elmosolyodott, és a pólóm alatt lévő keze újra végigsimított a hegemen.<br />- Legalább te itt vagy nekem! – igen, ez igaz. Legalább a kapcsolatunk megmaradt, és erősebb lett. Mert az a tény, hogy sem én, sem ő nem szakítottunk azt jelentette, hogy igenis szerelem az, ami köztünk van. Erős, kitartó szerelem.<br />- Szeretlek! – sutyorogtam a füléhez hajolva, és hallottam, ahogy halkan, reszelősen felkuncogott.<br />- Én is téged! <br /><br />Ajkaimat a nyakára tapasztottam, és lágyan végigcsókoltam, majd hagytam, hogy fölém kerekedve elfektessen a kanapén. Tudtuk, hogy a Mayék még ellesznek egy darabig, így bátran, de gyengéden kezdtük vetkőztetni a másikat. Csak ő volt és én. Mostanában sokszor jól esett, ha csak mi voltunk. Ilyenkor minden egyszerű volt, és világos.<br /><br />*May*<br /><br />Az autóban néma csendben ültünk. Nem problémák okozták a csendet, pusztán csak jólesett. Mike keze a combomon pihent. Valahányszor kocsival mentünk valamerre, a kezét mindig rásimította, én pedig összekulcsoltam ujjainkat. Váltani is a másik kezével váltott. Mindig megmosolyogtatott a mozdulat, amikor a térdével megtámasztotta kormányt, és azzal a kezével, amellyel azelőtt vezetett, gyorsan váltott egyet. Persze ha kanyarokban kellett másik sebességbe kapcsolni, akkor legtöbbször elengedte a kezem, váltott, majd ugyanúgy visszatette a helyére. Szerettem ezt, és ez most sem volt másként. Örültem neki, hogy az a majdnem két évvel ezelőtt történt eset nem tette tönkre az egész kapcsolatunkat. Azt hiszem csak jobban megerősíthette. Haragudhattam volna rá, felfoghattam volna így is, de tudtam, hogy mindketten hibásak voltunk. Mindketten a nyakunkba szabadítottuk a problémát. Meg kellett tanulnunk elfogadni ezt, és együtt élni ezzel. <br /><br />Ami talán nem helyes az az, hogy Amyvel bármelyik pillanatban képesek lennénk egymásnak esni. Legtöbbször csak színleljük a nyugalmat, de éppen ezért szoktunk feszültséget és kényelmetlen helyzetet okozni magunknak, egymásnak, és a fiúknak is. Kész röhej, hogy míg ők le tudták zárni ezt a problémát, addig mi sehogysem tudunk túljutni rajta. Az ember azt gondolná, hogy közel két év elég rá. De nagyon úgy tűnik, hogy nem. <br /><br />Ettől függetlenül az az időszak, amikor ápolnom kellett Őt, nem volt teher. Közel sem. Annak ellenére, hogy megromlott a barátságunk, tudtam mit vesztett, és totálisan kiborított engem is. Hiába nem voltunk már jóban, mint azelőtt, megérintett, és szerettem volna ott lenni mellette, és átölelni őt, hogy azzal is támogassam, s jelezzem, miszerint én mellette állok, hozzám fordulhat. De a fenébe is! Sehogy nem jött össze, egyszerűen képtelen voltam megtalálni az utat, amely hozzá vezet. Az időm pedig vészesen fogyott, míg végül már esély sem lett volna arra, hogy közeledjek felé. Valahányszor próbálkoztunk közös vacsorakészítéssel, vagy akár közös vásárlással, az mindig kudarcba fulladt, így egy idő után feladtuk. Főleg úgy, hogy még ha egy-két közös program mutatott is némi pozitívumot, utána garantáltan leromboltuk azzal, ha Chester hozzám szólt, vagy ha Mike kikérte a véleményét valamiről. Nem tudtuk megállni, hogy ne küldjünk szúrós, figyelmeztető pillantásokat. <br /><br />Gyakorlatilag folyton kivont karddal éltünk egymás mellett, csak a hátunk mögé rejtettük, hogy a másik ne vegye észre, hogy épp támadni készülünk. Ettől függetlenül előfordult, hogy olykor-olykor megbökdöstük egymást azzal a karddal. Soha nem ejtettünk egymáson csontig hatoló sebeket - leszámítva a két évvel ezelőtti esetet –, de azért éreztettük a másikkal, hogy hol a helye. <br /><br />Éppen ezért tett boldoggá az, hogy Mike szervezett nekem egy kis meglepetést a születésnapomra. Végre nem kell otthon lenni a feszültségben. Kissé kikapcsolódhatunk. Bár azt hiszem a mai nap egész jó volt. Nem vitatkoztunk, nem szóltunk be egymásnak, sőt még egy ajándékot is kaptam Amytől. Ez azért már jóval több, mint amire az ember számíthat egy olyan helyzetben, ahol már mindkettőnk idegei rojtosra vannak tépázva. Lehet, hogy csak azért nem volt ma semmi, mert úgy rendezte, hogy legalább a születésnapom legyen normális, nyugodtnak mondható nap. Ezt pedig igazán tudtam értékelni. <br /><br />Addig-addig gondolkodtam, míg végül megérkeztünk a kis olasz étterembe. Egy ideje már mondtam Mike-nak, hogy eljöhetnénk ide, mert már nagyon hiányzott a pizzájuk, ezért is örültem, hogy most idejöttünk, de állítólag ez még csak a kezdet… Kiszálltunk az autóból, megigazítottam a copfomat, lesimítottam a ruhám, majd elfogadva a felém nyújtott kezet, elindultunk az étterembe. <br /><br />Belépve az ajtón finom illat csapta meg az orrom. Imádtam, amikor a különféle ételek csábító illata keveredik a virágokéval. Tökéletes kombináció lesz, és illik a hangulathoz, valamint a színekhez is. A zöld árnyalataiba bújtatták a kis boxokat, a terítőket, és a székeket, sárgában pompáztak a falak, és úgy láttam, hogy a dekorációkat is színes öltözékbe bújtatták. Ha valakinek rossz hangulata van, itt garantáltan jobb kedvre derül. <br /><br />Leültünk a lefoglalt asztalunkhoz, kijött a pincér, leadtuk a rendelést, majd a következő percekben meg is érkezett az üdítő, hogy azt szürcsölgessük, amíg elkészítik a pizzát. Jól éreztem magam, s Mike szemében a csillogás, csak még boldogabbá tett. Tíz perccel később kihozták a pizzát, amit nem csöndben fogyasztottunk el, hanem nevetgélve, boldog voltam, hogy vele tölthettem a szülinapom, és ünnepeltem, hogy nem ment tönkre a kapcsolatunk.<br /><br />Egy óránál több időt nem töltöttünk az étteremben, mert azonnal továbbmentünk. Hogy hová? Abban a pillanatban nem tudtam még, hiszen Mr. Rejtélyes nem árulta el nekem, de abból ítélve, hogy a tenger felé vettük az irányt volt róla némi elképzelésem. Azt hittem, hogy egy séta lesz a tengerparton a holdfényben, de nem ezt kaptam. Bár nekem már ez is tökéletes lett volna. Teljesen mindegy volt, hogy hol vagyunk, csak az volt a lényeg, hogy mellettem legyen, és ezt meg is kaptam, egy elképesztően romantikus kivitelezésben. <br /><br />Sosem voltam érzelgős típus, de ez engem is meghatott. Halvány fény pislákolását láttam a távolból, aztán minél közelebb értünk, annál világosabbá vált, hogy mivel is készült nekem. Egy kis faház állt ott, aminek a bejáratához apró lámpások vezettek. A tengerpart nagyon közel volt, hallottam a hullámokat, ahogyan egymást nyaldosva próbálnak kijutni a partra, éreztem az illatát, s biztos voltam benne, hogy a ház erkélyéről láthatom is. <br /><br />Nevetve ugrottam ki az autóból, amint Mike leállította a motort, a karjaiba vetettem magam, zihálva szórtam a sok „köszönömöt”, majd karjaimat a nyaka köré fonva megcsókoltam, s izgatottan vártam, hogy alakul tovább az esténk, bár kétség sem fért hozzá, hogy tökéletes lesz.<br /><br />*Amy*<br /><br />Másnap reggel elbúcsúztam Cheztől, aki New Yorkba ment, és még vagy két órát fetrengtem az ágyban. Mivel még elég korán volt, ráértem kicsit lustálkodni, és gondolkodni. Ujjaimmal kitapintottam a vágást a mellkasomon, és nagyot sóhajtottam. Meghalhattam volna. Gyakorlatilag évekig készültem is rá, hogy elhagyjam a szeretteimet, és én mégis túléltem. Hihetetlen volt még számomra is, hogy a műtét sikeres volt, és hogy azóta kvázi meg is gyógyultam. Ajándék volt az élettől, és én ezt betudtam egy alkunak. Eltávolodok annyira Mike-tól, hogy ne befolyásoljam a kapcsolatukat May-jel, és visszakapom az életemet. Nos, nagy árat fizettem, s a szívem mélyén éreztem is ezt, viszont nem lehettem hálátlan.<br /><br />Tíz körül aztán összeszedtem magam, megmosakodtam, felöltöztem, és lementem a pékségbe egy kis reggelinek valóért. Mire visszaértem már Mike és May is fent voltak a lakásban. Elég volt egyetlen pillantás, és tudtam, csodálatos éjszakájuk volt. <br /><br />Nem kellett volna így éreznem, de… féltékeny voltam. Mayre. Hiába minden, még most is szerelmes voltam Mike-ba. Magamban egy jó taslit nyomtam a fejemre, hiszen nem szabadna ilyesmikre gondolnom, mert nekem ott van Chester. <br /><br />De persze most nincs, és… oké, Amy, hagyd abba!<br /><br />Kipakolgattam a vásárolt kajákat, leültem, és egy bögre kakaó meg az újság társaságában reggelizni kezdtem. Miközben én pusztítottam a fahéjascsigák tömegét, May egy nagy húzogatós bőrönddel és két kisebb táskával igyekezett az ajtó felé, míg Mike egy második, nagyobb utazótáskát cipelt utána. Összevontam a szemöldökömet, és értetlenül álltam a helyzet előtt.<br /><br />- Mentek valahová? – kérdeztem hökkenten, mire May felém pillantott.<br />- Én haza megyek, tudod, anyáék meg a tesómék meg akarnak köszönteni, meg kicsit pihenek otthon. Nem mondtam?<br />- Öhm, nem – hirtelen egy nagyon rossz dolog fogalmazódott meg a fejemben, és éreztem, ahogy a gyomrom öklömnyire zsugorodott. – Mike is megy?<br />- Nem, dehogy – rázta a fejét az említett, és megdobott egy olyan Mike-féle mosollyal. Jézus. Atya. Úr. Isten.<br />- Óh… - hát ennyi jött ki belőlem. Egy óh, meg majdnem a reggelim, mivel ez akkora kísértést jelentett, mint az Eiffel-torony.<br />- Kiviszem Mayt, aztán jövök haza – bólintottam, majd miután May odaszaladt hozzám, és két puszit nyomott meglepett ábrázatomra, újra egyedül voltam.<br /><br />Szent szar! Hát nekünk nem szabadna kettesben maradnunk, mert… Mert miért is? Nem fog történni semmi, ahogy már régóta nem történt semmi. Egyértelmű! Persze. Igen.<br /><br />Első megdöbbenésem után jött a másik letaglózó dolog. Chester. Ő vajon tudott erről? Nos, nem tartott sokáig kiderítenem, hogy igen, tudott. És azt mondta, hogy szándékosan nem mondta el.<br /><br />- Te tesztelsz engem? – kérdeztem félig felháborodva, félig félve. Chez a vonal másik végén felsóhajtott.<br />- Nem, csak nem akartam elrontani a hangulatot. Amy, figyelj, én szeretlek, de… nem tudom irányítani az érzéseidet, és…<br />- Én. Szeretlek. Téged. – tagoltam ismét, és közben az egyik kiflit tépkedtem darabokra idegességemben.<br />- És. Szereted. Mike-ot. Is.<br />- Kapd be, Bennington! Te aztán kurvára nem akarsz beleszólni az érzéseimbe meg a tetteimbe, mi? Csak éppen sokkolsz egy ilyennel, hogy napokig kettesben leszek a lakásban Mike-kal, mikor se neki, se nekem semmi dolgunk nincs. Ha szakítani akarsz, mondd mag, baszod, de nem kell mesterkedned! Fogadok, May is benne volt, mi? Azért nem említette! – a végén már totál elszállt az agyam, ahogy összeállt a kép.<br />- Amy…<br />- Ne, tudod mit? Hagyj békén! Jobb is, hogy nem vagy itt, mert esküszöm gazdagodnál egy monoklival! Majd akkor meglátjuk, hogy mennyire erős a szerelmem irántad, ugye? Mert te azt hiszed, hogy majd megcsallak, mi? Csak nehogy igazad legyen Bennington! – azzal lecsaptam a telefont, és még a falból is kirángattam a vezetéket, továbbá a mobilomat is offoltam.<br /><br />Dühöngve otthagytam mindent az asztalon, és lementem a boltba, hogy megalapozzam a hangulatot. Vettem pezsgőt, whiskey-t, vodkát, egy kis narancsot, hogy ne tisztán kelljen meginni, és bort is.<br /><br />Mire visszaértem, már Mike is otthon volt, és nagyban kávét ivott meg szendvicseket gyártott magának reggelire. Meglátva dühös ábrázatomat, s a teli papírzacskókat, ránézett a telefon kirángatott zsinórjára, majd újra rám.<br /><br />- Mi történt? – kérdezte, én pedig elgondolkodtam, hogy most akkor én mit mondjak el neki? Mert Chez és May befolyásolni akartak bennünket ezzel, hogy nem tudtam, hogy kettesben maradunk. Talán azt várják, hogy most elcsábítom Mike-ot. És ha én nem mondanám el a tervüket, akkor én milyen ember lennék? Olyan, mint ők? És ha elmondom? Mike talán bosszúból rám mozdulna, és akkor az nem lenne az igazi. De megérdemli az igazságot, nem? Igen. Meg. Annyi ideig titkolóztam előtte, hogy miután kiderült a betegségem egy kérése volt felém, az, hogy többé ne tartsam magamban a dolgokat. Gyorsan odasietett hozzám, elvette a csomagokat, s leültünk az asztalhoz, majd előálltam az elméletemmel.<br />- Hát ez érdekes elgondolás – hümmögött, és ráncolta a homlokát. – De bolondok! – sóhajtotta, én pedig érdeklődve néztem rá. – Ami köztünk van… mert van, és ezt mind a négyen tudjuk, nem azért van, mert ők úgy akarják, vagy mert szeretünk tesztalanyok lenni. Egyszerűen… nem tudom. De ez tényleg meredek volt tőlük – pár pillanatig csak pislogtam rá, néztem a mélybarna szemeket, a kívánatos ajkat, a kuszán álló tincseket. Egyik felem azt ordította, hogy éppen tegnap éjjel tette magáévá May-t, szerette úgy, ahogy engem sosem, és hogy emiatt utáljam őt, vagy legalább haragudjak rá. De a másik felem pedig sóvárgott érte, a csókjáért, az érintéséért. A francba!<br />- Mindenesetre én eléggé kiakadtam.<br />- Igen, látom – vigyorodott el, és a kitépkedett zsinórra nézett. – Chester most azt hiszi, hogy…<br />- Kit érdekel, hogy mit hisz?<br />- Amy – nevetett fel, én pedig megint csak összezavarodva néztem rá. – Biztosra veheted, hogy most már May is tudja, hogy mit mondtál Cheznek – mintegy megerősítésnek, megszólalt a mobilja. Ránéztünk a kijelzőre, ahol May neve villogott. – Most gondolom, tudni akarja, én hogy látom a dolgot, és hogy zabos vagyok-e – summázta, én pedig felsóhajtottam.<br />- Bocs, nem akartam neked rosszat!<br />- Ugyan, semmi baj! – mosolygott rám, és kezébe vette a mobilt, s nézte, nézte, nézte…<br />- Felveszed? – kérdeztem tőle, s most úgy Isten igazából a szemembe nézett.<br /><br />Ha felveszi, akkor az azért lesz, hogy megnyugtassa May-t, hogy nem lesz semmi, ne aggódjon, és érezze jól magát Magyarországon. Ő ilyen, Mike sosem mondana olyanokat Maynek, mint én Cheznek. Más a vérmérsékletünk. Magamban azt kértem, ne vegye fel, mert akkor… akkor nem fog számítani, hogy mi lesz, ha visszajönnek a többiek, ez a pár nap talán elég lenne ahhoz, hogy végleg átszakítsuk a falat kettőnk között.<br /><br />*May*<br /><br />- Vedd fel, vedd fel! – Motyogtam a telefonnak. Valahogy nehezemre esett elhinni, hogy lebuktunk, azt meg főleg, hogy ilyen hamar. Oké, hogy szemtelen és aljas dolog volt, hogy ilyen próbatétel elé állítjuk őket, de ez így nem jó. Egyébként Chester ötlete volt. Áhh… még mentegetőzni is felesleges, hiszen én is ugyanúgy benne voltam, a szemem csillogása, amikor Chez elmondta a nagy ötletet, mindent elárult. Hűen tükrözte, hogy bizony nem kell pisztolyt tartani a fejemhez, hogy belemenjek ebbe a mocskos játékba. Szomorú… Ami pedig még szomorúbb és még hihetetlenebb az az, hogy Mike volt olyan kedves, elutasította a hívásom, és kikapcsolta a telefont! Két gondolat is átfutott az agyamon. Az egyik az, hogy Mike-nál totálisan betelt az a bizonyos pohár, és úgy döntött, hogy így adja tudtomra, hogy maradjak csak szépen a taximban, és vissza se menjek, a második pedig az, hogy: Úr Isten mit csinálnak éppen, hogy kikapcsolta?! Úgy döntöttem inkább szólok Cheznek. Elindítottam a hívást, ő pedig az első csörgésre felvette. <br />- Többet tudsz, mint amennyit én? – Köszönés nélkül a lényegre tért… igen, ez Chester. Vajon szex közben is ilyen heves? Gondolatban azonnal lekevertem magamnak egyet. Csupa ellentét vagyok. Épp azon kellene gondolkodnom, és idegeskednem, hogy hova jutottunk, nem pedig Chester teljesítményéről ábrándoznom…<br />- Nem. Mike fel sem vette a telefont. Sőt könnyebbnek találta, ha egyenesen kikapcsolja a nyamvadt kis készüléket. Francba! Nem igaz, hogy ennyire szerencsétlenek vagyunk.<br />- Tudod mit? Gyere rögtön hozzám, ne menj haza. Lesz még időd elutazni. Találjunk ki valamit, hogy oldhatnánk meg a helyzetet.<br />- Rendben.<br />- A reptéren várlak. – Azzal bontotta a vonalat. <br /><br />*Chester*<br /><br />„Csak nehogy igazad legyen Bennington!” Percek, talán órák óta ez járt a fejemben. Kiborított a gondolat. Egyik felem azt mondja kizárt, Amy nem tenne ilyet, a másik viszont egyenesen a képembe üvölti, hogy hé, te balfasz, tudod jól, hogy éreznek egymás iránt… mellesleg Amy ha egyszer bepöccen, ott kő kövön nem marad. Ki tudja, hogy fogja levezetni?! Kurva eget, még belegondolni is rossz. Addig-addig agyaltam, hogy amikor az órára néztem, azt láttam, hogy tíz percem van May érkezéséig. Rohantam a kocsihoz, majd olyan gyorsan mentem, ahogy csak tudtam, de az útra való koncentrálásban nem sokat segített, hogy majd szétrobbant a fejem az idegtől. Egész úton csak üvöltöztem és káromkodtam a kocsiban, vagy a dudára tenyereltem, ha valami balfasz volt a közelemben. A reptérre érve leparkoltam, és vártam. <br /><br />*May*<br /><br />- Ha kellőképpen lenyugodtál ahhoz, hogy a vörös fejed visszanyerje eredeti színét, valamint törés-zúzás nélkül ki tudsz szállni a kocsiból és kinyitni a csomagtartót, hogy bepakolhassak, hálás leszek. <br />- Jézusom! Majdnem szívrohamot kaptam! – Mondta miközben kiszállt, majd bedobálta a cuccaim a kocsiba, de úgy döntöttem inkább szó nélkül hagyom az egészet. Ezt a bölcs gondolatot megfogadva útközben is csendben voltam, hagytam, hogy káromkodjon, mindenkit ledudáljon az útról, valamint, hogy az utastér megteljen a kiabálásával. Eléggé ideges volt a „füstbe ment terv” miatt. Én is, de én lenyugtattam magam, mert tudtam, hogy a mai nap folyamán nem tudok semmit tenni, és ha higgadtan kezelem a dolgot, talán megoldást is találok. Felmentünk Chez hotelszobájába, amit kibérelt néhány napra. Ott aztán lenyomtam a kanapéra miután meguntam, hogy koptatja a padlót a le-fel járkálással. <br />- Ide figyelj Chester! Hiába fogsz próbálkozni a telefonálással, nem fogod tudni őket elérni. Hagyj nekik időt, és meg ne próbálj visszamenni a következő géppel, ha szeretnéd, hogy a hátralevő életedben élvezhesd a női nem csodáit, ugyanis van egy olyan érzésem, hogy Amy most nagyon szívesen megfosztana ettől az adottságodtól. <br />- De valamit tennünk kell May!<br />- Nem érted meg okoska, hogy nem tehetsz semmit? Fogd fel kérlek, hogy időre van szükségük.<br />- De tudod jól mit mondott a telefonba. Ki tudja mit csinálnak most. <br />- Tudom mit mondott, hiszen már ezerszer elmondtad, de el kell fogadnod. Mellesleg ha most rájuk rúgnád az ajtót, azzal csak azt érnéd el, hogy Amy jobban megharagudjon rád, és szóba se álljon többé veled. Egyenesen valaki más… vagyis valószínűbb, hogy Mike karjaiba terelgetnéd. – A mondat végére lehajtottam a fejem, és épp megtépni készültem magam, de Chester megmentette a hajamat azzal, hogy átölelt. Mélyen Belélegeztem illatát, s a vállamat simogató kezeire koncentráltam, amik lassan a derekamra tévedtek.<br />- Igazad van. Aminek meg kell történnie köztük, az meg is fog történni. Csak nehéz ezt elfogadnom. Tudom, hogy neked is nehéz, és ilyenkor áldalak, hogy mellettem vagy, mert még veszélyhelyzetben is normálisabban tudsz gondolkodni, mint én, neked még akkor is józan, higgadt gondolkodásod van, amikor más már régen elveszíti a fejét. Tudom, hogy meg kell birkóznunk a helyzettel. Ez egy kicsit feszülté tett. Azt hiszem a lebukás dühített fel a legjobban, hiszen már régóta tudom, hogy nem múltak el a Mike iránt érzett érzései. Hiába tagadja, látom rajta. Lehet, hogy ez fájni fog neked, de Mike-on is láttam. Ezért volt az az ötletem, hogy tegyük próbára őket. Mert tudni akartam végre, hogy feltétel nélkül szeret engem, vagy képes elpártolni Mike-hoz. Tudni akartam van-e értelme folytatnunk…<br />- Tudom. Ezzel én is így vagyok. Hiába két éve már, de nem hogy változott volna, még erősödött is. <br />- Így van. Köszönöm, hogy itt vagy velem. – Súgta a fülembe, majd mélyen a szemembe nézett. Bár az előbb még mélységes bánatot éreztem, most mégis minden izmom megfeszült az izgalomtól, ami átjárta a testem. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy mekkora dög vagyok, de ha Mike belemegy a dologba Amyvel, akkor én is Chesterrel. Hogy honnan tudtam, hogy történt valami? Onnan, hogy éreztem, az életem rá mertem volna tenni, hogy nem épp azon füstölögnek mennyire szemetek vagyunk, hanem épp az érzelmekkel túlfűtött kettesben töltött szabadidejüket élvezik. Szomorú, de én is vágytam rá, hogy ugyanezt tehessem. Hiszen csak úgy érheted el, hogy megszabadulj a kísértéstől, ha engedsz a vonzásnak. <br /><br />*Amy*<br /><br />Nem vette fel a telefont, sőt, ki is kapcsolta. Rámnézett, nekem pedig félelem kúszott végig a testemen. Ez az a pont, ahol úgy döntött, velem akar lenni, s én féltem. Soha ilyen tisztán még nem rajzolódott ki előttem a közös utunk, és ez nem kis rémülettel töltött el. Ha most kettesben, amolyan szerelmesen eltöltjük ezeket a napokat, akkor minden, amit felépítettünk magunk körül a darabjaira hullik. Chester és én, May és Mike.<br /><br />De hát ezt akartam, nem igaz? Mike-ot, mióta csak az eszemet tudtam. Akkor miért is kötöttem ki Chez mellett? Mert ő már az első pillanatban lehengerlő volt, levett a lábamról, magabiztos volt, helyes, heves, és tudta, kit akar: engem. <br /><br />- Akkor, iszunk valamit? – kérdezte, én pedig hálát adtam az égnek, hogy ő sem akart józan maradni.<br />- Persze, keverek valami gyilkosat – bólintottam, majd összeszedtem a frissen beszerzett piákat, meg amik voltak még otthon, és nekiláttam egyedi koktélokat keverni.<br />- Beszéljünk róla… róluk… rólunk? – még jó, hogy éppen háttal álltam neki, mert nem kicsit képedhettem el.<br />- Nem is tudom – nyögtem ki végül, majd elé tettem az első koktélomat. <br /><br />Belekortyolt, s az arca rögtön egy édes grimaszba torzult, aztán végül elmosolyodott.<br /><br />- Annyira nem vészes, de biztos, hogy ez ki fog ütni minket… méghozzá rövid úton.<br />- Kicsit korán van még hozzá – pillantottam az órára. – Egy film?<br />- Kettő is jöhet – bólintott.<br /><br />A filmek alatt nem szóltunk egymáshoz, bár igazából nem tudtam, mit is kéne mondanom. Eddig sosem volt gond, ha Mike-kal kellett beszélgetnem, mivel mi körülbelül mindenről tudtunk csevegni, nem voltunk szégyenlősek. Viszont most kettőnkről kellett volna, és ezt most nem tudtam hova tenni. Egyszerűen túl hirtelen jött mindez, még ha évek óta szeretem is őt. Meg ott volt Chester is. Attól még, hogy ilyen szemét, aljas módon kijátszott, azért nem múltak el az érzéseim az irányában. Rossz volt, hogy olyanokat mondtam neki, bár megérdemelte. Teljes káosz uralkodott a fejemben, s mire a két film lement, már este volt.<br />Mike irtó zavarban volt, pedig még az első találkozásunkkor, azon az esküvőn sem viselkedett így. <br /><br />- Mit kéne most csinálnunk? – kérdeztem tőle, mire végre rám nézett a konyhapult mellől.<br />- Lenne egy-két ötletem, Amy! – az a hangsúly, az a halk, mégis határozott csábítás megfogott, és néhányszor pislogtam a meglepettségtől.<br />- Talán szívjunk el egy szál cigit – meg sem vártam, hogy helyeseljen, hiszen tudtam, hogy követni fog az erkélyre. Ott aztán meggyújtottam két szálat, majd az egyiket neki adtam. Leültünk egymás mellé a földre, és néztük a csillagokkal pettyezett égboltot.<br />- Nem hiszem el, hogy itt tartunk… - suttogta. – Vagyis, hogy nem magunktól tartunk itt, hanem miattuk.<br />- Végülis, ha egy bizonyos szempontból nézzük, akkor miattunk vagyunk itt – vonogattam a vállamat, mire bólintott.<br />- Azt hiszem, csak nem akartam észrevenni, hogy May félt. Mindig is félt tőled.<br />- Ez nem igaz – nevettem. – Pár hónapig biztosan nagyon boldog volt, felhőtlenül. Hiszen én hoztalak össze benneteket.<br />- Igaz – merengett elgondolkodva, én pedig kiszáradó ajkakkal néztem, ahogy a cigarettát a szájához emelte, és beleszívott. Eszményi látványt nyújtott. – Talán a Papercut forgatásának időszaka volt a fordulópont.<br />- Akkor adtad vissza a karkötőt – lenéztem az említett tárgyra, ami azóta is a kezemen volt, amikor nem voltam fotózáson vagy a kifutón. – Én a fordulópontot a születésnapodra raknám. Arra, amelyiken csókolóztunk.<br />- Sok minden történt az elmúlt években – átható, barna tekintetét rám szegezte, én pedig csak mosolyogtam. Nem tudtam másként reagálni. – Mondd el, mit érzel… mit éreztél, vagy mi legyen most! – egy percig csak pislogtam rá, aztán nagyot sóhajtottam.<br />- Amikor megbeszéltük évekkel ezelőtt, hogy kijövök, és együtt fogunk élni, az… tudod, nekem az nagyon nagy dolog volt. De úgy jöttem ki, hogy tudtam, fontos vagy nekem. Soha, senkivel sem barátkoztam össze olyan rövid idő alatt, mint veled. És bár tetszettél már akkor is, valahogy egyszerűen lehetetlen gondolat lett volna, hogy mi ketten együtt legyünk. Aztán megismertem Chestert, és benne azonnal megláttam a férfit, azt, aki levesz a lábamról, aki szenvedélyes és érdekes, és akit szerethetek… és bele is szerettem rövid idő alatt. Aztán jött May, és szegény olyan magányos volt, annyira vágyott már valakire, aki szereti… úgy gondoltam, tökéletes pár lennétek. S csak ezután jöttem rá, hogy ez nekem nem is olyan jó… hogy fáj. De még mindig szerettem Chezt, sőt, most is szeretem. Nem tudom miért, de te mégis… valahogy mindenki fölött állsz, egyszerűen úgy vagy tökéletes nekem, ahogy vagy. Még úgy is, hogy May-jel vagy. Én csak szeretlek azért, aki vagy – pár pillanatig csak néztem a csillagokat, majd halkan folytattam. – Hogy mikor szerettem beléd, nem tudnám megmondani, de valahogy ez már nem is fontos. Csak az a fontos, hogy ez az érzés velem van minden percben, és mára olyan mértéket öltött, hogy ha a közelemben vagy, már képtelen vagyok elrejteni. Erővel kell magamat arra kényszerítenem, hogy ne nézzek rád úgy, hogy annyira nagyon nyilvánvaló legyen, mit érzek, hogy ne öleljelek át, hogy ne csókoljalak meg. Ez megy, amikor Chezzel vagyok… mármint, akkor mindig szilárdan úgy érzem, hogy csak ő és én… és akkor megjelensz te, és minden borul. Mintha azzal, hogy pusztán meglátlak, minden, amit Chester iránt érzek, hazugság lenne. Egy rossz utánzata annak, amit feléd táplálok. A közelébe sem ér az, amit iránta érzek annak, amit irántad, Mike – fürkészőn és kissé kérdőn néztem fel az arcára, ő pedig megértette, hogy várom az ő hasonló elmélkedését.<br />- Én… egyszerűen csak… szerelmes vagyok beléd.<br /><br />Nos, ez volt Mike. Ezer meg ezer dalszöveget képes megírni, de azt, amit a való életben érez a másik iránt, ilyen egyszerűen és mégis gyönyörűen el tudja mondani. Végülis, nem is kellett több.<br /><br />Egy pillanatig csak néztünk egymás szemébe, aztán ahogy én, úgy ő is arra jutottunk, hogy itt már nincs megállás. Egyszerre hajoltunk a másik felé, ujjaimat a hajába fésültem, és szorosan hozzá simultam, miközben ajkai összetalálkoztak az enyémmel. Hirtelen nem is tudtam volna összehasonlítani a születésnapi csókkal, mert egyszerűen minden emlék és gondolat kiszaladt a fejemből. Először lágyan megcsókolta a felső, majd az alsó ajkamat, s ezután nyelve megkereste az enyémet, hogy aztán egy igazi vérlázító csók vehesse kezdetét.<br />Újult lendülettel toltam arrébb a közelünkből a székeket és a hamutálcát, Mike pedig értve a kezdeményezésemből elfektetett a kövön. Kezei besiklottak a pólóm alá, én pedig felnyögtem az érzéstől, ahogyan végigsimított az oldalamon, majd megállapodva a melleimnél, kényeztetni kezdett. Elszakadt a számtól, így előtörtek belőlem a jóleső sóhajok, és halk nyögések, ahogy a nyakamat, a kulcscsontomat, majd a melltartószegély mellett csókolgatta a bőrömet.<br />Lábaival szétfeszítette az enyémeket, én pedig készségesen nyomtam az ölemet az övének, s attól, ahogy megéreztem mennyire kemény csak még nagyobb terpeszbe kényszerültem. Mintha valami külső erő mozgatott volna, nem is gondolkoztam azon, mit és hogyan csináljak. Egyszerűen minél közelebb akartam lenni hozzá, érezni, és magamba inni az illatát, megjegyezni minden érintését, és hangosan felnyögni minden csókjánál.<br />Erősen megszívta a nyakamat, én pedig újra a hajába túrtam, és csak még közelebb vontam magamhoz; fantasztikus volt érezni, ahogyan kicsit fájdalmasan, de szívogatta a bőrömet, ez csak még jobban felkovácsolta a szenvedélyemet.<br />Megkerestem a pólója szegélyét, és egy ügyes mozdulattal megszabadítottam tőle, ezt ő is kihasználta, s egy pillanattal később már én is felső nélkül feküdtem alatta. Újra végigcsókolta a mellkasomat a melltartó mellett, majd megunva a kis játékot, attól is megszabadított, és immáron szabadon nyalogathatta a melleimet; hol az egyiket, hol a másikat.<br />Rövid úton lekerült rólam a nadrágom is, méghozzá úgy, hogy közben Mike végighúzta a nyelvét a hasamon, körbecsókolta a belső combomat, és miután a nadrág lekerült, ujjai becsúsztak a bugyim alá, és elmerült bennem.<br />Ekkor már nem bírtam magam visszafogni egy kicsit sem, és nem foglalkozva vele, hogy a szomszéd lakásban lehet, hogy hallják, úgy igazán hangosan felnyögtem. Erre Mike halkan felnevetett, rekedt, mély hangon, nekem pedig muszáj volt beharapnom az ajkam, ha nem akartam felsikítani. Elképesztő módon felizgatott már eddig is, de valahogy ez a hang túltett mindenen.<br />Én is kapkodva nyúltam a nadrágjáért, majd mikor közösen letornáztuk róla, Mike újra megcsókolt, én pedig benyúltam az alsónadrágjába, és ujjaimat férfiasságára kulcsoltam. Eddig is éreztem, hogy igazán kíván, de a tenyeremben érezni a melegségét és a keménységét egyszerűen fantasztikus dolog volt.<br />Mike elhajolt tőlem, homlokát a fejem mellett a hideg kőnek támasztotta, és halkan felnyögött, közvetlenül a fülem mellett. Ez annak volt a jele, hogy ő is hasonlóképp önkívületi állapotban van, és az ösztönei vezetik. Nem csókolt most, csak élvezte, hogy kényeztetem, én pedig gyorsítottam kezem játékán.<br />Úgy éreztem, nem bírom tovább nélküle, mindennél jobban magamban akartam érezni. Mike ujjai, miközben én sebesen dolgoztam odalent, megálltak, és kis idő múlva, összeszedve magát, levette rólam a bugyimat is, én pedig lejjebb toltam a boxerét, s mikor ő megszabadult tőle, végignéztem rajta.<br />Soha, senkit sem találtam még ilyen tökéletesnek, mint őt. A bőre, minden kis porcikája mestermű volt, mégis az volt a legteteje ennek az egésznek, mikor újra belenéztem a csillogó, barna szemekbe. Láttam bennük, hogy szeret, tiszta szívéből, és mivel most csak mi ketten voltunk, nem is kellett visszafognia magát, vagy elrejtenie, amit érzett.<br />Kinyújtottam a kezem, ő pedig közelebb hajolt. Átkulcsoltam a nyakát, s lehúztam magamhoz egy újabb csókra. <br />Mike végigsimított a combjaimon, majd lábaimat felhúzta a csípőjéhez, s felém mozdult. Pár pillanatig élveztük, ahogy férfiassága az ölemnek feszült, majd egy újabb mozdulattal könnyedén belém hatolt– sosem voltam még ilyen nedves, mint most.<br />Még sosem éreztem magam ennél teljesebbnek, ennél boldogabbnak, de egyben abban is biztos voltam, hogy még sosem töltött ki senki ilyen tökéletesen.<br />Egy pillanatig minden izmom megfeszült, tökéletesen körülfogva Mike-ot, s ezzel a tudatos szorítással elértem, hogy valami olyasmit motyogjon a fülem mellett, hogy „ebbe bele fogok halni” – nos, én is így éreztem. Aztán ahogy mozogni kezdtünk, egyre inkább elragadott a vágy, s addig meg sem álltunk, míg el nem értük a tökéletes beteljesülést. Ekkor Mike zihálva újra a kőre támasztotta a homlokát, én pedig kezemmel és lábammal is magamhoz öleltem, szinte el sem akartam engedni, s szerencsére nem is akart szabadulni. <br />Még egy darabig feküdtünk ott, majd a fülébe súgtam, hogy lassan kezd kényelmetlen lenni a kemény fekhelyem, mire mosolyogva felhúzott, és visszamentünk a lakásba. Pár percig tanácstalanul álltunk a nappaliban. Az, ahogy egymás testét simogattuk, mindkettőnknek jelezte, hogy még nem volt elég a másikból, viszont nem akaródzott bemenni egyik szobába sem. Így maradt a konyha, a nappali és a fürdő – pontosabban a konyhapult, a dohányzóasztal, és a zuhanyzó. Végül pedig mindketten felvettünk magunkra némi ruhát, és letelepedve a kanapéra, újabb filmet kezdtünk nézni, hajnali öt felé.<br /><br />*May*<br /><br />Azt hittem rávetem magam. Hogy miért? Mert eszméletlen vonzást éreztem. És bár úgy voltam vele, engedek a vonzásnak, valami belső hang arra késztetett, hogy ne tegyem. Egy pillanat alatt meghátráltam. <br /><br />- Én… én most… elmegyek lezuhanyozni. – Közben a fürdőajtóra mutogattam, majd berohantam. Ledobáltam a ruháimat, és beálltam a vízsugár alá. <br /><br />A legrosszabb az volt, hogy az agyamban kuszaság volt. Nem tudtam semmit sem tisztán látni. Ott volt egyik részről Mike és Amy, a másik részről viszont a nappaliban le-fel járkáló szörnyeteg. A démonom volt, méghozzá a legrosszabb fajtából. Valósággal magához láncolt két évvel ezelőtt, és ehhez bőven elég volt egy csók is. Megrészegültem tőle, és ez nagyon nem volt jó, abból a szempontból, hogy elvileg én „boldog” párkapcsolatban élek. Bár tudtam, hogy ezt már múlt időben kellene mondanom. Nem tudom honnan tudtam, de biztosra vettem, hogy Ő már nem az enyém. Hogy Ő már mást szeret. <br /><br />Talán az évek során, míg a lelkünk eggyé vált, addig megtanultam érezni azt, amit ő is érez. És már tudtam. Régen tudtam, hogy vesztettem. Először szerelem volt. Nem is akár milyen. A legszebb születésnapi ajándék, de mára csak a bonyodalom maradt. Tisztán ott volt előttem egyre jobban, ahogy teltek-múltak a napok, hogy az én szerelmem, a férfi, aki a világot jelentette, lassan teljesen enged az elkerülhetetlennek. <br /><br />Hiszen ez nyílt titok volt, hogy Amy és Mike szerelmes pár. És azt, hogy köztük ennyire erős a szerelem, nekem köszönhetik. Hogy miért? Mert útban voltam. Mindketten akadályba ütköztek. Belém. Ha jobban belegondolok Chester is hátráltatta Amyt. Küzdöttek egymás ellen, küzdöttek a saját érzéseik ellen, mert mi ott voltunk nekik. És éppen ez volt az, amiért egymásba szerettek. A szerelem pedig betetőzött… ezen az éjszakán. Rossz volt látom, és éreznem. Rossz volt elfogadni és elviselni. De muszáj volt. Lassan megszoktam.<br /><br />*Chester*<br /><br />Én még mindig le-fel járkáltam. Nem tudom mi a fene ütött belém. Az előbb May-jel megint ugyanott tartottunk, ahol két évvel ezelőtt is. Már csak az hiányozna, hogy egymásnak essünk. Amy ha megtudná, megetetné velem a farkamat… Nem is értem miért jött az a gondolat, hogy esetleg több is lehetne May-jel. <br /><br />Nyílt a fürdőszobaajtó, én pedig odapillantva azonnal megértettem honnan jött az a bizonyos több is lehetne köztünk ötlet. Barna bőrét tökéletesen kihangsúlyozta az az egy szál fehér törölköző, amit viselt. Lassan már derékig érő haja vizesen omlott a hátára. Ahogyan kilépett a fürdőből megvillantak formás lábai, amelyeken lefolytak a vízcseppek. <br /><br />Behunyta a szemét, és ujjaival végigszántott a haján. Abban a szent pillanatban tisztán elképzeltem, ahogyan beletúrok a hajába, és irányítom a fejét, miközben ő térdel előttem. Természetesen törölköző nélkül. <br /><br />Gondolatban jól seggberúgtam magam, és berohantam mellette a fürdőbe úgy, hogy kis híján felborítottam őt. Hátra se nézve mormoltam el egy bocsit, majd bevágtam magam mögött az ajtót. A tükör elé értem, mire levettem a pólóm, és összeráncolt homlokkal néztem a nadrágom elejének újonnan kialakult dőlésszögét. Elég volt a puszta látványa ennek a lánynak ahhoz, hogy máris olyan legyen a farkam, mint egy betongerenda. Lehámoztam nagy nehezen a nadrágomat és a boxeremet, majd beálltam a zuhany alá. <br /><br />Én esküszöm nem így akartam, de a kezem véletlenül lejjebb tévedt. Marokra fogtam a saját férfiasságom, és mozdítottam a kezemmel rajta, míg bal kezemmel a csempének támaszkodtam, s felsóhajtottam. Azt se tudom mikor csináltam ilyet utoljára. Eddig mindig elvégezte a barátnőm helyettem a munkát. <br /><br />Az ő testét, az ő arcát képzeltem magam elé, de egyszer csak azt vettem észre, hogy a vonásai, az alakja átalakul, mígnem egy teljesen új személyt látok magam előtt: Mayt. Nem volt se erőm, se energiám átkozni magam emiatt, de úgy éreztem muszáj ezt tennem, különben ha kimennék, keményen elrendezném a sorsunkat. <br /><br />*May*<br /><br />Nem értettem miért kellett így beszáguldania a fürdőbe, de egy vállrándítással elintéztem a dolgot, majd elővettem egy szál cigit és egy gyújtót, majd kivonultam a teraszra. A szálloda nem is tudom hányadik emeletén voltunk, de hogy nagyon magasan, az biztos. Mélyet szívtam a cigiből, hogy elterelje az éppen zuhanyozó Chesterről a gondolataim. Valahogy nem szerettem volna meztelenül elképzelni magam előtt. Rossz hatással lett volna rám. Tovább szívtam a cigimet, s olyannyira elmerültem a város fényeinek elemzésében, hogy Chester hangja zökkentett ki a gondolkodásomból. <br /><br />- Min elmélkedsz ennyire? <br />- Baszki! Megijesztettél. Csoda, hogy nem ugrottam le innen. – Mondtam miközben tetőtől talpig végigmértem a testét. Ágyékát egy törölköző takarta, mellkasán a víz csordogált lefelé, de valahogy jobban lekötötte a figyelmemet az a bizonyos „sötét csík”. Közelebb jött hozzám, majd amikor mellém ért lenézett a mélységbe. <br />- Kicsit nagyot estél volna. – Nevetett. <br />- Aha. – Mondtam bambán. Már az illata is megrészegített. Gyorsan rágyújtottam. <br />- Adsz nekem is? – Kérdezte, de meg se várta a válaszom, már a szájában volt a parázsló rudacska. Még jó, hogy legalább egyet slukkoltam belőle.<br /><br />*Chester¬*<br /><br />- Osztoznod kell velem. – mondta May, majd a cigit tartó kezemet magához húzta, a szájába vette a végét, és mélyet szívott belőle, miközben a szemembe nézett. <br /><br />Ennyi kellett nekem. Elrántottam a kezem, beledobtam a füstölgő rudat a hamutartóba, majd a következő pillanatban az erkély falához toltam Mayt, egész testem hozzápréselődött, a kezeit pedig a feje fölé szorítottam. Ajkai megtalálták az enyémet, s nyelvünk szenvedélyes vad táncba kezdett. Tudtam, hogy innen már nincs megállás. Nem is akartam megállást. Elengedtem a kezeit. Egyik kezem becsúszott a törölközője alá, végigsimított a combján, majd megállapodott a fenekén, míg másik kezemmel lerántottam róla a törölközőt. Természetesen ő sem tétlenkedett. Lerángatta a törölközőt a derekamról, s még közelebb húzott magához, ami már szinte lehetetlen volt. Egyik lábát a derekamhoz emelte, s hozzám dörgölőzött. Mindketten belenyögtünk a csókba, amikor megéreztük egymás vágyát. Automatikusan cselekedtem. Miközben hajánál fogva hátrahúztam a fejét, hogy a nyakát csókoljam, addig mindenféle teketóriázás nélkül mélyen beléhatoltam. Ez durva, kemény szexnek ígérkezett… <br /><br />*May*<br /><br />Felsikoltottam az érzéstől. Esküszöm életemben először teljesnek éreztem magam. Soha nem hittem volna, hogy ennyire jó lehet vele. Minden egyes lökése leírhatatlan érzés volt. Szemérmetlenül hangos voltam, de ez érdekelt most a legkevésbé. Már-már betöltötte az éjszaka csendjét a sikoltozásom, de valahogy Chesternek is az volt az utolsó gondolata, hogy halkabbra fogja magát. <br /><br />Csókoltam a száját, a nyakát, harapdáltam, szinte már széttéptük egymást. Azt hiszem, életem végéig emlékezni fogok arra az érzésre, amikor feljutottam vele a csúcsra. De nem álltunk meg. Belöktem őt az ajtón, ahol újra egymásnak estünk, de sikerült eljutnunk a zuhanyzóba legalább. Ott is lezavartunk egy menetet, majd bebotorkálunk a hálószobába. <br /><br />Ott feküdtem mellette, de nem voltam nyugodt. Természetesen ezt nem az idegességre értettem. Úgy éreztem, hogy életemben először a helyes úton járok, azzal az emberrel, aki mellett a helyem van, s nem volt bűntudatom. <br /><br />Talán azért sem volt, mert biztosra vettem, hogy Mike is ugyanezt teszi. Felbecsülhetetlen érzés volt Chez karjaiban feküdni, de forrt a vérem és nem bírtam magammal. Felé fordultam, a nyelvem végighúztam a nyakán, beleharaptam, s picit megszívtam a bőrét. Egyik kezével belemarkolt a fenekembe, míg másik kezével megtalálta legérzékenyebb pontomat, s szemébe nézve a tűz garantálta az eseménydús éjszakát. Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-28450820756255170602012-07-17T23:20:00.005+02:002012-07-17T23:26:55.818+02:00Az új generáció<a href="http://3.bp.blogspot.com/--yoCCbrLOLY/UAXYMTpS_SI/AAAAAAAACbA/EwdTeptTPtc/s1600/55.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" src="http://3.bp.blogspot.com/--yoCCbrLOLY/UAXYMTpS_SI/AAAAAAAACbA/EwdTeptTPtc/s320/55.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5766252603861302562" /></a><br /><br />"ÉS AZTÁN BOLDOGAN ÉLTEK... DE EZ MÁR EGY MÁSIK TÖRTÉNET!"<br /><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-ksvp84nJnFw/UAXYD_yUShI/AAAAAAAACa0/0O5B7ohD6ww/s1600/55h.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 319px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-ksvp84nJnFw/UAXYD_yUShI/AAAAAAAACa0/0O5B7ohD6ww/s320/55h.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5766252461091473938" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">55. fejezet</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">Bekka szemszöge:</span><br /><br />Tikkasztó, augusztusi napon szálltam le a gépről a LAX-on, ahogy végre hazaértem Franciaországból. A terminálhoz vezető folyosón sorban kerülgettem ki az előttem vánszorgó embereket, mivel minél hamarabb találkozni akartam Annie-ékkel. Sejtettem, hogy nem egyedül jön ki elém, hisz Rint nem is lehetett volna másra bízni, míg hazaérünk innen.<br /><br />Ahogy kiléptem az ajtón, és szemem elé tárult a hatalmas váróterem, tekintetemmel azonnal azt a két személyt kerestem, akik az életem megszépítői voltak – persze, többek között. <br />Szinte meg sem pillantottam a többi embert, akik körülöttünk tolongtak, csak épp hogy átsiklott rajtuk a szemem, de őket azonnal megismertem.<br /><br />Annie és Rin az egyik oszlop mellett ácsorogtak, egyik kezükkel a másikét fogták, míg a másikban jégkrémet tartottak. Rin rózsaszín szoknyában, és fehér blúzban volt – sejtettem, hogy Annie öltöztette reggel -, míg Annie egy fekete rövidnadrágban, Linkin Parkos pólóban és egy DC cipőben állt, és éppen felém nézett.<br /><br />Ahogy meglátott, mosoly szaladt kedves arcára, majd leguggolt Rin mellé, és megmutatta neki, merről is közeledem én. Ahogy a koromfekete tekintet összeakadt az enyémmel, Rin máris kiszakította magát Annie kezéből, és felém kezdett szaladni.<br />A szívemben most is, mint mindig, ha velük lehettem, boldogság áradt szét, és mosolyogva leguggoltam, hogy aztán Rint magamhoz ölelhessem.<br /><br />- Ha ötször nem beszéltük végig, hogy nem szalad el tőlem, akkor egyszer sem – mosolygott elnézően Anna, ahogy közelebb lépkedett hozzánk, én pedig még mindig a karjaimban tartva Rint, sután őt is magamhoz öleltem egy pillanatra.<br />- De már hiányzott anya! – nézett rá komolyan Rin, majd felém fordult, és vigyorogva felém nyújtotta a jégkrémet. – Kérsz?<br />- Nem, köszönöm, Kincsem!<br />- Menjünk, anya, mert apa is nemsokára hazaér szerintem, és ő még nálunk is jobban hiányolt – intett a csomagok felé Annie, én pedig bólintottam, és elindultunk összeszedni a táskáimat.<br /><br />A kocsiban hátraültem Rin mellé, akinek egy kis ideig be sem állt a szája, úgy ecsetelte, mi történt vele az elmúlt öt napban, míg nem voltam itthon – nem, mintha telefonon nem mondta volna már el, de hát ugye az ördög a részletekben rejlik.<br /><br />Rin egy négy éves – már majdnem öt, ahogy ő szokta mondani -, hosszú, fekete hajú, sötét, mandulaszemű kislány volt, akit Mike-kal három és fél - négy éve fogadtunk örökbe Japánban. A srácok a mai napig járnak oda, gyűjtenek a természeti katasztrófák miatt. Rin is egy földrengés szerencsétlen áldozata volt. Elvesztette a szüleit, és árvaházba került, alig pár hetesen. Mike egészen véletlenül szúrta ki pont őt, és én is már a legelső pillanatban oda voltam a kislányért. Ahogy akkor egymásra néztünk, már tudtuk, hogy mit akarunk. Rint akartuk, igaz, egy ideje már nem terveztük gyarapítani a családot, mégsem volt kétségünk afelől, mit kell tennünk.<br /><br />Az úton, Annán láttam, hogy valami nincs rendben vele, és a tippem be is igazolódott, mikor belépve a házunkba, azonnal vágott egy fintort az egyik nagy képre, ami a falon lógott. A kép a Bennington családot örökítette meg, még úgy öt évvel ezelőtt. <br /><br />- Annie, minden rendben? – kérdeztem azért mégis rá, és leülve a kanapéra, azt figyeltük, hogy Rin hogyan bontogatja a neki hozott ajándékot.<br />- Minden csodás… - vágta rá azonnal, töménytelen cinizmussal a hangjában, mire elmosolyodtam.<br />- Tyler? – bólintott, mire átkaroltam a vállát, és igyekeztem elérni, hogy rám figyeljen. - Figyelj, az, ha ölitek egymást, nem segít, tudod jól!<br />- De tiszta Bennington! Flegma, mint amilyennek Chestert leírtátok az ő korában, és állandóan azzal jön, hogy túl fiatal vagyok és nem értem meg őt. De hát, az Isten áldja meg, csupán két évvel idősebb nálam! – csapott tehetetlenül a combomra, mire elhúztam a számat, de nem szóltam rá semmit.<br />- Talán, ha nem lennél féltékeny minden lányra, aki megfordul körülötte, akkor nem akadna ki folyton – mindketten Rinre néztünk, aki csupán néhány pillanatig nézett ránk, majd visszafordult az ajándékához, ami egy összerakható Eiffel-torony volt.<br />- Még mindig tartom magam ahhoz, hogy téged az ufók hoztak, hugicám – mormogta Anna, én pedig elnevettem magam.<br /><br />Rin, ahhoz képest, hogy négy éves volt, rendkívül érettem látta a világot. Ezt már mindannyian megszoktuk, de Annának még mindig furcsa volt egy kicsit. Persze kialakult köztük egy vita – mint mindig -, arról, hogy Annie szerint Rin azt sem tudja, mi az, hogy féltékeny, én pedig csak figyeltem őket. Hiába volt köztünk tizenhat év korkülönbség, teljesen egyenrangú partnerekként vitáztak.<br /><br />Nem volt időm végighallgatni mindazt, amit mondtak egymásnak, mert közben megcsörrent az itthoni telefon. Nos, valójában nem kellett volna meglepődnöm azon, hogy ki hívott, és azon sem, hogy mit akart mondani. <br /><br />Még akkor is telefonon beszéltem, mikor nem sokkal később nyílt az ajtó, és végre megint láthattam, ahogy Mike beledobja a kulcsát a tálba, majd megöleli a két lányunkat. Mosoly futott az arcomra, habár amit hallottam most, eléggé lelombozott… Mégis sikerült leráznom az edzőt, és rövid úton én is Mike karjaiban landoltam.<br /><br />Míg Anna és Rin egymás szavába vágva árulkodtak egymásról Mike-nak, én futó csókot váltottam vele, és beletúrtam a fekete – s néhol ősz – tincsekbe, majd egyszerűen hozzábújtam.<br /><br />Most, hogy újra itthon voltam, vele, velük, az egész világ szebbnek és színesebbnek látszott. <br /><br />Miután Mike nem tett igazságot köztük, ahogyan sosem szokott, mindannyian felmentünk Rin szobájába. A másodikon mérgelődtem egy sort a folyosón eldobált pólók és egyéb kellékek miatt, de ahogy rásandítottam Mike-ra, ő csak megvonta a vállát. Cseppet sem zavarta, hogy a gyerekeink rendetlenek, mint a bűn. Csak megcsóváltam a fejem, majd a harmadikon Rin szobájában újabb kis piros pöttyöt tettünk a hatalmas fali térképre.<br /><br />Rin tudta, hogy biológiailag nem a mi lányunk, mégsem zavarta. Tudta, hogy ugyanúgy szeretjük őt is, mintha csak a sajátunk lenne. Egyetlen kérése volt úgy egy évvel ezelőtt, mikor ezt elmondtuk neki: egyszer szeretne ellátogatni a szülőhazájába. <br />Habár akkor még csak három éves volt, valahogy felfogta a dolgok súlyát, és mégis, ezek mellett, ugyanolyan álmodozó gyerek tudott maradni, mint mások. Viszont ettől a naptól kezdve bontakozott ki a nagy álma, hogy körbe szeretné egyszer utazni a világot. Azóta, ha Mike vagy én, esetleg a többiek járnak valahol külföldön, hozunk Rinnek valamit az adott országból, ami rá jellemző, Rin pedig pöttyökkel jelöli a bejárt utunkat a térképen. Most sem volt ez másképp.<br /><br />Lentről ajtócsapódást, majd nevetést hallottunk. Annie váltott az apjával egy amolyan mindentudó pillantást, majd rám vigyorgott. Azt hiszem ő is sejtette, hogy kitől jött az előbbi hívás, és miért.<br /><br />- Anya!<br />- De jó téged…<br />- Újra itthon látni! – fejezték be a mondatot egymás szavába vágva a fiúk, majd együttesen bordaropogtató ölelésben részesítettek.<br />- Beszélnünk kell! – Dean és Chace egymásra néztek, majd színpadiasan sóhajtva levetették magukat a kanapéra. – Mr Rogers hívott, és…<br />- Meg tudjuk magyarázni! – kezdte hevesen Dean, én pedig felvont szemöldökkel leültem velük szembe és vártam.<br />- Az egész Derek hibája…<br />- Igen, mert rámozdult Willow-ra, és…<br />- Tudod, milyen Mike…<br />- Sosem mondaná meg a csajnak, hogy…<br />- Totál szerelmes belé… - magyaráztak, s már meg sem lepődtem, hogy tökéletesen be tudják fejezni egymás mondandóját.<br />- Nem vagyok szerelmes Willow-ba! – hangzott a tömör válasz Mike felől, aki most az apja mellett ácsorgott a nappali ajtajában, és Rint tartotta.<br />- De igen, az vagy – kontrázott Dean. – És, ha már te nem tanítod móresre Dereket, akkor…<br />- Mi szívesen vállaljuk, hisz testvérek vagyunk! – Chace összepacsizott Deannel, és diadalmasan néztek az öccsükre.<br />- Ezt akkor sem nektek kell elintéznetek! – kötötte az ebet a karóhoz Mike. Ahhoz képest, hogy mennyire sármos volt már így, tizennyolc évesen is, valahogy sosem volt ezzel tisztában, vagy csak szándékosan nem vett erről tudomást. Teljesen olyan volt, mint az apja. Sötét haj, barna, igéző tekintet, s nem tévedtem, mikor az apja nevét választottam neki; kiköpött Shinoda volt. Ellentétben a bátyjaival, akik mindketten világosbarna hajú, kék szemű, tizenkilenc éves ikerpár voltak; ők inkább voltak az én családomra hajazók, mint Mike-éra. Ők ketten igazi nőfalók voltak (ellentétben az öccsükkel), és ez ellen semmit sem tehettünk, bár valójában nem is akartunk. Okosak voltak, felelősek a saját tetteikért, megbízhattunk bennük… a legtöbb esetben.<br />- Attól még, hogy ti ketten vagytok, nem szállhattok szembe állandóan mindenkivel! – dorgálta meg őket Mike, mire a fiunk is bólogatni kezdett mellette.<br />- Pláne nem a pályán! A foci nem egy veszélytelen sport, és nem lenne jó, ha amiatt, hogy az öcséteknek akartok segíteni… - kezdtem, de most is, mint általában, félbe lettem szakítva.<br />- Anya, Derek falember… Olyan, mint egy kétajtós szekrény – Dean olyan meggyőződéssel mondta, ami Chace nyelvét is feloldotta.<br />- Ráadásul egy őstulok. Ha tudnád, miket szokott szövegelni az öltözőben… Nem csoda, hogy a pompom lányokra hajt, mint amilyen Willow is… - magyarázta Chace, miközben kétkedve összehúzta a szemöldökét, és az öccsére nézett. – Nem is értem amúgy, mit akarsz tőle. Az a csaj egy…<br />- Ne is folytasd! – mordult rá Mike, majd letette Rint és felcaplatott a szobájába, jól becsapva maga mögött az ajtót.<br />- Azt hittem, fontos nektek a játék, de az edző azt mondta, eltilt benneteket két meccsről! – közöltem, mire a két teljesen egyforma arc egyszerre sápadt el.<br />- Úgy gondolom, ez elég büntetés nekik, szóval nem kell kitalálnunk mást – érvelt Mike, mire bólintottam.<br />- Amúgy, ha valakit cseszegetni akartok, ott van Tyler!<br />- Anna! – szóltunk rá kórusban az eddig a háttérben meghúzódó lányunkra, aki csak villantott egy bűbájos mosolyt, majd az öccse után ment az emeletre.<br />- Két meccs… két meccs? – ismételgette Chace, mint aki nem akarja elhinni, amit mondtam.<br />- Igen, Szívem, két meccs – simogattam meg a térdét vigasztalóan. - Elvégre az esés közben annak a srácnak eltört az orra, pedig nem ez lett volna a dolgotok, ha jól sejtem.<br />- Hát nem, de… - motyogta Dean, de ő maga sem tudta, hogyan is folytassa.<br />- Figyeljetek! – ült le melléjük Mike, ölébe vonva Rint is. – Elvárjuk tőletek, hogy vegyétek komolyan mind a játékot, mind az öcsétek kérését. Nem a ti dolgotok eldönteni, ki tetsszen neki, és ki nem. Arról nem is beszélve, hogy öt éves korotok óta imádjátok az amerikai focit, és anyátok meg én mindent meg is tettünk, hogy…<br />- Jó, jó, ne folytasd! – mormogta bűntudatosan Dean, a testvére pedig lehajtott fejjel bólintott.<br />- Jók leszünk! – ígérték kórusban. Dean felnézett a plafonra, mintha át akarna látni rajta, majd felsóhajtott.<br />- Azt hiszem, jobb lesz, ha megnézzük mi is Mike-ot. Bár még mindig fent tartom, hogy az a lány nem hozzá való – ezzel elindultak ők is felfelé, s néhány másodperc múlva Rin is elszaladt mesét nézni, s kettesben maradtunk. Átültem Mike mellé, hátradőltünk, átöleltük egymást, és hallgattuk a fentről leszűrődő veszekedés, majd nevetés hangjait.<br />- Tudod, mikor Anna megszületett, örültem, hogy kislány lett, és hogy élve megúsztuk – erre csak horkantott egyet, én pedig megsimogattam az arcát. – Aztán, mikor nem is olyan sokkal később ez a két csibész is a kibújt a hasamból, azt gondoltam, hogy milyen aranyosak lesznek, hogy ilyen egyformák…<br />- Most meg úgy érzed, hogy inkább csapás az emberiségre – nevetett Mike, mire fintorogva-mosolyogva bólintottam.<br />- Komiszak, szemtelenek, nagyszájúak, olyan ki-ha-én-nem típusúak, mégis okosak, kedvesek és elbűvölőek…<br />- Igen, furcsa… néha elgondolkodom, hogy nem Peti-e az apjuk – szúrta oda Mike, mire rosszallóan rácsaptam a combjára. – Csak viccelek!<br />- Ajánlom is… - morogtam, majd belefúrtam az arcomat a nyakhajlatába, és magamba szívtam az illatát, amit több, mint húsz éve imádtam. – Mike viszont teljesen más, mint az ikrek.<br />- Olyan, mint te – cirógatta meg mosolyogva a karomat, majd kis fészkelődés után halkan megkérdezte, hogy mi is van Tylerrel.<br />- A szokásos – vontam meg a vállamat, de ő bosszúsan fújtatott.<br />- Esküszöm, beverek neki egyet, ha sokat szórakozik még Annával, hiába Chester fia!<br />- Miért, Deannek sem húztál be, mikor Claire-t szédítette?!<br />- Claire idősebb náluk, ha ez kellett neki, akkor…<br />- Anna is elég idős már, Mike! – néztem fel rá, de olyan durcás képet vágott, hogy tudtam, ebben a vitában nem nyerhetek. – Jó, felfogtam! – visszakoztam azonnal, mire megeresztett egy mosolyt. – De ti nem tudtok mindent.<br />- Mit nem tudunk? – kérdezett vissza, én pedig felkeltem mellőle és összehúztam a nappali kétszárnyú ajtaját, majd visszasiettem mellé.<br />- Figyelj, Tyler körül csak úgy nyüzsögnek a lányok, ami nem csoda, hiszen egy világszinten ismert zenekar énekese. Az alma nem esett messze a fájától – Mike erre csak bólintott. – Rengeteg lány, tudod… emlékszel te még azokra az időkre… meg nem mintha most másképp lenne – sandítottam rá gonoszul vigyorogva, mire ártatlan képet vágott.<br />- Én csak téged…<br />- Tudom, tudom. Szóval, gondolj bele kicsit Ty helyzetébe… <br />- Akarná is azt a sok csajt, meg akarná az én lányomat is. De a kettő nem megy, és nem értem, hogy miért állsz mellé?! – dörrent fel, mire nyomtam egy puszit a szájára. Imádtam, hogy ennyire védte Annát, mióta csak megszületett.<br />- Mert eszméletlenül illenek egymáshoz. Ma is láttad, hogy Annán LP-s póló van? Ő is legalább annyira büszke rátok, mint Ty. Ráadásul imádja őket is… És hát Tyler, amint hazaér a turnéról a srácokkal… el fog jönni hozzád! – Mike értetlenül nézett rám, de én meg az essen-már-le tekintetemmel viszonoztam ezt.<br />- Nem! Nem, nem, nem, nem… - ismételgette ijedten, és úgy nézett rám, mintha hirtelen két fejem és három másik orrom nőtt volna.<br />- De! Meg fogja kérni tőled a kezét. Mert látod, ilyen jól nevelt Bennington lett belőle!<br />- De olyan fiatalok még! És te ezt honnan tudod?<br />- Talinda hívott, hogy készítselek fel. Nem akarja, hogy lenyeld keresztbe a fiát – vigyorogtam rá, mire elhúzta a száját.<br />- Azért annyira nem vagyok rossz!<br />- Nem hát… - hagytam rá a dolgot.<br /><br />A vacsora ugyanolyan zsivajban telt, mint máskor. Rin még mindig Annával vitatkozott, bár már más témában; az ikrek újabb csíntevésen törték a fejüket, amivel borsot törhetnének Derek orra alá úgy, hogy nekik ne legyen belőle bajuk; míg én a fiatalabb Mike-kal beszélgettem erről a Willow lányról. Nekem sem volt éppen szimpatikus a többiek szavaiból ítélve, kedves férjem pedig inkább Annáékhoz szállt be. Nem szeretett szerelmi ügyekben a srácoknak tanácsot adni, ezeket a dolgokat mindig átpasszolta nekem, ő inkább a lányokra összpontosított ilyen téren.<br /><br />Később, miután Rint ágyba tettük, mi többiek leültünk a nappaliba egy-egy pohár borral, vagy üveg sörrel, és meccset néztünk. A fiúk együttes erővel kiabáltak és szurkoltak, míg én Annie-vel beszélgettem. Kicsit aggódott, hogy vajon mi van Tylerrel, hiszen messze van tőlünk, valahol Ausztráliában, én pedig csak nagy bölcsen nyugtatgattam, hogy biztos jól van. Azt már nem közöltem, hogy lehet, éppen gyűrűt keresgél valahol.<br /><br />A meccs végeztével az ikrek ujjongva vonultak fel a szobájukba, és tudtam, hogy semmi értelme most rájuk pirítani, hogy az egész második emelet az ő cuccaikkal van tele. A két Mike kicsit csüggedtebb volt, ők mindig „csakazértis” a másik csapatnak szurkoltak. <br />Anna még egyszer káromkodott egy sort Ty miatt, majd ahogy észrevette a telefonján az eddig nem elolvasott üzenetet, bosszankodása átment egy mosolyba, és csillogó szempárba.<br /><br />Mikor végre mi ketten is ágyba kerültünk, átöleltük egymást, és lassan csókolózni kezdtünk. Mint a tinik, lassan, kóstolgatva, mintha ez lenne az első. Imádtam.<br /><br />- Lexiék amúgy hogy vannak? – kérdezte két csók között, s ujjai besiklottak a hálóingem alá.<br />- Jól. Franciaországból most Magyarországra mentek a gyerekekkel… Petit hiányolták már a szülei, de az évfordulójukra visszajönnek, és tartunk egy össznépi ünneplést – sóhajtottam halkan. Egyszerűen képtelenség volt gondolkodni, mikor ezt művelte velem.<br />- Ezen a napon túl sok olyan információt kaptam, ami… meglepett – nézett fel rám, ajkai pirosak voltak a csókomtól, szemei pedig vágytól csillogtak. – Majd ráérünk a gyerekeken gondolkodni holnap, de remélem, tudod, hogy milyen nap van ma?!<br />- Hm… lássuk csak – úgy csináltam, mint aki elgondolkodik, de mikor megéreztem a nyelvét végigsiklani a nyakamon, azonnal kiböktem a választ. – Ma van huszonhárom éve, hogy megismertük egymást.<br />- Igen, és ez a nap megérdemel egy kis… - a fülemhez hajolt és halkan belesuttogott. – romantikát.<br />- Tényleg? Én inkább valami heves, túlfűtött, szenvedélyes…<br />- Ahogy óhajtja, Mrs Shinoda! – kuncogott fel, félbeszakítva a felsorolásomat, és fölém gördülve újra megcsókolt, csak most sokkal nagyobb hévvel, mint eddig.<br /><br />Huszonhárom éve volt, ahogy azon az augusztusi napon véletlenül ugyanabban a boltban kötöttünk ki. Huszonhárom éve övé a szívem, van öt csodaszép gyerekünk, van karrierünk, barátaink, és családunk… mégis, még mindig, teljesen csak egymás karjaiban vagyunk maradéktalanul boldogok. S tudtam, ez örökké fog tartani.<br /><br /><span style="font-weight:bold;">Vége<span style="font-style:italic;"></span></span>Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-26656705682687303742012-07-05T14:31:00.003+02:002012-07-05T14:37:35.959+02:00In The Beginning<a href="http://4.bp.blogspot.com/-VMwuvZpRGXg/T_WKe4NRJWI/AAAAAAAACak/7qcz48VpBS4/s1600/normal_002%2B%25283%2529.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 251px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-VMwuvZpRGXg/T_WKe4NRJWI/AAAAAAAACak/7qcz48VpBS4/s320/normal_002%2B%25283%2529.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5761663561379161442" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">„Néha a társ talál ránk, és bármennyire próbáljuk eltaszítani, addig harcol értünk, amíg rá nem jövünk, mennyire szükségünk van rá.”</span><br /><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-oGUFOdcjPq4/T_WKTBn5ZAI/AAAAAAAACaY/-Egs96K6Wf4/s1600/tumblr_ljg92bfoVW1qcdaoio1_400.gif"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 165px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-oGUFOdcjPq4/T_WKTBn5ZAI/AAAAAAAACaY/-Egs96K6Wf4/s320/tumblr_ljg92bfoVW1qcdaoio1_400.gif" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5761663357748339714" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">**Olyan 2003 környékén**</span><br /><br />A tavaszi napok sokkal gyorsabban teltek, mint az előtte lévő hideg, komor, téli órák. <br /><br />Sóhajtva léptem ki a lakásom ajtaján, és miután bezártam magam mögött, elindultam a Joe által megbeszélt találkozóra. Éppen a második nagylemezünk egyik számához akarunk készíteni egy klipet, és Joe azt mondta, megtalálta a tökéletes embert. Én személy szerint kételkedtem ebben, mivel elfoglaltságára hivatkozva ez a bizonyos személy már harmadjára szervezte át a találkozót. Nem ismerem, nem tudom ki az, megbízom Joe-ban, de azért nem szívesen bíznám rá a dolgot. Mindenesetre a látszatot meg akartam tartani, hogy mintha…<br /><br />Lassan három éve ugyanazon az útvonalon közlekedek egy bizonyos útkereszteződésig, amiről aztán bármerre el lehet indulni a városba. Ez az útvonal volt az, amin annyit sétálgattam valakivel. Valakivel, akit mindennél jobban szerettem, s mégis ellöktem magamtól. Hiányzott Sarah. Ez tény volt, nem volt benne semmi újszerű meglepetés. Amióta csak kilépett az ajtón, és elment, folyton rá gondolok. Hogy megbántam-e? Nem. Így mindketten kiteljesedhettünk a karrierünkben, már amennyit hallottam a srácoktól. Sarah egyedül Chesterrel és Braddel tartotta a kapcsolatot, bár Chezzel sem olyan szorosan. Brad viszont… el lehetett mondani róluk, hogy barátok voltak. Viszont ezt sosem használtam ki, ahogyan Sarah sem. Egyetlen egy levelét olvastam, ami jó néhány héttel azután jött, hogy elutazott Új-Zélandra. Máig emlékszem minden sorára, elkértem Bradtől, és vagy egymilliószor végigrágtam magam minden betűn.<br /><br /><span style="font-style:italic;">„Drága Brad!<br /><br />Új-Zéland csodálatos hely, még annál is szebb, amit a képeken látni. Az emberek kedvesek, a színészek pedig a legjobbak a világon. Ja, igen, szerintem azt nem is említettem, miért is jöttem ide pontosan. Ez benne a legjobb, drága barátom: megfilmesítik a Gyűrűk Urát, és ÉN LETTEM AZ EGYIK EFFEKTES! Hát nem csodálatos? <br /><br />Már a megérkezésem napján mindenki itt volt, javában forgattak, mégis pár perc alatt már úgy beszélgettünk, mintha én is a kezdetektől itt lettem volna. <br /><br />El kell mondanom, hogy Viggo a világ legaranyosabb embere. Sokszínű, nyitott, kedves, bár túlságosan is ráragadt Aragorn szerepe. Van, hogy az íjával meg a kardjával vonul el aludni. Nos, mondhatjuk, hogy ő tényleg beleéli magát a dologba. Az biztos, hogy ilyen királyt én is elfogadnék.<br /><br />Aztán itt van még Orlando. Tipikusan jóképű srác, de a legjobban nem ez ragadott meg benne, hanem az, ami a szemében van. Sokat beszélgettem vele, el sem tudnád képzelni miken ment keresztül. És mindennek ellenére itt van, és csodálatos tünde válik belőle. Ő a legújabb legjobb barátom.<br /><br />A hobbitok, élükön Dommal, mindig vidámak. Heti hat napot dolgoznak, és csak egyet pihennek. De mit pihennek? Dehogy. Felfedezik a világot, a szigetet, az embereket, a kultúrát. Képzeld, Orlando és Dom meg akartak tanítani szörfözni – ez az egyik kedvenc elfoglaltságuk, mármint a szörf, nem az, hogy a frászt hozzák rám. <br /><br />Livvel vagyok a legjobban el a lányok közül, mondjuk a főszereplők közül nem is sokan vannak még nők. Kedves, aranyos, és igyekszik megmenteni a srácoktól. Mondjuk ez nem mindig sikerült neki, múlt héten például bungee jumpingoltunk. Persze, nem az én ötletem volt, de hát nem tudtam ellenállni Orlando könyörgésének.<br /><br /><br />Sokat vagyok Viggóval is, főként, mikor menekülni próbálok a többiek elől, hogy legalább egy-két óráig ne kerüljek életveszélyes helyzetbe. Szóval így tanított meg Viggo lovagolni. Ő nem az a bulizós fajta, így még a szabad idejében is készülget a forgatásokra. Valahogy a lovaktól nem félek annyira, mint a hullámoktól, ki érti, nem?<br /><br />Lényegében a dolgom annyi, hogy megfelelő környezetet teremtsek… meg orkokat. Nagy kihívás, de rettentően jó csapat jött itt össze. Legalább annyira jó, mint otthon ti voltatok…<br /><br />Megkérdezném, hogy van Mike, de inkább nem szeretnék róla beszélni… még mindig fáj. Sokat gondolok rá, és arra, hogy vajon visszacsinálná-e a dolgot. Hülyeség, ugye? Mind tudjuk, hogy nem.<br />Adott nekem szárnyakat, igaz. Pont, ahogy ő mondta, de arra nem figyelmeztetett, hogy a repülés nélküle nem fog menni, és lezuhanok!<br /><br />Nos, ezt tanulom mostanság. Repülni. Egyedül. Persze nem vagyok egyedül szó szerint, hiszen most is itt csüng a nyakamban két tünde, egy ork, egy dúnadán és három hobbit. <br />Azt hiszem legjobb lesz, ha ezennel zárom is soraimat, mielőtt nagyon belelendülnek. Tudod, ha nem figyelek oda, mindig kiötlenek valamit, rendszerint az én rovásomra… Kis bolondok.<br /><br />Ne aggódj miattam, és bocsásd meg, hogy nem írtam hamarabb! Jól vagyok, boldog vagyok, és lassan tudok repülni. Már tudok… egyedül is. Remélem, büszke leszel rám, mind a repülés, mind a film miatt!<br /><br />Szeretettel, Sarah</span><br /><br />Ennél többet sosem tudtam meg róla, csak hogy él, és jól van. Brad nem beszélt, mert nem kérdeztem, Chez pedig el volt foglalva a saját életével, és nem szólt bele az enyémbe. És ez így volt jól.<br /><br />Ha akarnám, sem tagadhatnám le, mennyi mindent alapoztam azokra az évekre, amiket Vele töltöttem. Elég csak az albumborítókra nézni, vagy hallgatni a dalokat. Ő is szárnyakat adott nekem, csak én mindig is őnélküle repültem, csak talán most másképp.<br /><br />Elérve a kávézóhoz, lassan végiggondoltam egy sablonos szöveget, miért és hogyan is akarom majd visszautasítani a pasit, akit Joe talált, aztán beléptem.<br />Bent nem voltak sokan, épp hogy lézengett bent egy-két ember. Azonnal kiszúrtam Joe-t az egyik asztalnál, az ajtótól számítva a legmesszebbinél, és odasétáltam hozzá.<br /><br />- Pontos vagy, mint mindig – mosolygott rám, kezet fogtunk, majd rendeltem egy kávét. <br />- Ki a pasi? Nem mintha nem bíznék benned, de eléggé szétszórtnak tűnik – Joe rámvigyorgott, majd megvonta a vállát.<br />- Majd megismered.<br />- Remek – summáztam, és lassan kortyolgatni kezdtem a kávém, amit kihozott egy pincérnő.<br />- Még csak egy pillantást sem vetettél a lányra – bökött az elsétáló, csípőriszáló lány felé. Megfordultam, hogy szemügyre vegyem: hosszú, szőke haj, vékony test, formás fenék, kedves mosoly.<br />- Nem ébreszti fel bennem a vadászösztönt.<br />- Azt Sarah óta senki sem ébresztette fel. Nem gondolod, hogy jó lenne végre valakit…<br />- Nem – néztem rá nyomatékosan, mire megint csak vigyorogni kezdett. – Te beszívtál, vagy mi van? Olyan furcsa vagy…<br />- Csak jó kedvem van, az mióta baj?<br />- Nem baj, csak… - megvontam a vállamat, majd újra a lány felé néztem. – Amúgy igazad van… a múltkor találkoztam a Főiskolán egy lánnyal. Annának hívják, és hát… megvan a száma, de még nem hívtam fel.<br />- Miért nem? Az a művész csajszi, nem? Barna haj, barna szem, csillogó tekintet, mikor meglát…<br />- Aha, ő… Lehet, hogy délután felhívom… - motyogtam magam elé.<br />- Persze, lehet. De nem fogod.<br />- Mi van? Az előbb még… - pillantottam fel rá értetlenül, mire ő az ajtó felé bökött és megint olyan eszetlenül vigyorogni kezdett.<br /><br />Totális képszakadás. Talán még a szám is nyitva maradt. Az ajtón Sarah lépett be. A haja most kicsit hosszabb volt, majdnem a derekáig ért, sötét tincsei meglebbentek a szellőtől, tökéletes testére rátapadt a nadrág és a blúz. Gyönyörű volt. Szebb, mint valaha.<br /><br />Miközben a pultnál leadta a rendelését, körbenézett, majd ahogy megakadt rajtunk a tekintete, halványan elmosolyodott. Míg megtette azt a pár métert az asztalunkig, volt időm az arcát is megfigyelni. Szemeiben most is csillogott valami, de ez már nem az irántam érzett szerelme volt, mint anno; vonásai most is kedvesek voltak, mégis felvett valamiféle komolyságot az elmúlt időszakban.<br /><br />- Bocs a késésért, kicsit tovább tartott a dolog, mint gondoltam – szabadkozott rögtön, nekem pedig libabőrös lett a karom a hangjától. Milyen régen hallottam! – Szia, Joe! – megölelte, megpuszilta, majd ahogy én is észbe kaptam, felemelkedtem a helyemről, és felé léptem.<br />- Szia – ennyit tudtam hirtelen kinyögni. Egyáltalán nem számítottam Rá, valaki pasit reméltem, akit lenézhetek, mert váratott magára, és mert harmadjára sikerült összehozni a találkozót. De így már volt értelme a dolognak, Sarah igazán elfoglalt lehetett. <br />- Szia, örülök, hogy látlak! – mosolyt villantott felém, amit viszonoztam, majd kaptam két puszit. Össze kell szednem magam!<br />- Én is – hagytam rá a dolgot. Ó, ha tudnád mennyire! Leültünk, majd pár perc csend következett. Sarah érdeklődve nézett ránk, Joe vigyorogva bámult engem, én meg halálosan nyugodtan próbáltam megölni Joe-t a szememmel. Átlagos délután.<br />- Hogy vagy, Sarah? Alig sikerült egyeztetnünk – mosolygott most rá Joe, elfordulva tőlem.<br />- Hú, ne is mondd! Nemrég jöttem vissza a városba, Új-Zélandon vettünk fel még néhány dolgot – legyintett egyet, mintha az, hogy Új-Zélandon van, egyenértékű lenne azzal, hogy a fű zöld, az ég meg kék. Na, végülis számára ez biztosan így volt az elmúlt években.<br />- Óh, és most, hogy-hogy itt vagy? Egy kis szabadság? – még jó, hogy Joe megtalálta a hangját.<br />- Az Oscar átadásra jöttem – mondta izgatottan, és belekortyolt a kávéjába. Most jöttem csak rá, mi az a csillogás a szemében. A siker. Az, amiért anno szakítottunk. Megkapta, és boldog tőle. Magamban hatalmasat sóhajtottam.<br />- Eddig hogy is alakult a dolog?<br />- Hát a Gyűrű Szövetségével négy díjat nyertünk, és benne voltunk mi is – vigyorgott ezerrel. – A legjobb vizuális effektusok.<br />- Ja, tényleg! Hát gratulálok, amúgy tényleg nagyon jó lett a film!<br />- Köszönjük, igazán sokat dolgoztunk vele, de megérte – futólag rám pillantott, s most láttam először a szemében azt, amit mindig is vártam tőle: a vádat. Sokszor elképzeltem, ahogy elém áll, és a fejemhez vágja, hogy én tettem tönkre mindazt, ami köztünk volt. Viszont ez a villanás is csak néhány másodpercig látszott a tekintetében.<br />- Hát, mindenesetre, ha nyertek, küldj róla egy képet! – vigyorgott rá Joe, Sarah pedig felnevetett, és bólintott.<br />- De, ha nem baj, térjünk rá a lényegre, amiért idehívtatok – komolyan és egyben kérdőn nézett Joe-ra, viszont most már éreztem magamban annyi erőt, hogy én szólaljak meg. Elvégre nem kell látnia, hogy én még érzek iránta valamit.<br />- Nem tudom, hallottad-e már az új albumunkat… - kezdtem, s erre a mondatomra azt a tipikus hamis mosolyt villantotta, amit régen is, mint például mikor először lejtett nekem táncot a Féktelenek Éjszakáján. – Öhm… Szóval a Breaking The Habithoz szeretnénk készíteni egy videót. Amolyan rajzos lenne, mint… - csak mondtam, és mondtam, ő pedig komoly ábrázattal figyelt rám, néha bólogatott, néha el-elmosolyodott. Magamban párszor én is megmosolyogtam őt, azt, hogy tökéletesen ugyanolyan volt, mint régen, és mégis más. <br />- Nos, hát… huh, őszinte leszek, baromira jó ötletnek tartom, és elég látványosan meg is lehetne csinálni. Az ötlet, ami a sztorit adná nem rossz, de tudnék mondani jobbat is. Viszont nem érek rá annyira, hogy én magam megrajzoljam, és megcsináljam a videót, viszont ismerek valakit, aki tudna nektek segíteni – oké, itt totál úgy éreztem, hogy a pofám leszakad. Szóval visszautasítja az ajánlatunkat. Nem érdekli a téma, ahogyan már én sem. Legbelül azt reméltem, hogy látom majd rajta azt, hogy szenved. Nem kívántam neki ezt, de reméltem, hogy még mindig szeret. Nem mintha most változott volna a véleményem a kapcsolatunk jövőjéről, bár… már képesek lennénk egymás mellé terelni az útjainkat. Én biztosan készen állnék rá, és mindent megtennék érte. Ő viszont… nem láttam ennek jelét.<br />- Hát köszönjük, ez kedves tőled – mosolygott Joe. Mi van, ennek vigyort ragasztottak az arcára ma, vagy mi? – De, sietsz, vagy…?<br />- Öhm… hát végülis nem sietek, még van egy kis időm.<br />- Csak nem randid lesz? – hát kinyírom Joe-t, ez már száz százalék! Sarah is zavartan pillantott először rám, aztán Joe-ra, majd hebegni kezdett.<br />- Hát, én… szóval nem egészen… vagy hát végülis… de igazából nem…<br />- Aha, értem – bólogatott vigyorogva barátom, én pedig lehunytam a szemem. Szóval igen, randija lesz.<br />- Ha nem baj, én akkor most lelépek – álltam fel az asztaltól. – Ez a megbeszélés véget ért, kinek milyen sikerrel, úgyhogy megyek – morogtam rosszkedvűen, miközben Sarah rettenetesen zavart arcát figyeltem. Igenis rosszul esik, hogy ennyire nem érdekli, hogy mi van a zenekarral. Mert hát végülis, ő is ott volt majdnem a kezdeteknél, és bár szakítottunk… nos, nem is tudom, mit vártam.<br />- Miattam igazán nem kell… - visszakozott Sarah, és már emelkedett volna fel a székből, mikor én elmentem mellette és visszanyomtam oda.<br />- Ne fáradj, annyira azért nem vagy fontos személyiség, hogy miattad távozzak – még utoljára belenéztem a döbbent szempárba, majd Joe rosszalló tekintetével kísérve kisétáltam az ajtón.<br /><br />Nem volt szép tőlem, ez tény, sőt egyenesen seggfej voltam. Ahogyan ő is mondta még régen. <br /><br />Most valahogy nem volt kedvem ugyanazon az útvonalon hazamenni, mint amin jöttem, így a hosszabbikat választottam, és sétáltam egyet. A gondolataim nem rendeződtek, sőt, csak rosszabb lett minden. Tele voltam a Sarah-val kapcsolatos érzéseimmel, és minduntalan a mosolya, meg a döbbent arca lebegett a szemem előtt. <br />Eltúloztam volna? Lehet. Viszont én ilyen vagyok. Oké, ez szar kifogás arra, hogy bunkó voltam, de nem tehetek róla, ezt hozta ki belőlem.<br />Tényleg nem tudom, mit vártam…<br /><br />Otthon ülve, még mindig ugyanabban a lakásban, ahol Sarah-val is laktam, a telefonomat nézegettem, és benne egy számot. Anna volt hosszú idő óta az egyetlen, aki kicsit is megmozgatta a fantáziámat, de valahogy mégsem akartam felhívni és közeledni felé. Most főleg nem, hogy újra felbukkant Sarah.<br /><br />Még én magam sem értettem, hogyan lehet rám ekkora hatással még most is. Bár, egyszerű a válasz: még mindig szeretem. <br /><br />Megint csak bántottam, csak úgy, mint mikor megismertem. Emlékszem, mikor először belépett a szobánkba a koleszban, és elképedten vett szemügyre. Habár akkor is, és később is szemét voltam, ő mégis meglátta bennem azt, amit csak nagyon kevesen. Hogy akik nekem fontosak, azokkal más vagyok, és értük bármit megtennék.<br /><br />Azóta, hogy szakítottunk, megtanultam másképp élni. Megadatott, hogy minden álmom valóra vált. Mindegyik, kivéve az, hogy Sarah velem legyen. Tudtam önfeledten nevetni, beszélgetni bárkivel, hiszen szeretet vesz körül a srácok és a rajongók által. Persze a legfontosabb ember szeretete rég nem volt az enyém.<br /><br />Igen, megváltoztam. Érte, miatta, még ha ő nem is volt velem, de ma pontosan ugyanazt az arcomat mutattam neki, mint legelőször. Miért? Az rendben van, hogy a nők felé nem nyitottam soha, mióta elment – legalábbis nem tartós kapcsolatra -, de azért nem szoktam ilyen lenni.<br /><br />Este még mindig azon tépelődtem, hogy felhívjam-e Annát, mikor is kopogtattak az ajtón. Mivel nem vártam senkit, így szinte biztosra vettem, hogy Joe jött lecseszni, amiért olyan szemét voltam, de az ajtóban végül Chester mosolygott felém.<br /><br />- Nem engem vártál.<br />- Hát nem, de örülök, hogy te jöttél – kitártam az ajtót, ő pedig belépkedett mellettem, kezében két nagy pizzás dobozzal és egy rekesz sörrel.<br />- Látom, ma is nálam alszol – vigyorogtam rá, miközben elvettem tőle a sört, és kibontottam kettőt.<br />- Hát, ha annyira elázok, mint három napja, akkor igen – nevetett fel, majd leültünk a kanapéra, bekapcsoltam a tévét, amiben épp amerikai foci ment, és enni kezdtünk. – Amúgy hívott Joe.<br />- Sejtettem – bólogattam, közben pedig sorra falatoztam a pizzából.<br />- Szóval Sarah kihozta belőled a legrosszabbat.<br />- Te tudtad, hogy Joe őt hívta? – pillantottam rá gyanakodva.<br />- Nem, dehogy. Ha tudtam volna, szólok – na, ezért lettünk olyan jó barátok. Mindig, mindenben kiálltunk egymásért, ahogyan csak tőlünk tellett. – Szóval, mi volt?<br />- Mintha Joe nem mesélte volna el… - morogtam.<br />- De, elmesélte, hogy alaposan kimutattad, mennyire… öhm… szóval, hogy leszóltad Sarah-t, de én arra lennék kíváncsi, amit kívülről mások nem láthattak. Hogy mit is éreztél?<br />- Most lelkizni jöttél? – dörrentem rá rosszkedvűen, bár ez őt nem hatotta meg, ugyanolyan jókedvű-kérdőn nézett rám két falat között. – Nem számítottam rá, hogy ő jön. Nem is tudom… talán, ha tudtam volna, felkészültem volna, és nem kavar fel ennyire. De amikor nemet mondott, hát az felháborított egy kissé.<br />- Szerelmes vagy belé, de ez nem most derült ki – mondta komolyan. – Figyelj, tudod, hogy úgy szeretlek, mintha a testvérem lennél, de most már meg kell mondanom, hogy ez nem tesz jót neked. Nem tudod magad túltenni rajta, mivel nem is akarod. És most döntened kell. Vagy nyitsz végre a többi hárommilliárd nő felé, és engeded, hogy esetleg valaki közel kerüljön a szívedhez, vagy megmondod Sarah-nak, hogy vele akarsz lenni.<br />- Nincs esetleg még egy opció?<br />- Nincs, haver.<br /><br />**<br /><br />Fel és le sétálgattam a nappaliban, miközben a srácok a kanapén és a fotelekben ücsörögve, pizzát és kínait eszegetve figyelték a tévét. Én magam egyszerűen képtelen voltam megülni egy helyben, olyan ideges voltam, mint még soha.<br /><br />A hírességek sorban vonultak be, és míg a srácok vígan beszélgettek a nőkről, hogy melyikük milyen szép volt, és hogy mit csinálnának velük, én csak egy valakit vártam. <br /><br />Természetesen nem egyedül jelent meg, Ian karját szorongatta, és rendkívül gyönyörű volt. Azért megnyugodtam, hogy nem valaki olyannal ment, akitől szívbajt kaptam volna. Látszott rajtuk, hogy jó barátok, s ahogy a többi szereplővel is vegyültek, láttam, hogy nincs olyan köztük, akihez vonzódna. Persze, akitől a legjobban féltem, nem volt ott – Bloom.<br /><br />Sarah egy csodálatos fekete ruhát viselt, drágának látszó ékszerekkel, és tökéletesen úgy viselkedett, mint egy úri nő. A szívembe belehasított a fájdalom, mikor ráismertem, mennyire nem vagyunk összeillőek. Ő egészen finomnak tűnt most, és én nem illenék mellé.<br /><br />- Hagyd már a hülyeségeket, bármi is járjon az eszedben, és ülj le! – utasított Brad, én meg csak azért sem foglaltam helyet.<br /><br />Morogva ácsorogtam hosszú-hosszú percekig, sőt órákig a srácok háta mögött, és figyeltem. Amikor a legjobb hangeffektusok kategóriát megnyerte A Két Torony, nem láttam rendesen Sarah-t, mert akik ezt képviselték messzebb ültek tőle, de azért annyit érzékeltem, hogy vigyorgott ezerrel. Aztán eljött a legjobb vizuális effektusok kategóriája, s bár nekem nem volt kétségem, hogy ők nyernek, mégis hatalmas kő esett le a szívemről, mikor őket szólították. Úgy láttam Sarah is megkönnyebbült, és hirtelen nem tudta, hogy sírjon-e vagy nevessen. Végül mindkettő sikerült neki. A színpadon ő nem beszélt, de végig láthattunk, én pedig éreztem a többiek tekintetét az arcomon. Nem tudom, mit láthattak rajtam, de inkább nem szóltak semmit.<br /><br />Mikor véget ért a közvetítés, tőlem egyáltalán nem megszokott módon kisétáltam az erkélyre, és rágyújtottam. Csak bámultam le a mélybe, felülről nézhettem a város ezen részét,és… és hatalmas űr tátongott a szívemben. Egyszerűen bosszantott a tudat, hogy mindez Sarah miatt van, hogy képtelen vagyok rajta túllépni. Amikor megismertem őt, úgy gondoltam, hogy legyőzhetetlen vagyok, hogy senki sem tud engem bántani. Olyan tökéletes páncél borította a szívemet akkoriban, hogy úgy hittem senki sem törheti át. Sarah-t sem engedtem be a páncélom mögé, ezért voltam képes viszonylag nyugodtan és könnyen kizárni őt az életemből. Habár nem voltam olyan jól ezután, mint szerettem volna, de azért sikerült, amit szerettem volna. Elengedtem őt. Erre most visszajön, és mintha az a páncél nem is létezett volna! Bosszantó.<br /><br />Közben Chester lépett ki mellém, ő is rágyújtott, ráérősen beleszívott egyet-kettőt a cigijébe, majd egy telefont nyújtott felém. A kijelzőjén egy kis képet pillantottam meg, amin Sarah mosolygott, kezében az Oscar-díjjal. Gyönyörű volt, én pedig csak megcsóváltam a fejem.<br /><br />- Látom, nem fogadod meg a tanácsomat. Vagy csak nem tudsz dönteni, hogy mi legyen?<br />- Én már döntöttem. Nem vonom vissza.<br />- Rossz döntést hoztál akkoriban – mondta nyugodtan.<br />- Valóban? Akkor miért nyert most Oscart, és mi miért lettünk vezető rockbanda?<br />- Te nem fogsz lépni, ha belepusztulsz sem, igaz? – kérdezte csalódottan, én pedig megcsóváltam a fejem.<br />- Nem. Láthattad, hogy tökéletes élete van, én nem kellek már az oldalára.<br /><br />**<br /><br />Egy májusi, napsütötte délutánon mosolyogva néztem fel a hatalmas épületre. <br />Art Center College of Desing, Pasadena<br /><br />Olyan rég nem voltam már itt, hogy szinte el is felejtettem, mennyire szerettem ezt a helyet. Jókedvűen sétáltam végig az udvaron, és meglepetésemre egy csomóan felismertek. Nem is az volt meglepő, hogy az emberek megszólítanak, mert már megszoktam, hogy ismert ember lettem a zene által, hanem az, hogy a Főiskolán kitett rajzaimról, és festményeimről kérdezgettek. Ezen a helyen is elismertek engem, csak egészen máshogy, mint a világ többi részén. Most jöttem csak rá, hogy mennyire hiányzik ez a közeg.<br /><br />A hatalmas ajtón belépve azonnal jobbra fordultam, majd lépcsők sora és emeletek sokasága után elértem a kollégiumi átjárót, s az ismerős folyosóra siettem. Nem voltak bent sokan, már vizsgák folytak, szóval, aki tehette már otthon volt. Hihetetlen érzés volt ismét itt lenni; nagyon jó, de egyben furcsán rossz is. Rögtön eszembe jutott, hányszor sétáltunk végig ezeken a folyosókon Sarah-val, és ismét rá kellett döbbennem, hogy mérhetetlenül hiányzik nekem.<br /><br />Ahogy az 503-as szoba elé értem, lehunytam a szemem. Egy lány hívott fel úgy két hete, hogy a tanévben ebben a szobában lakott, és hogy ha esetleg ráérek valamikor, eljöhetnék. Mivel normálisnak tűnt telefonon, nem egy rajongónak, aki el akar rabolni, vagy valami, ezért igent mondtam, és mára beszéltük meg a találkozót. <br /><br />Lassan lenyomtam a kilincset, és hangtalanul beléptem a szobába, de azonnal megtorpantam, amint átléptem a küszöböt, mert bent nem csak a lány, Lottie volt, hanem az oly’ ismerős és szeretett Sarah is. Az egyik ágyon ültek, azon a térfélen, ami eredetileg az enyém volt, és Sarah ölében egy rajztábla és lap feküdt, a ceruza pedig sebesen járt a kezében, ahogy alkotott. Közben Lottie kérdezgette erről-arról, én meg csak néztem őket. <br /><br />Már így messzebbről is láttam, hogy mit rajzolt Sarah, és egy pillanatra megszűnt dobogni a szívem, ahogy szemügyre vettem a saját alakomat, szárnyakkal a hátamon. Sarah hosszú haja most a jobb vállára volt tűrve, és miközben a fülé mögé simított egy tincset, halkan felnevetett Lottie Thull professzorról alkotott véleményén. Nekem is megrándult a szám széle, de inkább a rajzra és Sarah-ra figyeltem ismét. Lassan úgy éreztem, muszáj lesz megszólalnom, így összeszedtem magam, és miután rendeztem a vonásaimat, halkan odaszóltam nekik.<br /><br />- Régen valahogy nagyobbak voltak azok a szárnyak – Lottie azonnal felém kapta a tekintetét, és hitetlenkedve nézett rám, Sarah viszont még mindig a lapra figyelt, de jól láttam, ahogy megdermedt a hangom hallatán.<br />- Mike, nahát! – lelkesült fel még jobban Lottie, és felpattanva a helyéről, felém lépett. Kezet fogtunk egymással, majd odaterelgetett Sarah mellé, és lenyomott az ágyra.<br />- Szerintem mindig is ekkorák voltak – nézett végre rám Sarah, és mintha eddig csak ezen rágódott volna, most nagyon határozott volt, és mosolygós. Egy pillanatra teljesen letaglózott a jelenléte, a szépsége, és csak bólintani tudtam.<br />- Hát eszméletlen, hogy mindketten eljöttetek! – lelkendezett Lottie, mire ránéztünk.<br />- Azt elárulod végre, hogyan találtál ránk? – kérdezte jókedvűen Sarah, és letette a rajzot maga mellé.<br />- Ötletetek sincs? – megráztuk a fejüket. – Mondjuk úgy, hogy nem csak az előadókban és a folyosókon gyönyörködhettem a műveitekben – mosolygott, majd odalépett a nagy szekrényhez, kinyitotta, és intett egyet a kezével.<br /><br />Minden ott volt, amit anno odarajzoltunk. Mindketten szinte megbabonázva léptünk közelebb, és simítottunk végig a műveken. Lottie közben kérdezgetett bennünket a suliról, meg a mostani életünkről, de nem volt tolakodó. Egy igazán jókedvű és kedves lányt ismertünk meg benne. Körülbelül egy órát maradtunk még, én is rajzoltam Lottie-nak, majd elköszöntünk tőle, és mindketten a liftek felé mentünk.<br /><br />Sarah ajkai meg-megremegtek, én pedig összevont szemöldökkel néztem rá. Megnyomtam a hívó gombot, majd látva, hogy menten felrobban a visszafojtott nevetéstől, felsóhajtottam.<br /><br />- Jól van, most mi történt? – kérdeztem félig bosszúsan, félig nevetve.<br />- Ne haragudj, csak eszembe jutott, mikor először kicikiztél, mert lifteztem, és ahhoz képest most te is ide indultál – bocsánatkérően pislogott rám, de azért önfeledten nevetett.<br />- Ó… - meglepett, mivel erre nem is gondoltam. – Tényleg. De te tehetsz róla, mert rászoktattál erre.<br />- Ugyan, nem kell mindent rám fogni! – legyintett, majd beszálltunk, és lefelé menet fél szemmel gyönyörködtem a szoknya által szabadon hagyott lábakban, és a formás mellekben, amiken megfeszült a blúz. Nagyot nyeltem.<br />- Amúgy, azt értem, Lottie hogyan talált meg téged, hiszen a szám, amit a szekrénybe írtunk gondolom még mindig a szüleidé – erre csak bólintott, s már kifelé sétáltunk az épületből. – Viszont engem hogy ért el?<br />- Hát… én adtam meg neki a számod. Nem gondoltam, hogy baj lenne belőle, mert mikor anyuék mondták, hogy keresett ez a lány, utánanéztem, hogy kicsoda. Ugye nem haragszol? – félve pislogott fel rám, én pedig felnevettem.<br />- Nem, dehogy, csak furcsa volt, de így már értem a dolgot.<br />- Akkor jó… - megállt az udvaron, és kissé csalódottan nézett felém. – Én most kifelé megyek, vonattal jöttem.<br />- Komolyan? – meghökkenve néztem rá, mire ő csak megvonta a vállát.<br />- Nincs még autóm, mert eddig nem igazán voltam a városban. Meg amúgy is szeretek vonatozni, szóval…<br />- Nem baj, ha haza mész, akkor szívesen elviszlek.<br />- Öhm… köszönöm – villantottam egy bátorító mosolyt, majd a parkoló felé indultunk.<br />- De te… te honnan tudtad a számomat? – vetődött fel bennem az újabb kérdés. Sarah elpirult, és lesütötte a szemét.<br />- Sosem vesztettelek szem elől, Mike. Mindig tudtam hol vagy éppen, és hogyan érhetlek el.<br />- De… miért? – kérdeztem megdöbbenve, közben kinyitottam neki a kocsiajtót, majd én is beszálltam mellé. Nem hittem volna, hogy ennyire rajta voltam a radarján.<br />- Mert fontos voltál nekem, és attól, hogy… szakítottunk – fintorgott kelletlenül. – még nem kellett, hogy kizárjalak az életemből. <br />- Hát pedig megtetted – hökkent tekintetét látva pontosítottam a kijelentésemen. – Vagyis mindketten megtettük.<br />- Hát nem ez volt minden vágyad? A kérésed? Amíg együtt voltunk, végig erre készítettél, úgymond ez volt az első számú lecke – fél szemmel rápillantottam, miközben vezettem, és láttam, hogy kissé szomorú lett.<br />- De, valóban – bólintottam.<br />- Hm… Végig abban a hitben éltél, hogy nem törődöm veled, igaz? – kérdezte cinikusan mosolyogva, én pedig most már kissé dühösen néztem rá.<br />- Talán nem így volt? De nem, nem ebben a hitben, hanem abban, hogy látni sem akarsz.<br />- Pedig ez nem volt igaz – csóválta meg a fejét.<br />- Valóban? – most én használtam a legcinikusabb hangomat, de Sarah nem vette fel. Úgy tűnik, a régi dolgok még megvannak, ahogyan annak idején hozzászokott a stílusomhoz.<br />- 2001. április huszonhetedikén Miamiban voltam, május tizenötödikén Oszakában, szeptember hatodikán New Yorkban. Mondanak ezek a dátumok neked valamit, Mike? – letaglózva hallgattam a kérdéseket, és igen nagy kontrollra volt szükségem hozzá, hogy ne fordítsam teljes figyelmemet rá, hanem az útra is nézzek. Persze, hogy tudtam, legalábbis voltak emlékeim, hogy körülbelül miről beszélhet, de nem tudtam megszólalni. – Koncertek. Koncertek voltak, Mike. LP koncertek. Persze, nem tudtam elmenni annyira, amennyire szerettem volna, de ahova tudtam, elutaztam, még ha sok melóm volt, akkor is – halkan felnevetett, hitetlenkedve megcsóválta a fejét, és kinézett az ablakon.<br />- Hova vihetlek? – suttogtam a kérdést még mindig megilletődve és kissé zavartan.<br />- A Santa Monica boulevardon lakom – elismerően bólintottam, majd arrafelé vettem az irányt. – Szóval… ott voltál pár koncerten.<br />- Pár koncerten? – hitetlenkedve nézett felém, de szándékosan inkább az útra szegeztem a figyelmemet. – Rendben, akkor… tudod, mi volt 2001 novemberében? – most tényleg nem tudtam, mire gondol pontosan, így csak megcsóváltam a fejem. – Linkin Park Underground. Tudod, ki alapította?<br />- Nem! – olyan hirtelen kaptam felé a fejemet, mint még soha. – Nem! – mondogattam bőszen, ő pedig hamisan elmosolyodott. <br />- De igen! Sajnos fel kellett vennem a kapcsolatot Nicával, de végül Calebék is segítettek, főleg a nővére, Jessica. Az egyetlen kívánságom az volt, hogy sose tudd meg, hogy én kezdtem – néhány percig még csendesen utaztunk, én döbbenten próbáltam feldolgozni a hallottakat, Sarah pedig kifelé bámult az ablakon. Miután elmotyogta a pontos címet és leparkoltam a ház előtt, végre meg tudtam szólalni.<br />- Miért? – oké, ez is több volt, mint a semmi.<br />- Mert sosem… mert mindig is szerettelek – úgy nézhettem rá, mint aki szellemet látott, mert halványan elmosolyodott. – A Breaking The Habitot is én csinálom részben. Nem bíztam teljesen másra, csak nem akartam, hogy ha nem érek rá éppen valamiért, amikor valami van a klippel kapcsolatban, azt hidd, hogy nem veszem komolyan. Jobb volt, hogy azt hitted, nem vállaltam el, még ha zabos is voltál érte.<br />- Igen, az voltam egy kicsit.<br />- Kicsit? Mike, ismerlek – sóhajtottam egyet és elszakítva pillantásomat az arcáról, kibámultam a szélvédőn. Vajon mit jelent pontosan az, amit mondott?<br />- És… még… mit… mármint hol voltál még ott, amiről nem tudok, és…? – oké, teljesen össze voltam zavarodva.<br />- Feljössz? Beszélgethetünk kényelmesebb helyen is.<br /><br />Míg beértünk a házba, azon rágódtam, hogy most mi is van? Eddig azt hittem, hogy nem akar tőlem semmit, sőt, azt gondoltam, hogy azzal a tünde sráccal, Orlandóval fog összejönni. Erre most közli, hogy mindig is részese volt az életemnek, csak valahonnan távolról. Hagyott repülni… úgy, hogy neki ez fájt, mégis képes volt elviselni… értem tette.<br /><br />Belépve a házba körbe se néztem, csak követtem Sarah-t a konyhába és leültem az asztalhoz, míg ő összedobott pár szendvicset. Nem tudtam, mit mondjak. Annyira szentül hittem, hogy ez a hajó már elúszott, és most talán mégsem.<br /><br />- Figyelj, én nem akartalak most… felzaklatni, vagy ilyesmi! – elém tett egy tányért, rajta pár Sarah-féle szendviccsel, amit mindig is imádtam, és leült mellém. Ránéztem, és hirtelen annyi mindent akartam volna mondani, de mégsem tudtam. – Tudtam, hogy ma ott leszel, mégis nehéz volt. Tudom, hogy régen volt már, mikor úgy döntöttünk, hogy külön folytatjuk, de nekem még mindig fáj. Viszont nem hittem volna, hogy neked is – tétován felém nyújtotta a kezét, hogy megérintse a vállamat, én pedig lehunytam a szemem. Az érintésétől megremegett a szívem és a lelkem. Olyan régen nem ért hozzám!<br />- Hol voltál még ott, amiről nem tudtam? – nyitottam végül ki a szemem, mire elmosolyodott.<br />- 2002-ben eléggé elfoglalt voltam, de azért ott voltam Vegasban és Mexikóban is.<br />- Mexikóban? – nem tudom, miért, de ez valahogy meglepett, és kibillentett a zsibbadtságból.<br />- Igen – megrántotta a vállát, mintha semmiség lenne. – Tudod, hogy mindig szerettem volna elmenni oda, és Orlando és eljött velem – felnevetett az arckifejezésemen, ami valószínűleg elárulhatta, hogy menten szívrohamot kapok ennek a hírnek a hallatán. – Orlando és én csak barátok vagyunk, ahogyan a többiekkel is. Elvégre együtt éltünk Új-Zélandon. Ne láss rémeket! <br />- Én nem, csak… Azt hittem… <br />- Aha… hát nem volt senkim utánad, ha ez érdekel. Egyszerűen nem akartam futó kapcsolatokat, az valahogy nem az én stílusom. Viszont a tieidről tudok. Az összesről – rosszallóan elhúzta a száját, de azért még mindig felém pislogott.<br />- Te… még mindig…? – hogyan lehet megkérdezni a nőtől, akit egyszer már ellöktem magamtól, hogy szeret-e még? <br />- Vállaltam a fájdalmat, Mike, ami azzal járt, hogy a közeledben voltam – egy pillanatig bent tartotta a levegőt, majd lesütötte a szemét, mikor suttogva megszólalt. – Igen, még mindig szeretlek. Viszont sosem akartalak kényszeríteni semmire. Tudod, hogy úgy érezd, rád akarom erőltetni a kettőnk kapcsolatát. Ezért is voltam mindig a háttérben.<br />- De hát neked ez rossz érzés volt, nem? – értetlenkedve néztem rá, de közben közelebb húzódtam hozzá.<br />- Hát, nem volt egyszerű, de mindig is szerettem, amit csináltok. Nem akartam lemaradni semmiről, és Brad sokat segített.<br />- Brad? – láttam rajta, hogy igyekezett visszatartani a nevetést, amit valószínűleg az arckifejezésem válthatott ki. Hát meg voltam lepődve.<br />- Hát igen, tudod, nem volt egyszerű összehozni ezt az egészet. Ő küldte nekem a jegyeket, meg ilyesmi.<br /><br />Néhány percig csendesen ültünk egymás mellett, s míg Sarah a szalvétákból hajtogatott különböző állatfigurákat, én nem győztem fürdeni a jó érzésben, amit a közelsége okozott. Sosem engedtem el őt, ezt tudtam. De most mégis hihetetlen volt, hogy mennyire más vele lenni, mint nélküle. Olyan érzésem volt, mintha még stabilabban állnék az élet gömb alakú, csúszós felszínén. <br /><br />- De, végül jó volt neked nélkülem – kissé bosszúsan pillantott felém, és abbahagyta a hajtogatást.<br />- Persze, nagyon – felelte cinikusan. – Arra mindenképp jó volt ez az egész, hogy rájöttem, minden, amit elértem, semmi, ha te nem vagy velem.<br />- Olyan, mintha minden álmod, amid volt eddig erről az egészről, beteljesült volna, de csak a szíved egy részét tenné boldoggá.<br />- Igen, pontosan – bólogatott, majd kissé döbbenten nézett rám. – Szóval a nagy Mike Shinoda is ezt érzi, hm? – halványan elmosolyodtam, majd még közelebb hajoltam hozzá.<br />- Minden percben.<br /><br />Sarah szemei felcsillantak, most úgy igazán, mint régen, amikor rám nézett, és karjait a nyakam köré fonva odahajolt egy csókra. <br />A csók olyan volt, mint a szirupos, édes, nélkülözhetetlen szerelem. Sosem voltam egy olyan hősszerelmes típus, de most még az én sejtjeim is beleremegtek, s ujjongtak az érzéstől, amit Sarah nekem préselődő teste, illata, és íze váltott ki. <br />Visszakapni a nőt, akit életemben először és utoljára szerettem, leírhatatlan érzés volt. Csak csókoltam, és öleltem. <br />Hiába váltunk szét, ahogyan arra mindketten készültünk az elejétől fogva. Rájöttem, hogy amit rákényszerítettem Sarah-ra és magamra is, az elejétől fogva hazugság volt. Egy társ, A Társ, akit szívem minden szerelmével szeretek, és aki viszont szeret, nem visszahúzni fog az életben, hanem előrelökni. Segíteni, mellettem állni, és ami a legfontosabb: szeretni a végsőkig.<br /><br /><br />- Meg tudsz bocsátani? – kérdeztem, amikor rávettem magam, hogy legalább néhány centire elhúzódjak tőle. Szemeiben vidám kis lángocskák lobogtak, és elvigyorodott.<br />- Sosem haragudtam. De azért kiengesztelhetsz, elégre három éve nem voltam senkivel… - húzogatta a szemöldökét ördögi mosollyal az arcán, én pedig rögtön éreztem, hogy ez lesz életem eddigi legkellemesebb délutánja.<br />- Hm… és merre is van a hálószobád? – kérdeztem, s végigsimítottam a gerince vonalán.<br />- Na, mi az, Életem, csak nem öregszel? A konyhaasztal már nem is elég jó? – kérdezte incselkedve, mire felnevettem.<br /><br />Azonnal a combjához nyúltam, és egy mozdulattal felültettem az említett asztalra, amit ő vidám nevetéssel fogadott. Tudtam, innentől kezdve sosem leszek már egyedül ott bent, a szívemben. Hiszen a mi szerelmünk túlélt minden akadályt.<br /><br />Aznap délután új fejezet kezdődött az életünkben, de már nem tartottam tőle, hogy mi lesz holnap. Csak Sarah volt, a szerelme, és az életem… a mi életünk, ami már akkor összefonódott, mikor csalódottan elfogadtuk, hogy bizony szobatársak leszünk a Főiskolán. Többé nem voltak kételyek, és aggodalmak. Mindent megoldottunk, együtt, s tökéletesen összehangoltuk a zenekart és Sarah munkáját.<br /><br />A legszebb az egészben az volt, hogy minden nap, minden percében tudtam, éreztem, hogy valaki szeret engem… hogy Sarah szeret engem. Ahogyan én is őt, és ez az érzés velem lesz az idők végéig.<br /><br /><span style="font-weight:bold;"><span style="font-style:italic;">Vége</span></span>Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-85823506509972235742012-06-23T18:17:00.003+02:002012-06-23T18:26:58.776+02:00Shinoda, Anna<a href="http://media.tumblr.com/tumblr_lki59yswy21qcce7e.gif"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 393px; height: 221px;" src="http://media.tumblr.com/tumblr_lki59yswy21qcce7e.gif" border="0" alt="" /></a><br /><br />"A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója olyan nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség."<br />(Gárdonyi Géza)<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-73hyihWvZpQ/T-Xt7ZJpLJI/AAAAAAAACZI/w34VSx6l0JI/s1600/54.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-73hyihWvZpQ/T-Xt7ZJpLJI/AAAAAAAACZI/w34VSx6l0JI/s320/54.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5757269303282445458" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">54. fejezet</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">Bekka szemszöge:</span><br /><br />Hallgattam. Mi mást is tehettem volna? Mondjuk közbeszólhatnék, hogy legalább a lányunkat hadd nézzem meg, mielőtt Ő lenyel keresztbe, de annyira belemelegedett a szónoklatába, és ráadásul annyira szégyelltem is magam, hogy inkább csendben maradtam.<br /><br />- Mindvégig, hangsúlyozom MINDVÉGIG bizonygattad, hogy te jól leszel, te nem fogsz meghalni, te nem adod fel. Hát ehhez képest a hátam mögött szépen elhagytál volna engem. Csendben, hogy én ne tudjak róla. Egyáltalán, hogy a francba jutnak eszedbe olyanok, hogy majd Annának kellene engem kirángatni a gyászból? Te, aki pontosan tudod, milyen elveszíteni valakit, akit szeretsz, hát pont te csinálod ezt a hátam mögött? Komolyan mondom, megáll az eszem – fel s alá járkált a szobában, nagyban hadonászott a kezeivel, és dühösen meredt a szőnyegre. Nem nézett rám, pedig én le sem tudtam venni róla a szememet, még akkor sem, ha épp dühös rám. – Tudod te, milyen érzés végignézni, ahogy… meghalsz? Dehogy tudod! – legyintett mérgesen. – Neked nem kellett ezt végigélned úgy, ahogy nekem. Elvoltál a kis világodban, mindenkinek a képébe hazudtál a legkisebb lelkifurdalás nélkül… De érted, nem lenne ezzel bajom, mert persze, hol tartozik az életünk a többiekre, de hogy NEKEM IS HAZUDTÁL? – kiabált, és végre rám nézett. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, de nem tőle, nem attól, hogy bántani fog vagy hasonló, hanem attól, hogy ennyire kiborult, és kiabált.<br />- Én…<br />- Ne, hallani sem akarom, még nem fejeztem be! – morrant rám azonnal, én pedig visszatartottam a kiszökni készülő könnyeimet, és tovább hallgattam. – Egész végig arra tudtam gondolni, míg te nem voltál magadnál, hogy mégis mihez fogok kezdeni nélküled. Mert te bármennyire is elintéztetted volna az életemet a többiekkel, én nem erre készültem! NEM! Te azt mondtad, nem lesz bajod, és hárman élünk tovább… - sajnos eddig bírtam sírás nélkül, s lefolytak az első könnycseppek az arcomon. – Ne… Most miért sírsz? Ne sírj, még mindig nem fejeztem be, és ezzel nem fogsz meghatni! – mondta már valamivel kisebb vehemenciával, és leült az ágyam szélére.<br />- Nem azért sírok, hogy meghassalak! Egyáltalán, hogy jut ilyen eszedbe? Csak éppen… most szültem meg a lányunk, ami hidd el, nekem sem volt sétagalopp. Engedd már meg a hormonjaimnak, hogy egy kicsit…<br />- Jó, bocsáss meg! – csitított halkan, és megfogva a kezemet, odahajolt hozzám, s apró csókot nyomott a homlokomra. – Szólok egy nővérnek, hogy felébredtél!<br /><br />Legszívesebben visszatartottam volna, hogy maradjon még; szerettem volna megbeszélni a dolgainkat, de láttam rajta, hogy erre most képtelen lenne. Persze, ha arra van szüksége, hogy egy kicsit még dühöngjön és kiabáljon velem, én azt sem bántam volna, csak már akartam volna látni a lányunkat, így hagytam, hogy a nővér után a doki is megvizsgáljon.<br />Elmondta, hogy minden rendben, túl vagyok a nehezén, és innentől már minden mehet úgy, mintha nem is lett volna bajom. Végül megkérdeztem a nővért, hogy láthatom-e Annát, de azt mondta, hogy egyelőre nem vihetjük ki a babaszobából, ahol minden műszer megvan, és ahol minden tökéletesen steril a koraszülött babáknak, viszont azt mondta, ha még pihenek egy kicsit, akkor később elmehetek megnézni.<br /><br />Lexi és Peti is voltak bent idő közben, tőlük viszont nem kaptam fejmosást, ami meglepett. Alexa össze-vissza fecsegett az egyetemről, Peti meg egy otthoni látogatásról beszélt, én meg csendesen hallgattam őket. Mike az egyik fotelben ücsörgött, hátrahajtotta a fejét a támlára, kezeit összekulcsolta az ölében, és lehunyt szemekkel pihent.<br />Miután a húgomék elmentek, és beszéltem telefonon Chesterékkel is, Mike felé néztem. Nem tudtam eldönteni, hogy csak színleli-e, hogy alszik, vagy valóban álomföldén jár?<br /><br />- Nem alszom… - motyogta félálomban, én pedig elmosolyodtam. Tudtam Petitől, hogy Mike semmit sem pihent, és míg én átaludtam egy teljes napot, ő csak átöltözni ment haza, végig itt volt mellettem. Bármennyire is szeretett volna ébren maradni, már nagyon is nehezen ment neki.<br />- Aha… - lassan kibújtam a takaró alól, és bár eléggé fájtam, úgy mindenhol, odasétáltam hozzá.<br />- Nem kéne mászkálnod, Bogaram! – ocsúdott fel, de azért feljebb csúszott ültében, és segített elhelyezkednem az ölében. Egyik kezemmel átfogtam a nyakát, másikkal az arcán simítottam végig.<br />- Tényleg nem tudok mást mondani, mint a szülőszobán… Bocsáss meg nekem! – újra lehunyta a szemét, és megint hátradöntötte a fejét.<br />- Én nem haragszom… vagy hát nem igazából. Megijedtem – összefacsarodott a szívem annak láttán, hogy mennyire kikészítette ez az egész, pontosabban én magam. – És amilyen makacs vagy, egyáltalán nem lehetek benne biztos, hogy ez nem fordult elő még egyszer… - sóhajtotta.<br />- Az orvos azt mondta, jól vagyok. De nem, többé nem fordulna elő soha… - félig kinyitott a szemét, és pillái alól lesett rám. – Most már nem hagyhatlak itt benneteket.<br />- Bezzeg előtte itt hagytál volna minket!<br />- Nem így értettem – visszakoztam azonnal, mire bólintott, és megnyalta a száját.<br />- Hogy fogom én kibírni azt a hat hetet, amíg nem lehetek veled… úgy? – egy pillanatra zavarttá vált az arca, majd elmosolyodott.<br />- És én hogy fogom kibírni? – kérdezett vissza, és közelebb vonva magához, megcsókolt. Úgy éreztem, mintha már ezer éve nem tette volna meg, és mohón kaptam az ajkai után.<br />- Hm… Végül is ez nem jelenti azt, hogy ne csinálhatnánk más… dolgokat – pillantottam rá ártatlanul, mire felnevetett. Istenem, de hiányzott már ez a hang, és ez a boldog arc!<br />- Bekka… - csóválta a fejét, de határozottan jobb színben volt most. – Nem volt könnyű – arcán elmélázó kifejezés ült, közben pedig megsimogatta a combomat.<br />- Nem akartam, hogy a félelem elvegye a boldogságunkat. Tudom, hogy hibáztam a végén, de… nem akartam meghalni, de tényleg úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Egyszerűen csak gondoskodni akartam rólad… ahogyan csak lehetett. És bármit is mondasz, Anna volt az életedben az első olyan nő, akivel huzamosabb ideig együtt voltál, akit szerettél, és aki a legjobban ismert téged.<br />- Hasonló esetben lehet, hogy én is megpróbáltalak volna… rábízni valakire. Valószínűleg Petire – egymásra néztünk, és elvigyorodtunk.<br />- Hát vele ki lennék segítve, az biztos!<br />- Hát… nem olyan rossz ő, mint először gondoltam – ismerte be, mire felnevettem.<br />- Utáltad, mikor visszajöttem vele.<br />- Persze, hiszen azt hittem, hogy rád akar hajtani… tulajdonképpen figyelmeztetett is egyszer, hogy ha nem lépek gyorsan, akkor ő fog – meglepetten pislogtam rá.<br />- Micsoda?<br />- Hát igen… a bulin, tudod… - szándékosan kerülte Erica meg Ella említését, én meg csak bólintottam. – Először azt hittem, hogy csak azért mondja, hogy lépjek már, de aztán később, mikor már jóban lettünk és beszélgettünk, azt mondta, hogy komolyan gondolta.<br />- Hm… nos, régen volt. És úgy látom, hogy jól megvannak Lexivel.<br />- Tekintve, hogy nem dicsekedett vele rögtön, hanem inkább csendben összeszoktak és kipróbálták, hogy egyáltalán működik-e a dolog… úgy gondolom, hogy jó esélyük van rá, hogy tényleg igazán komolyra forduljanak a dolgaik. <br />- Ühüm… - erre nem igazán tudtam mit mondani; Mike vállára hajtottam a fejemet, és lehunytam a szemem.<br />- Fáradt vagy?<br />- Egy kicsit, de kikészít, hogy még nem láthattam Annát…<br />- Tényleg, meg sem kérdeztem, hogy nem baj-e, hogy így neveztem el?<br />- Nem, és nagyon köszönöm, hogy gondoltál az anyukámra – hirtelen bevillant az álmom, vagy nem is tudom, minek nevezzem. – Láttam őket.<br />- Kiket?<br />- Anyát és apát – kissé hátrébb döntött a karjában, és hökkenten nézett a szemembe.<br />- Ne nézz így, Életem! Azt hiszem… talán álmodtam. Te is benne voltál, hm… Igazából rém furcsa volt, mintha… akkoriban lett volna, miután beköltöztél a házunkba. Nem is tudom, olyan furcsa volt. Azt hiszem, tudatni akartam saját magammal, hogy előttem, nos… szomorú voltál, vagy magányos? Nem tudom, de valami ilyesmi.<br />- Ha történne veled valami, nem lennék olyan, mint azelőtt – barnai szemeiben szomorúság és féltés tükröződött, én pedig csak bólintottam.<br /><br />A másik nélkül már semmi sem lenne ugyanaz, ez egyértelmű volt. Hiszen, ha megszeretsz valakit, és aztán elveszíted, az örökre nyomot hagy. Pláne, ha életed párjától kellene búcsút venned.<br /><br />Sikerült elbóbiskolnunk a kényelmes fotelben, egymást ölelve, így később, mikor kissé magunkhoz tértünk, rábeszéltem Mike-ot, hogy menjünk és nézzük meg Annát.<br /><br />- Egyáltalán nem baj, hogy Anna lett a neve. Nagyon kedves tőled, hogy gondoltál anyura…<br />- De? – kérdezte vigyorogva, a folyosón sétálva.<br />- De azért majd találhatnánk neki valamilyen becenevet, vagy valami – böktem ki végül, ő pedig újfent felnevetett. Csak somolyogva gyönyörködtem az arcában, és csendesen hallgattam, ahogy elmesélte, hogyan hadakozott Peti az Anna név ellen.<br />- Én nem értem, miért nem bírja, pedig az esküvőn úgy láttam, hogy elvoltak. Sőt, a szülinapodon is – utalt az exére.<br />- Peti sok mindenkit elvisel a kedvemért. Ő tud viselkedni társaságban, hiszen mindig egy jó modorú srác volt, tudta az illemet, és eszes fiú létére szinte bármiről tudott beszélni világ életében. Ez most sem változott, de előtted, úgy tűnik, nem titkolja az igazi érzéseit. Ebből is látszik, hogy barátjának fogadott, és igazán szeret téged, bármennyire is hülyén hangozhat ez.<br />- Nem hangzik hülyén… Én is szeretem őket… Legjobban a srácokat… meg Petit is, ők vannak a mindennapi életemben…<br />- Számítottál rá, hogy a Linkin Park ennyire megváltoztatja az életedet? – pillantottam fel rá.<br />- Hm… Nos, nem. Az elején nem hittem volna, hogy ennyire… hogy is mondjam… egy család leszünk… aztán már csak azt vettem észre, hogy furcsa volt, ha egy nap nem beszéltem velük – megvonta a vállát. – Bolondságnak hangzik, de ők a másik dolog, ami nélkül nem tudnék élni.<br />- Nem bolondság – csóváltam meg a fejemet. <br />- Sokan úgy tarják, hogy… vagy úgy gondolják, hogy ez semmi. Ez is csak egy munka, amit egy idő után magad mögött hagysz, és nyugdíjba vonulva nyugodtan élhetsz nélküle… Viszont én nem ezt érzem – átfogta a derekamat, megállított, és mosolyogva biccentett egyet. – Megérkeztünk.<br /><br />Több baba is feküdt az üvegablakon túl, de valahogy rögtön megakadt a szemem a miénken. Azonnal könnyek folytak végig az arcomon, de most boldogságomban sírtam. Egy nővér felöltöztetett bennünket tiszta köpenyekbe, megmostuk a kezünket, majd beléptünk a kicsi, meleg helyiségbe. Mike megfogta a kezem, és odahúzott a már kiszemelt kiságyhoz, ahol a legkisebb baba feküdt. <br />Vékonyka csuklóján szalag volt, melyen a „Shinoda, Anna” felirat díszelgett. Nos, ennél már tényleg csak a baba volt szebb. Kicsit morcosnak tűnt, ahogy minden újszülött csecsemő, néhány pihe volt a feje tetején, sötét színű, vékony kis hajszálak; apró kezeit ökölbe szorította; ajkai vonallá préselve az álomból felébredve. Hosszú szempillái megremegtek, majd egy sötétkék szempárral találtam szemben magam – bár biztosra vettem, hogy nemsokára már olyan barna lesz, mint az apjáé.<br />Mintha csak megérezte volna, hogy ott vagyunk, kinyitotta kicsi száját, és nyűgösen… nos, visongott, jobb szót nem találtam rá.<br />Mike elmosolyodott, és lehajolva megsimogatta Annát, majd a kezébe vette. <br />Kicsi volt, olyan kicsi, hogy majdnem eltűnt Mike karjai között. Valahogy eszembe sem jutott, hogy elkérjem tőle, hadd tartsam én is, mert annyira jó volt nézni őket, szinte letaglózott a gyönyörűség. Hát ezért megérte az elmúlt időszak!<br /><br />- Hát mi a baj, Anna baba? – szólt hozzá Mike édesen, én pedig úgy éreztem, menten elájulok. Hát ennél tényleg nem lehetett volna jobb semmi sem. – Megfogod? – kérdezte, de már nyújtotta is felém a kicsit. Automatikusan formáltam bölcsőt a kezemből, majd magamhoz vettem a kislányunkat.<br />- Nincs nála szebb, ez már biztos – suttogtam elragadtatottan, ahogy tanulmányoztam az arcát. A szája az enyém volt, de az orra, az arca íve, a szemének formája, mind Mike-ot idézte.<br />- Hát azért van, aki ugyanolyan gyönyörű, mint ő, ha nem még szebb! – suttogta a fülembe, nekem pedig hirtelen nagyot dobbant a szívem. Egyszerre voltam rettentően boldog attól, hogy a kezemben tarthatom a lányom, akiért annyit harcoltam; és hihetetlenül izgatott Mike közelségétől.<br />- Hat hét… - motyogtam, de ő meghallotta, és tovább ingerelve a fülem mellett felkuncogott.<br />- Hat hét, bizony. Nem lesz egyszerű – susogta vissza, majd csókot lehelt a nyakamra.<br /><br />Igyekeztem visszatartani a kikívánkozó nyögést, s addig maradtunk Annával, amíg csak lehetett. Egy nővér este áthozta a szobámba, és miután elküldtem haza Mike-ot, hogy pihenjen egyet rendesen is, figyeltem a nővér magyarázatára. Nem mintha nem tudtam volna már ezeket a dolgokat, de azért jó volt megint hallani.<br /><br />Régóta ez volt az első éjszaka, amikor mosolyogva aludtam el. Mert bár hiányzott mellőlem Mike, most már biztosra tudtam, hogy minden rendben lesz, és megélhetem a tündérmesém… boldogan élünk, míg világ a világ.Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com14tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-42851680946963082212012-06-12T18:34:00.001+02:002012-06-12T18:38:17.288+02:00Lizzytől<a href="http://1.bp.blogspot.com/-U_PZ-P2ARzs/T9dwQyh8iOI/AAAAAAAACY4/7r2m_AHnkwM/s1600/2r2mc1y.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 307px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-U_PZ-P2ARzs/T9dwQyh8iOI/AAAAAAAACY4/7r2m_AHnkwM/s320/2r2mc1y.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5753190482733467874" /></a><br /><br />Hát erre nem tudok mit mondani... Nekem vannak a legjobb barátaim és olvasóim a világon!<br /><br />*_*Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-43928167396878661792012-06-12T15:30:00.003+02:002012-06-12T15:34:54.165+02:00Award<a href="http://1.bp.blogspot.com/-7eWvlFAzY9M/T9dElyEID2I/AAAAAAAACYo/35BO5Ex3yi4/s1600/award.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 206px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-7eWvlFAzY9M/T9dElyEID2I/AAAAAAAACYo/35BO5Ex3yi4/s320/award.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5753142464874024802" /></a><br /><br />Hát nagyon szépen köszönöm El Beth-nek a kitüntetést! :) Igazán jól esett, hogy rám gondoltál!<br />Tovább én nem tudnám adni, mert akiknek adnám, akik inspirálnak engem, azok nem blogosok, hanem Merisek. De ajánlanám Lizzy-nek és Csibimoonnak, mert ők ketten hatnak rám, de nem blogosok. Lizzy azzal, hogy szimplán van nekem és önti magából a képtelenségek netovábbjait; Csibimoon azzal, hogy van nekem és segít nekem, bármelyik művemről is van szó. :)Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-6940167173985684782012-06-02T18:59:00.003+02:002012-06-02T19:19:59.693+02:00Elveszve<a href="http://1.bp.blogspot.com/-8xVUU06Ec1Q/T8pKi4tdihI/AAAAAAAACYI/mw0cHS4qFEc/s1600/53.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-8xVUU06Ec1Q/T8pKi4tdihI/AAAAAAAACYI/mw0cHS4qFEc/s320/53.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5749489837490932242" /></a><br /><br />"Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni, mikor a személy, akivel törődünk, elhagy... de az az igazság, hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert, aki soha nem mondott volna le róla."<br />(Müller Péter)<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-h_XcqjZo60U/T8pJ_zfuhoI/AAAAAAAACX8/XqLoVhvM0tI/s1600/tumblr_lh8wc1h5iB1qa84bdo1_500.gif"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 180px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-h_XcqjZo60U/T8pJ_zfuhoI/AAAAAAAACX8/XqLoVhvM0tI/s320/tumblr_lh8wc1h5iB1qa84bdo1_500.gif" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5749489234795726466" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">53. fejezet</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">Mike szemszöge:</span><br /><br />Fel s alá járkáltam Bekka kórházi szobájában, míg vártam, hogy visszahozzák ide. A doki szavai szerint, előkészítik a szülésre. Volt már róla némi fogalmam, hogy ez mit takar, de azért már szerettem volna, ha itt van velem. <br /><br />Féltem. Nagyon féltem. Nem akartam elveszíteni őt, azt nem élném túl. Viszont úgy láttam, hogy egészen jól viseli a dolgot, ha leszámítjuk azt, hogy rettenetesen fáj neki. Bár ez minden nőnek fáj.<br /><br />Az ajtó végül kinyílt, és a doki bekísérte Bekkát. Sápadt volt, falfehér arcával éles kontrasztot alkotott piros szája, amit fájdalmában sokszor beharapott.<br /><br />- Még várunk, nem tágult ki eléggé. Ha lehet, próbáljatok meg sétálgatni itt bent, attól hamarabb meglenne az a tíz centi – mondta az orvos, én pedig megfogtam Bekka kezét, és magamhoz húztam, hogy megölelhessem.<br />- Rendben, meglesz – bólintottam.<br />- Ha kellek, itt leszek, szóljatok. Fél óránként bejövök, és megnézlek benneteket – azzal elment ki, mi pedig kettesben maradtunk.<br />- Még mindig nem értem, miért nem veszik ki. Csak játszanak az életeddel! – dörmögtem idegesen, majd leültettem Bekkát az egyik fotelba.<br />- Mert meg fognak műteni, és jobb lenne, ha természetes úton születne meg a baba… azután majd… elvégzik a… beavatkozást, amit kellett… volna… jézusom! – mondta akadozva, végül pedig összerezzent a fájdalomtól. Megszorította a kezemet, én pedig letérdeltem elé.<br />- Eddig jól csinálod! – dicsértem meg, mire szúrósan nézett rám.<br />- Csinálnád csak egy kicsit helyettem? – kérdezte nyűgösen, én pedig rámosolyogtam.<br />- Ha lehetne, akkor igen, de nem lehet…<br />- A francba, hát ezt megszívtam – mormogta, és körülnézett a szobában. – A telefonom?<br />- Otthon hagytam – zavartan pislogtam rá. – Lexit már felhívtam, úton van ide.<br />- Jó, de… felhívnád nekem Annát?<br />- Annát? <br />- Igen. Csak szeretnék vele beszélni erről… öhm… Talt mégsem akarom kirángatni Claire mellől ilyenkor.<br /><br />Tettem, amit kért, és felhívtam Annát. Kedves volt, azt mondta, hogy azonnal indul. Közben Lexi is megjött, Petivel karöltve, és sétálgatni kezdtek a szobában, míg Peti és én az ágy szélén ültünk. <br /><br />Tehetetlennek éreztem magam. Nem tudtam rajta segíteni. Annának is fájt, mikor Otis született, akkor mégsem éreztem magam ennyire hasznavehetetlennek és ijedtnek. Persze akkor nem is kellett attól félnem, hogy elveszítem azt, aki a legfontosabb nekem a világon.<br /><br />Közben Anna is megérkezett, Bekka pedig ellentmondást nem tűrően kiküldött mindannyiunkat a szobából, hogy „nyugodtan” tudjanak beszélgetni.<br /><br /><span style="font-style:italic;">Bekka szemszöge:</span><br /><br />- Gondolom nem azért hívtál ide, hogy megkérdezd, nekem is ennyire fájt-e, igaz? – nézett rám áthatóan, miközben segített leülni a fotelba.<br />- Nem, valóban nem – nagy levegőt vettem, majd egyenesen a szemébe néztem, és könyörtelenül kimondtam a szavakat, amiket már régóta elterveztem. – Azt szeretném kérni, hogy ha meghalok, segíts Mike-nak! Tudom, hogy ez most így eléggé furcsán hangzik, de… ne, hallgass meg! – intettem le, mikor közbe akart szólni. – Tudom, hogy szereted Sixet, tisztában vagyok vele. De, ha én már nem leszek, Mike itt marad egy kisbabával, és szeretném, ha mellette lennél. Te ismered olyan jól, hogy… hogy ott lehess neki. Nem tudom, hogy tudna-e még utánam szeretni bárkit is… De nem akarom, hogy magába zuhanjon, ha… történik velem valami. Először hagyd, hogy maga alá temesse a gyász, aztán rángasd ki belőle! Ezt nem kérem… inkább elvárom! – hosszú percekig csak néztük egymást. Két nő, akik mindketten szerették Mike-ot. Én fel akartam készülni mindenre, ő pedig…<br />- Rendben. Bármit megtennék érte, de azt hiszem, ezt tudod. Különben nem hívtál volna ide.<br />- Így van – bólintottam, de az újabb fájás miatt összeszorítottam a szemem, és halkan felnyögtem. <br />- Feladtad, pedig neki nem ezt ígérted! – hangja vádló volt, és ahogy felnéztem rá, a szemeiben is ezt láttam.<br />- Nem. Nem adtam fel soha. Csak… van egy rossz érzésem, ennyi.<br />- Ha te mondod… - sóhajtotta, majd segített felállni, és sétálni kezdtünk.<br /><br /><span style="font-style:italic;">Mike szemszöge:</span><br /><br />Nem jön a baba! Ezt így kijelenthettük másnap délben, mikor még mindig nem történt igazi előrelépés. A doki szerint még mindig jobb lenne várni, és mivel Bekka is egyetért vele, így megint le lettem szavazva.<br /><br />- Engem nem érdekel, de a következőnél minden úgy lesz, ahogy én akarom! Ha kell, szerződésbe is foglaljuk! – mordultam fel Bekka mellett ülve az ágyon. A többiek is mind itt voltak már a nap folyamán, de kedves feleségem mindenkit hazazavart.<br />- Rendben! – mosolygott rám erőtlenül, majd a vállamra hajtotta a fejét. – Szeret ott bent lenni.<br />- Na persze… <br />- Ne morogj, Életem! – simított végig a combomon, de ujjai végül a térdembe martak, ahogy újabb fájásai jöttek. – Hát ez… nagyon… fáj!<br />- Nem mondod? – morogtam rosszkedvűen.<br /><br />Már komolyan azon voltam, hogy lefizetek bárkit, mindenkit, akit kell, csak vegyék ki a babát, és mentsék meg Bekkát. Látni az arcán a fájdalmat, hallani az elfojtott nyögéseket… Nem életem legjobb órái voltak, még akkor sem, hogy ha mindennek vége lesz, lesz egy kisbabánk. Még mindig képtelen voltam örülni a jövevénynek, csak azt láttam benne, aki szépen lassan, de mégis hihetetlenül gyorsan elveszi tőlem a Szerelmemet.<br /><br />Estére Bekka alig állt már a lábán, hiszen két napja nem aludt, és folyamatosan fájdalmak gyötörték. Ezen az sem segített, hogy több orvos is sertepertélt körülötte, és próbálták enyhíteni ezeket a fájdalmakat. Nekem elég lett volna EGY doki is, aki végre csinál valamit.<br /><br />Végül minden olyan gyorsan történt, hogy nehéz összeszednem a mozaik darabkáit.<br /><br />Bekkát elvitték a szülészeti szobába, míg engem beöltöztettek, hogy vele lehessek. Az a pár perc, míg nem voltam mellette, egy örökkévalóságnak tűnt, és folyton az járt a fejemben, hogy lehet, mire visszamegyek hozzá, már nem lesz életben. Képtelen voltam ezt a szörnyűséget kiverni a fejemből, pedig olyanok voltak ezek a gondolatok nekem, mintha a világ legocsmányabb bűnét követném el.<br /><br />Aki végül mégis megjelent, az Anna volt. Furcsán sápadt volt, és láttam rajta, hogy valamit mondani akarna, de egyszerűen rá már nem volt időm. Siettem vissza Bekkához.<br /><br />Mikor beléptem a műtőbe az egyik ápolónővel az oldalamon, egy pillanatra elállt a lélegzetem, és bár sosem fordult még elő velem, de a sok vér láttán, ami eláztatta Rebeka hálóingét, szabályosan rosszul lettem.<br /><br />Az arcán izzadtságcseppek folytak végig, tekintete könyörögve próbált rám fókuszálni.<br /><br />Mint egy nagyon rossz horror filmben.<br /><br />A doki rám parancsolt, hogy álljak oda a feleségem mellé, én pedig tettem, amit mondott. Bekka úgy kapott a kezem után, mintha ezen múlt volna az élete. Talán így is volt.<br /><br />Csak úgy röpködtek a szavak az orvosok és az ápolónők között, amikre nem is igazán tudtam figyelni, mert annyira lekötött, hogy ugyanúgy szorítsam Bekka kezét, ahogyan ő szorongatta az enyémet, és nem győztem azt mondogatni neki: minden rendben lesz. <br /><br />Hazudtam. Semmi sem lesz rendben, de én ezt már akkor tudtam, mikor kiderült, hogy terhes. A doki szerint túl sok vért veszített, és a babának a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór. Egyetlen másodpercig megfogalmazódott bennem, hogy most mindkettejüket elveszítem, de aztán Bekka szemei rámvillantak.<br /><br />- Bocsáss meg… nekem! – nyögte két lélegzetvétel között, de én képtelen voltam válaszolni.<br /><br />A doki folyamatosan mondta neki, hogy nyomjon, nyomjon jobban. Képtelen volt rá, láttam rajta. Bármennyire is próbálkozott, az nem volt elég; a kétségbeesés ott ült az arcán. Talán most fogalmazódott meg benne is, amit én már hónapok óta mondogatok mindenkinek: egyikük sem fogja túlélni.<br /><br />- Megbocsátok! – pillantottam rá a könnyeimen keresztül, ő pedig felnyögött a fájdalomtól és a megkönnyebbüléstől egyaránt, s lehunyta szemeit, ami alatt sötét karikák éktelenkedtek annak bizonyítékaként, hogy a Poklot is megjárja ezekben az órákban, percekben.<br />- Rebeka, kérem, ne aludjon el, nem teheti! – szólt rá erélyesen a doki, mire Kedvesem résnyire kinyitotta a szemeit. Szabad keze, amelyikkel nem az enyémet szorította most már gyengülő erővel, eddig a térhajlatánál pihent, mintegy kapaszkodva, most viszont lehanyatlott, és lecsúszott a szülőágyról.<br />- Reba, maradj velem! – könyörögtem neki elcsukló hangon, alig tudtam visszatartani a sírást. <br /><br />Apró jelek, amik arról árulkodtak, hogy itt akar hagyni engem. Az ágyról lelógó keze, az enyhülő szorítás, szemeinek tompa fénye, ajkainak remegése, egyre lassuló zihálása. Látnom kellett, ahogyan feladja, ahogyan kiszorul belőle az élet. Képtelen voltam elviselni a látványt. Nem ment.<br /><br />Elfordultam tőle, elengedtem a kezét, és az arcomra szorítottam a tenyeremet. Rázkódtam a sírástól, amit így is igyekeztem még elfojtani. Nekem ez nem egy élet születését jelentette, ez maga volt az Ördög fő műve, ahogyan elveszi tőlem a legcsodálatosabb dolgot az életemből. <br />Ijesztő volt a látvány, Bekka látványa. Úgy éreztem, megfulladok, hogy valaki sztepptáncot jár a mellkasomon.<br /><br />- Mike… - alig éreztem a simítást a derekamon, de azért érzékeltem, ahogyan a halk hangot is. – Mike, kérlek… - még ilyenkor is képes volt engem figyelni.<br /><br />Visszafordultam felé, miközben kidörgöltem a szememből a könnyeket, és próbáltam rá figyelni, miközben a doki is beszélt hozzá. Végre eljutottak addig, hogy kiszedik a babát, nem bízzák a dolgot Bekkára.<br /><br />- Meg tudom… csinálni – pillantott át az orvosra, aki bólintott, és utasította, hogy akkor most aztán nyomjon nagyon erősen.<br />- Ne erőltesd, kiveszik, nem lesz baja – szóltam rá abszolút feleslegesen, mert nem hallgatott rám.<br />- Csak… fogd… a kezem! – kért, én pedig teljesítettem a kérését. Talán utoljára.<br /><br />Összekulcsoltam az ujjainkat, és hagytam, hogy utolsó erejével is a babánkra összpontosítson. <br />Egy örökkévalóságnak tűnt, míg végre a doki felkiáltott, hogy megvan, és hogy kislány.<br /><br />- Kislány? – kérdezett vissza Bekka; szemeiben könnyek óceánja gyűlt.<br />- Igen, az – bólintott a doki, majd babasírást hallottunk, engem mégsem érdekelt. Odahajoltam Bekkához, és csókot nyomtam kiszáradt ajkaira. – Rebeka, maradjon velünk, ez most fontos! A nehezén túl van! <br /><br />Ahogy a tekintetem találkozott az övével, szólásra nyitotta a száját, de végül nem mondott semmit. A szemei hirtelen becsukódtak, ujjai kicsúsztak az enyémek közül, feje pedig oldalra billent.<br /><br />Csak a hangos kiabálást hallottam magam körül, a gépek pittyegését, és zúgását, s elmémbe bevésődött annak a pillanatnak a képe, mikor Bekka elvesztette az eszméletét.<br /><br />Elhagyott, elhagyott, elhagyott…<br /><br />Úgy rántottam el tőle a kezem, mintha forró vassal égetett volna a bőre. Nem tudtam hozzáérni, inkább hátráltam pár lépést, és kínlódva, a tarkómon összekulcsolt ujjakkal néztem, ahogyan mindenki körbeveszi és megpróbálnak segíteni rajta.<br /><br />Nem tudtam ott maradni, lehetetlenség lett volna.<br /><br />Egy nővér kezében, halványzöld lepedőben ott sírt a lányom, én pedig csak egyetlen pillantást tudtam rá vetni. Teljesen olyan volt, mint én. Legalábbis ahogy meg lehetett állapítani alig pár percesen. Felém nyújtotta, de nem tudom, hogyan gondolta, hogy majd pont a babával fogok foglalkozni. <br /><br />Megráztam a fejem, és miközben azt figyeltem, hogy próbálnak segíteni Bekkán, kihátráltam az ajtón. Levetettem azt a zöld köpenyt, amit rámadtak, ledobtam a földre, és kicsörtettem a folyosóra.<br /><br />- Mike, mi történt? – toppant elém Lexi. Nem tudtam pontosan, hogy került ide, talán Anna szólt nekik. Peti és Chester is ott álltak a fal mellett. Ránéztem a volt feleségemre, és kénytelen voltam látni az ő arcán az elszörnyedést, amit valószínűleg az én látványom váltott ki. <br />- Mondd már, Mike, mi van? – Anna olyan lágyan érintette a karomat, mint mikor együtt voltunk. Mint mikor még őt szerettem. Ismerős volt az érzés, mégis zavart, hogy hozzámért. Sosem éreztem még így, olyan volt a mellkasom, mintha ezer sebből vérezne, a gondolatok pedig tolongtak a fejemben.<br />- Haver, figyelj, mondd el, mi történt bent, oké? – Chester, mint valami megmentő, úgy lépett közém és a két lány közé. <br /><br />Nem nagyon szoktam kiborulni, az nem én vagyok, viszont most határozottan megtörtem a nyomás alatt. Hónapokig elviseltem a gondolatot, hogy elveszíthetem Bekkát, elviseltem a fájdalmat, ami elkísért minden pillanatban. Sehova sem tudtam úgy menni, nem tudtam semmit anélkül csinálni, hogy ne az járt volna a fejemben, hogy vajon láthatom-e még Bekkát? Vajon fogom-e még látni a mosolyát, vagy érezni a csókja ízét? Mindez most rámomlott, eltemetett. <br /><br />Úgy borultam a barátom nyakába, mintha csak egy kisfiú lennék, akit bántottak. Nem tudtam Petire sem nézni. Egyszerűen képtelen voltam neki megbocsátani, hogy engedte mindezt Bekkának, habár nem mutattam ki egyszer sem, hogy haragszom rá. Valójában mindenkire haragudtam, habár tudtam, hogy mindannyian, kevés kivétellel, de megpróbálták lebeszélni Kedvesemet erről az egészről.<br /><br />Chester szorítása egyre erősebb lett körülöttem, ahogy én is engedtem az érzelmeimnek, és sírtam. Zokogtam, remegtem, a lábaim alig akartak kitartani alattam. <br /><br />Elvesztem.<br /><br /><span style="font-style:italic;">Bekka szemszöge:</span><br /><br />Csak álltam a nappali ajtajában, és gyönyörködtem a mozdulatban, ahogyan Mike hanyagul a tálba dobta a kulcsait, miután belépett az ajtón. Lerúgta a cipőit, és elment mellettem, egyenesen a konyhába, ahol leült és miközben megivott egy üveg sört, az újságot olvasta. <br /><br />Békés volt, nyugodt, és földöntúlian gyönyörű. Mindig is ilyennek képzeltem el az angyalokat: markáns vonások, sötét, mindent tudó szemek, és persze hatalmas szárnyak. <br /><br />Nagyot sóhajtottam, s mivel zajt hallottam fentről, felsiettem a fürdőszobába.<br /><br />Mike állt a mosdó előtt, éppen borotválkozott, miközben halkan dúdolt egy dalt, amit nem ismertem. Figyeltem, ahogyan ujjai végigsimítják az arcát, miközben szakértelemmel vizsgálja a művét. <br />Irtó helyes volt, mint mindig.<br /><br />Szitkozódás hangjai szűrődtek be hozzánk, így otthagytam Mike-ot, hogy tökéletesítse a szakállát, én pedig átsétáltam a hálóba. <br /><br />Az ágyon ezernyi ruha volt, a fotelekben dobozok és táskák, míg Mike az egyik szekrény előtt térdelve próbált valamit kibányászni alóla. Elmosolyodtam, ahogy hallgattam a „son of a bitch” és társait. Igazság szerint imádtam, amikor káromkodott. Erre először akkor jöttem rá, mikor hallottam egy élő koncertfelvételen, s azóta megvesztem érte. Lehet, hogy hülyeségnek tűnik, de mégis… valahogy a hangsúly, és maga az a hang… megborzongat.<br /><br />Az udvarról egy nagy csattanás hangzott fel, én pedig kifelé indultam, hogy megnézzem, minden rendben van-e. <br />Amint kiléptem az ajtón már láttam, hogy mi okozta a hangzavart. Mike próbálta felállítani Otis hintáját, és annak az elemeivel bajlódott. Felnevettem, ahogy elnéztem, hogy próbálgatja végre állva tartani a szerkezetet. Rettentő édes volt, és nagyon jól festett a fekete térdig erő nadrágban, és a zöld-szürke kockás ingben. A haja a szemébe lógott, néha megrántotta oldalra a fejét, hogy kisöpörje a homlokából az engedetlen tincseket.<br /><br />Hirtelen rájöttem, hogy ez az egész így nem stimmelt. Nem lehetett ennyi Mike a világon, egy időben. Összeráncoltam a szemöldökömet, és már éppen kérdezni akartam volna Mike-tól, hogy mi ez az egész, mikor alaposabban megnézve rájöttem, ez a Mike, nem az én Mike-om. A haja nem volt ilyen, legalábbis mostanság nem, és nem hittem, hogy pár óra alatt ennyit változott volna.<br /><br />Elfordultam, hogy szemügyre vegyem a házat és jobban körülnézzek, mikor is nem várt személyeket pillantottam meg a lépcsőn ücsörögve. <br /><br />Hosszú, szőke haj, sugárzóan szép mosoly, világos szemek; és sötét, vállig érő haj, keskeny, de mosolygós ajkak, szabályos, éles vonások, sötét tekintet. A szüleim voltak azok. <br /><br />Egy pillanatra eltátottam a számat, majd nehéz szívvel közelebb léptem hozzájuk. <br /><br />- Kicsim, jó látni téged! – pattant fel apa, és azonnal megához húzott. Úgy bújtam hozzá, mint kiskoromban minden lefekvés előtt.<br />- Téged is apa – motyogtam a mellkasába, majd hagytam, hogy lenyomjon anya mellé a lépcsőre, és ő is letelepedjen mellénk.<br />- Apa kicsi lánya voltál mindig is – mosolygott anya, és úgy nézett rám, mintha csak gyönyörködne valamiben.<br />- Te is hiányoztál! – nyomtam puszit az arcára, mire felnevetett. A haját átdobta a másik vállára, majd csavargatni kezdte az egyik tincset, pont úgy, mint ahogy a húgom szokta. – Mi ez az egész? Álmodom?<br />- Az biztos, hogy ez nem a valóság, Kicsikém – pillantott apa Mike felé, aki lassan, de biztosan haladt a hintaépítéssel.<br />- De mégis… mi ez? – intettem körbe, miközben megfogtam mindkettejük kezét.<br />- Ez az élet, Kislányom! – suttogta anya. – Ez volt Mike élete előtted, vagy legalábbis ilyesmi.<br />- Ó… - hát erre nem is gondoltam.<br />- Ne aggódj, minden rendben lesz – nyugtatott apa, mivel kissé megszorítottam a kezét.<br />- Biztos?<br />- Egészen. Eddig mindent tökéletesen jól megoldottál, mióta mi nem lehetünk veletek.<br />- Tuti, hogy álmodom… Most már biztos – nyögtem fel szomorúan.<br />- Miért? – kérdezte vigyorogva apa.<br />- Mert legbelül mindig ezt akartam… hogy elégedettek legyetek velünk.<br />- Azok is vagyunk, Kicsim! <br />- De látod – intett anya Mike felé. – Még ilyenkor is Mike az első az életedben, pedig mi is itt vagyunk már mióta megérkezett, és végignézted, hogyan dobja a kulcsát a tálba.<br />- Szeretem azt a mozdulatot – sóhajtottam fel. – De nem értem, mire akarsz kilyukadni.<br />- Arra, hogy ő a mindened, és most úgy érzed, elárultad őt. Úgy érzed, visszataszítottad őt abba az időbe, mielőtt találkoztatok.<br />- Szomorú, komor, és… egyedül van… - sorolta anya, mire lehunytam a szemem.<br />- Sosincs egyedül. Ők a srácokkal egy nagy család.<br />- Te is tudod, hogy ez csak részben igaz, hisz láthatod most is.<br />- Igen… tudom… - ráhajtottam a fejemet apa vállára, és közben elgondolkodva néztem Mike ténykedését. – Szeretem őt, de olyanba kényszerítettem bele, amit nem akart.<br />- Megbocsátott, emlékszel? – anya szelíd hangjára ránéztem.<br />- Igen… valóban… - éles fájdalmat éreztem a fejemben, de mégis, mintha most láttam volna csak kristály tisztán a szüleimet. – Én pedig megígértem neki, hogy nem hagyom el.<br />- Így van. Akkor, mit kell tenned? – mosolygott apa.<br />- Öhm… felébrednem? Mert remélem ez nem a Mennyország. Onnan nehezebb lenne visszamennem… - kérdeztem félve.<br />- Szeretünk – simogatta meg az arcomat anya, én pedig elmosolyodtam.<br /><br />Éles fény hatolt a szemembe, így akaratlanul is pislogtam párat, a fejem pedig csak úgy lüktetett. Hangokat hallottam, amik először elmosódottak és távolinak tűntek, de aztán kezdett összeállni a kép.<br /><br />Egy kórházi szobában voltam, az ágyam mellett pedig a húgom magyarázott arról, hogy érzem magam, és hogy szól az orvosnak. Csak pislogtam párat, megszólalni egyelőre nem tudtam volna. Lexi kiviharzott a szobából, majd Mike lépett a látóterembe. Azonnal mosoly szaladt az arcomra, és bár rettentően fáradtnak éreztem magam, a keze után nyúltam.<br /><br />A megkönnyebbülés ott játszott az arcán, mégis rettentően komornak tűnt. Megfogta a kezem, és lehajolva csókot hintett rá, majd jeges tekintettel rámnézett. Szörnyű volt ez a kettősség, mintha egyszerre szeretne megához vonni és el sem engedni, és leordítani a fejem valami miatt.<br /><br />- Mi az, Életem? – kérdeztem halkan, kicsit rekedten.<br />- Megszületett a lányunk, emlékszel? – nem várta meg a válaszomat, azonnal folytatta. – Ép, egészséges. Kicsit pici, de jól lesz. Annának neveztem el, anyukád után – meglepetten néztem rá, sosem beszéltünk nevekről, de örültem, hogy így döntött, még akkor is, ha a nagyvilág másként fogja majd azonosítani a névválasztást. – Most pedig beszéljünk arról, hogy… hogy mégis hogy merészelted megkérni Annát, hogy segítsen nekem, ha te meghaltál? Hogy volt hozzá képed, hogy a hátam mögött megbeszéld vele a halálodat? – mennydörögte, én pedig nagyot nyeltem. Ebből nem fog jó kisülni.Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-80446940936073202732012-05-24T21:37:00.005+02:002012-05-24T21:43:51.332+02:00In The Beginning<a href="http://2.bp.blogspot.com/-CBMGTGJ_8fQ/T76Pbz8mGfI/AAAAAAAACXs/uw6cAsPu4js/s1600/itb5.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-CBMGTGJ_8fQ/T76Pbz8mGfI/AAAAAAAACXs/uw6cAsPu4js/s320/itb5.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5746187882534935026" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">„Végzet nincs. Választásunk van. Az egyik választás könnyű, a másik nem. Ez utóbbiak az igazán fontosak, ezek tesznek emberré.”</span><br /><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-v5iGYJkvNDg/T76PAOKjifI/AAAAAAAACXU/Gb1FFRZPJP8/s1600/itb5h.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 250px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-v5iGYJkvNDg/T76PAOKjifI/AAAAAAAACXU/Gb1FFRZPJP8/s320/itb5h.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5746187408536472050" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">**Olyan 1999-2000 környékén**</span><br /><br />Na, most aztán komolyan mondom, hogy fogom magam és mindenkit kiütök! – füstölögtem, miközben az íróasztalomnál görnyedtem, és tanultam, míg a folyosóról megint Nica visítozását kellett hallgatni. Összeszedett valami pasit, akit aztán dobott is – nyilván, mert a pasi nem Mike volt -, és most olyan volt, mint egy klimaxos picsa. Hihetetlen! Na jó, elegem van – fortyogtam, felkeltem az asztaltól, és olyan hévvel rántottam ki az ajtót, hogy még nyekkent is egyet a tokjában.<br /><br />- Befognád végre? Nem hiszem el, hogy állandóan úgy viselkedsz, mint egy idióta! Rajtad kívül még több százan laknak itt, úgy hogy leszel szíves végre alapállásba állítani azt az ólajtó szádat! – ordítottam neki a folyosó másik végébe, és mindenki, aki kint volt, minket figyelt. Nica hirtelen azt sem tudta, hogy mit mondjon, de nem is kellett neki semmit. Mike sétált a bámészkodó tömegben felém, halálos nyugalommal az arcán, mintha nem is épp most keltem volna ki magamból úgy, mint talán még soha.<br />- Szia, Sarah! – csókot nyomott a számra, majd még mielőtt újabb lendülettel ordítottam volna Nicával, behúzott a szobába. – Miért vagy megint ilyen ingerült, Édes?<br />- Mert ettől a szukától képtelenség tanulni, bassza meg, azért! – dohogtam, de ő csak felsóhajtott.<br />- Imádom, mikor ilyen vagy, bár még sosem láttalak ennyire kiabálni. Mindenesetre eléggé kívánatossá tesz, ezt jobb, ha tudod! – mosolyodott el, majd nem hagyva nekem válaszadási lehetőséget, magához húzott és megcsókolt.<br /><br />Nem mondom, hogy nyugalomban telt el a maradék időnk az iskolában. Mind Mike, mind én rengeteget tanultunk, és emellett sorozatosan próbákra jártunk. Mike és a Xero minden követ megmozgattak, hogy sikeresek lehessenek, és ezért én kimondhatatlanul büszke voltam rá. Sokszor teltek el a hétvégéink úgy, hogy szinte fel sem tűnt az idő múlása. Pénteken délután gyorsan összedobtuk a házinkat, szombaton délelőtt még tanultunk, ha kellett, majd délután a próbaterembe indultunk. Én persze nem csináltam mást, mint hallgattam őket, és bíztattam, amennyire csak tudtam, vagy éppen plakátokat rajzoltam egy-egy szombat esti fellépésre. Éppen ezért a vasárnapok mindig alvással és sokszor józanodással teltek. Egyáltalán nem volt könnyű megállni a helyünket a Főiskolán sem, hiszen az idő előrehaladtával a csoporttársak is egyre jobbak lettek, már nem voltunk ketten olyan kimagasló tehetségek, mint az első évben, de derekasan küzdöttünk. Mindketten grafikusnak tanultunk, így könnyű volt tartani a lépést, tudtunk segíteni egymásnak. Aztán a fordulópont az utolsó hajrában következett be. Mike weblapszerkesztést kezdett jobban tanulni, és kézi grafikára járt, én pedig a vizuális effektek felé mozdultam el. Mindenben támogattuk a másikat, egyszerűen nem tudtunk olyan dolgot tenni, ami a párunknak ne tetszett volna.<br />Az általános ámulat tárgya viszont végig mi ketten maradtunk. Nica hol itt, hol ott bukkant fel az életünkben, de mindannyian tudtuk és éreztük, hogy az ő helye régen nem Mike mellett volt. Talán, még mielőtt én megismertem őt, közel álltak egymáshoz, de ez megváltozott. Mintha Mike annak ellenére, hogy nagy vehemenciával tiltakozott az ellen, hogy köztünk kialakuljon bármi is, mégis vágyott volna rá. És ezt Nica nem tudta neki megadni, a vágyódást, a tüzet, a szerelmet.<br />Szóval minden adott volt egy csodálatos élet kezdetéhez, minden jól alakult. Szinte mindenből ötössel végeztünk a Főiskolán, a szüleink elégedettek voltak, ahogyan mi is.<br />A nagybetűs életbe sikerült jól belekezdenünk. Mike kivett egy kis lakást Los Angeles belvárosában, és rövid időn belül ott találtam maga, hogy a beköltözést segítettem.<br /><br />- Nem tudom, hogy a zöld menne-e ehhez a fehér szarhoz! – fintorogtam a lakásban ácsorogva, ahogyan szemügyre vettem a fal színét, és a bútorokat.<br />- Nem maradnak ezek a bútorok – nézett rám olyan tekintettel, mintha azt mondtam volna neki, hogy fessük rózsaszínre az egészet.<br />- Ja, hát akkor jó – bólintottam, majd az ecsetért nyúltam, hogy befejezzem a pici, kimaradt részek mázolását.<br />- Tetszik neked amúgy? – kérdezte félvállról, mire újra körbepillantottam.<br />- Igen, jól néz ki.<br />- Tudod… nem venném rossz néven, ha ideköltöznél – hirtelen kaptam felé a fejemet, mire ő szkeptikusan sóhajtott. – Nem azt mondom, hogy belehalok a hiányodba, mert nem, de… <br />- Én is szeretlek, Mike – mondtam gúnyosan, mire elvigyorodott.<br />- Szóval nem bánnám, ha itt lennél minden nap, meg minden.<br />- Meg minden? – vontam fel a szemöldökömet, majd mosolyogva újra a fal felé fordultam. - Oké, majd esetleg valamikor átcuccolok.<br /><br />Az átcuccolás a következő napon meg is történt, amit Mike és Brad segítségével vittünk véghez. Párom arcán halvány mosoly játszott. Tudtam, hogy tetszik neki, hogy a tettek mezejére léptem. <br /><br />**<br /><br />Fáradtan és nyúzottan értem haza valamikor este kilenc körül. Az első munkám, az első főnököm – a meló jó, a főnök egy hajcsár, de azért jófej.<br />Amire pedig haza kellett esnem, az valami irtózatosan nagy kupi volt, meg zsivaj. <br />Csak sóhajtottam egyet, de amint elém robbantak a srácok, mosoly szaladt az arcomra. Egyszerűen imádtam velük lenni, még akkor is, ha tizenkét órát ültem előtte az irodában.<br />Az új tag Chester volt. Szerettem nagyon, először csak azért, mert végre nem Mark volt körülöttünk, utána meg kezdtem megismerni, és egyszerűen jófejnek találtam.<br />Olyan éjfél körül végül elmentek ők is haza, és kettesben maradtunk Mike-kal.<br /><br />- Sarah, én… gondolkodtam – kezdte, miközben én még a fürdőben szöszöltem.<br />- Na, mondjad! Ha a karácsonyról van szó, mondtam, hogy igyekszem ott lenni a nagyszüleidnél, de nem tudok kétfelé szakadni.<br />- Nem, nem arról. Tudod, hogy magasról leszarom az egészet! – legyintett, és az ajtófélfának támaszkodva figyelt, ahogyan törölközöm.<br />- Akkor?<br />- Én ott fogom hagyni a céget – ránéztem, és bár egy pillanatig tiltakozni akartam, végül rájöttem, hogy őt sosem tudtam befolyásolni. Miért pont most engedne? Vagy miért pont most szóljak bele az életébe? – Van valamennyi spórolt pénzem, és…<br />- Hagyd már! Tudod, hogy a pénz nem téma. Keresek annyit, hogy ellegyünk.<br />- Hát… - nagyot szusszantott, én pedig magamra kaptam a hálóingemet, és elé sétáltam. Bosszankodott, mert valami olyasmit készült mondani, amit amúgy nem mondana. Így volt például mindig azzal is, hogy kimondja, szeret. Nem gyakran hallottam tőle. – Nem igazán akarok tőled függeni, Sarah.<br />- Tudom.<br />- Jó… az jó… - motyogta. Igen, tudtam, hogy ő ilyen. A legelső pillanattól fogva tudtam, hogy senkitől sem akar függeni. Még akkor sem, ha kapcsolatban van. Pláne akkor nem. Megütött ez engem minden alkalommal, de tudtam kezelni, mert számítottam minden ilyesmire.<br /><br />Nem szóltam erre már semmit, csak odahajoltam és megcsókoltam. <br />Nyelve hamar rátalált az enyémre, és érzéki játszadozásba kezdtünk. Ujjai felgyűrték a hálóingemet, a hátam pedig a falhoz csapódott, miközben ajkai már a nyakamon érintettek. <br />Ilyenkor két végletbe szoktam esni: az egyik az, mikor csak sóhajtozok és hagyom, hogy azt tegyen velem, amit akar; a másik, amikor én is ugyanilyen hevesen esek neki.<br />Most az első opció lépett érvénybe. Egyszerűen csak öröm volt érezni, ahogyan lehúzta rólam a falatnyi anyagot, és letérdelve elém, a vállára vette az egyik lábamat, és nyelvével kezdett kényeztetni. Nem tudtam betelni az érzéssel, és ott, a falnak támaszkodva hagytam, hogy a magáévá tegyen. <br />Felőlem bármit csinálhatott volna, az, hogy kilép a cégtől, nem hatott meg annyira. Hiszen nekem ő jelentett mindent, és minden egyes döntése helyes volt.<br /><br />**<br /><br />Vannak az életben olyan dolgok, amik bár velünk történnek, valahogy egyáltalán nem érezzük azt a sajátunknak. Amikor bekerültem a Főiskolára, eszembe se jutott volna, hogy pont a jeges, szemtelen, kíméletlenül beszólogató szobatársamba fogok beleszeretni. Ha valaki nekem ezt mondta volna a legelső napon, hát körberöhögtem volna.<br />Viszont az évek, amiket együtt töltöttünk, megmutatták, hogy Mike-nak van a legszebb szíve a világon, amit igenis érdemes szeretni. Sok dologra megtanított, sok mindent köszönhettem neki, ahogyan talán akadtak olyanok is, amikért ő mondhatott volna nekem köszönetet. De mindez nem számít, amikor az ember a mindennapok tömegében fuldokol, amikor bár szeretnél időt szakítani az életedre, mégsem tudsz. Így voltunk ezzel mi is. Elmélkedni a régi eseményeken és érzéseken felemelő volt, mikor volt egy perc nyugalmunk, viszont ez nem sokszor adatott meg. Az pedig, hogy felelevenítsük mindezt, vagy új dolgokat éljünk meg, szinte lehetetlenségnek bizonyult.<br />Szépen lassan múlt el minden, ami jó volt. Bár, tulajdonképpen nem is olyan lassan, hiszen elég volt pár hónap ahhoz, hogy elvesszünk a munkánk, a hivatásunk, a szenvedélyünk sivatagában, ahol bár voltak oázisok, sikerek és elismerések, mégis az egész valahogy üres volt, kopár, és száraz a másik nélkül. Mert bizony hiába éltünk egy lakásban, csak egy mellett éltünk, nem egymással. Ez pedig, a legnagyobb fájdalom volt egész addigi életemben.<br /><br />- Ne haragudj, hogy késtem! – kezdtem azonnal, ahogy beléptem a lakásba. Éppen el akartunk tölteni együtt egy romantikus estét, sok-sok hét után, de ahogy megláttam a többieket, leesett, hogy ez most sem fog megtörténni.<br />- Semmi baj, úgyis közbejött valami – motyogta Mike, automatikusan csókot nyomott a számra, majd visszaült Brad és Rob közé a kanapéra, és papírok fölé hajolva folytatták az elkezdett beszélgetést.<br />- Rendelünk valami kaját? – kérdeztem Chester csendesen, én pedig sóhajtva bólintottam.<br />- Persze, thai kaja jó lesz? – bólintott, és mivel a többiek nem mutattak hajlandóságot arra, hogy figyeljenek is ránk, megrendeltem a vacsoránkat, így este fél kilenckor.<br /><br />Az este további részét nem töltöttem a srácokkal, inkább bementem a hálóba, és átnéztem pár dolgot, amit majd a héten még el kell intéznem. A kezembe akadt a levél is, amit kaptam, ami megalapozta volna az életemet a szakmában. Tűnődve olvasgattam a sorokat, de mikor hallottam, hogy Mike közeledik, eldugtam a táskámba a papírt. Mivel fontos dologról volt benne szó, így egy alkalmasabb pillanatban akartam felhozni a témát Mike-nál, mondjuk, mikor nem éjjel egykor jutunk el addig, hogy tudjunk két szót váltani kettesben. Szerettem a srácokat, nekem is a barátaim voltak, de azért jó lett volna, ha néha nekünk kettőnknek is van egy kis időnk együtt. Viszont ezt sem vethettem volna Mike szemére – mondjuk nem is tettem volna -, mert én is mindig estig dolgoztam.<br /><br />- Hű, ez is egy hosszú nap volt – dőlt le mellém az ágyba, én pedig hozzá hajoltam egy csókra.<br />- Igen, ez igaz.<br />- Hm… - hümmögött, miközben én már a nyakán jártam az ajkaimmal. – Tudod te, hogy mikor szeretkeztünk utoljára?<br />- Nem. Csak azt tudom, hogy tegnap éjszaka is szexeltünk – néztem fel rá, ő pedig azzal a tipikus Mike-os, kifürkészhetetlen, mégis szívfájdítóan csodálatos tekintettel nézett le rám.<br />- Itt lenne az ideje! – azzal fordított a helyzetünkön.<br /><br />**<br /><br />A napok gyorsan teltek, én pedig csak tovább halogattam annak a bizonyos levélnek a megvitatását Mike-kal. Sem ő, sem én nem értünk rá, neki a bandával volt állandóan dolga, nekem pedig a cégnél. Igaz, hogy bent már mindenki arról beszélt, hogy megyek Új-Zélandra, és hogy mennyire irigyeltek, én csak hallgattam. Képtelen voltam bármit is mondani, hiszen ez egy óriási lehetőség volt, amit egyszerűen nem utasíthattam volna vissza… és nem is akartam. Anno azért is mentem pont arra a Főiskolára, mert jó akartam lenni, ha nem a legjobb. Ez pedig a mai napig így volt.<br />Otthon legnagyobb meglepetésemre Mike várt, pedig még csak délután öt óra volt. Igaz, hogy péntek, de azért meglehetősen furcsa volt a lakásban találni, ráadásul úgy, hogy se nem zenélt, se nem megbeszélést tartott a többiekkel.<br /><br />- Szia, Édesem! – mosolyodtam el rögtön, és az ölelésébe bújtam. Ahogy megéreztem összezárulni magam körül a karjait, és felfigyeltem a merevségére, azonnal felpillantottam rá, és gombóccal a torkomban vártam, vajon most mi történt.<br />- Szia – arca ugyanaz volt, mint mikor hetekig nem állt szóba velem az első Féktelenek Éjszakája után. Rideg, közönyös és rezzenéstelen. – Beszélni szeretnék veled, ha ráérsz!?<br />- Persze – bólintottam rögtön, és hagytam, hogy lenyomjon a fotelba, ő pedig helyet foglaljon a szemközti kanapén. A távolságtartása már most feltűnt, és beleremegett a gyomrom a félelembe. Komoly dologról lesz szó, tudtam jól.<br />- Ma délelőtt felhívott Steve – ő volt a főnököm, aki viszonylag jól kijött Mike-kal annak ellenére, hogy Mike sosem bratyizik le csak úgy senkivel. – Nem akarsz elmondani valamit? – nézett rám kérdő tekintettel, én pedig nagyot nyeltem.<br />- Beszélt neked Új-Zélandról – nem kérdeztem, kijelentettem; világosabb volt a napnál is.<br />- Igen, beszélt. Ahogyan arról is, hogy te még nem adtál konkrét választ, pedig nem is olyan sokára indulnod kellene, és akkor fel kell mondanod nála.<br />- Feltételezem, hogy nem arról akarsz velem beszélni, hogy ne okozzak gondot Steve-nek, igaz? – szívem szerint elfordultam volna a jeges tekintettől, amiben most semmilyen érzelem nem látszott, mégis képtelen voltam rá. Így hatott rám a kezdetektől fogva, vonzotta a szemem, és minden, amit tett, csodálattal lekötötte a figyelmemet. <br />- Nem… - nagyot sóhajtott, majd a térdeire könyökölve a kezébe temette az arcát. Nem mertem megmozdulni, pedig szívesen végigsimítottam volna a vállán, hogy tudja, én mindig vele leszek. – Megértem, miért nem mondtad el. Ismerlek, Sarah. Viszont el kell menned, és ezt te is tudod. Sőt, te el akarsz menni, igazam van? – újra felnézett rám, és végre láttam valamit a szemében. Valamit, ami bár különbözött attól a közönytől, amit eddig mutatott, viszont egy pillanatra megijedtem ettől a valamitől.<br />- Szeretnék jó lenni, ezt tudod, és ez egy nagy lehetőség… - meg akartam fontolni, mit is mondok, bár Mike mindig tökéletesen értette mit is szeretnék kinyögni. – Tudom, hogy hosszú idő, de… Jöhetnél, és biztosan én is jöhetnék ide…<br />- Sarah – mordult fel, de most inkább tűnt reménytelennek és hitevesztettnek, mint dühösnek. – Ha minden jól megy, lassan leszerződünk egy kiadóval. Akkor pedig nekem itt kell lennem, és nem mehetek csak úgy utánad a világ másik végére. <br />- Tudom – suttogtam, és zavartan letöröltem a szemem sarkában megbújó könnycseppeket. – Tudom, hogy mit jelent ez – Mike összeszorította az állkapcsát, de egyelőre nem mondott mást. – De én… akkor nem megyek.<br />- Gyűlölnél érte engem.<br />- Nem… én… nem… - vajon így lenne? Ő gyűlölne, ha én akarnám visszatartani a távolság, vagy bármi más miatt őt? Valószínűleg.<br />- Együtt szárnyaltunk – hangja halk volt, mégis olyan tisztán hallottam őt, mint még soha ezelőtt. – A Főiskolán mi ketten segítettünk a másiknak. Azért voltunk olyan nagyok a többiek között, mert mi ketten tökéletesen megértettük egymást, és ketten voltunk egyek… De mióta kikerültünk onnan, ez már nem működik. Nem ugyanazt csináljuk, mint eddig. Most már nem házit csinálunk együtt, nem a szobánkban ülve készülünk a statisztika dolgozatra… Már olyan, mintha… mintha nem is te meg én lennénk – megcsóválta a fejét, én pedig a számra szorítottam a kezemet, és elfordultam tőle, hogy legalább ne úgy fakadjak sírva, hogy közben az elhatározást látom a szemében.<br />- Csak adj egy percet! – suttogtam nagy nehezen és próbáltam rendezni az érzéseimet. Fájtak a szavai, úgy hangzott, mintha már egyáltalán nem szeretne. Tudtam, hogy nem így van, nem lehet így, hiszen tegnap még pontosan láttam a tekintetében a szerelmet.<br />- Sarah, hagyd ezt abba! Nem bírom! – felpattant és körbe-körbe kezdett mászkálni a fotelem körül. Csak megráztam a fejemet, és a hetedik köre után én is felálltam, s az ablakhoz sétálva lebámultam az utcára.<br />- Te már döntöttél, igaz? Kettőnkről…<br />- Igen. Meghoztam a döntésemet. De nem most, már régen. Akkor, mikor megfogadtam, hogy híres zenész leszek. Nem ellened döntöttem, hanem a Linkin Park mellett.<br />- Kedves… - morogtam, bár inkább hangzottam csalódottnak, mint cinikusnak. Pedig mindig is tudtam, hogy Mike ilyen. Tudtam, mit vállaltam.<br />- Emlékszel ugye, hogy mit mondtam mindig neked? – kérdezte halkan, és ujjai végigsimítottak a karomon, s hátulról gyengéden átölelt.<br />- Hogy… - elszorult a torkom, ahogyan kedvenc mondatának súlya rátelepedett a szívemre és a lelkemre. – Hogy ne szeressek beléd.<br />- Igen, látom, emlékszel még…<br />- De te is… te belémszerettél… - motyogtam szinte magamon kívül, és hangom megremegett az elfojtott érzelmektől.<br />- És mit mondtam mindig erre? – kérdezte lassan, én pedig úgy éreztem magam, mintha gyomorszájon rúgtak volna.<br />- Hogy te tudod majd kezelni az elválást… - válaszoltam meg a kérdést, mint rendes diák a tanítómesterének. Így is volt, mindig ő oktatott engem. Nem a tananyagra, hanem az életre. Ezek voltak a legfontosabb dolgok, amiket kaptam tőle a szerelmén kívül.<br />- Egyszerűen már nem olyan ez, mint lennie kellene, és én beláttam ezt. Próbáltuk, te is, én is, tettünk ezért a kapcsolatért. De valahol közben elvesztettük mindazt, amink volt – pár pillanatig hallgatott, majd csókot lehelt a nyakamra, én pedig lehunytam a szemem. – Most pedig arra kérlek, hogy légy olyan erős, mint amilyennek mindig mondtad magad. Én is emlékszem ám, hogy mindig azt mondtad, te is tudod majd kezelni ezt.<br />- Rendben.<br /><br />Legszívesebben ráüvöltöttem volna, hogy hazudtam, de nem tehettem. Igaza volt, vállaltam ezt. Még most is ő tanít engem, ő irányít. S el kell ismerni, piszkosul jól csinálja. Megfordultam, és mélyen a barna szemekbe néztem. Most is benne volt a jeges, kegyetlen igazság, mégis láttam benne szenvedélyt is. Talán arra számított, hogy mégsem tudom kezelni az elvesztését, és hogy esetleg megpróbálom jobb belátásra bírni.<br /><br />- De ez nem Új-Zéland miatt van, ugye? Nem számíthatok rá, hogy majd elmúlik a mérged, és könyörögsz egy sort, mint a többi suhanc… - gonoszan elmosolyodott, és megrázta a fejét.<br />- Egészen eddig nem tudtad igazán, hogy Nica miért nem lett a barátnőm, ugye? – lassan megcsóváltam a fejem. – Ő nem lett volna képes ezt elviselni, és ezt én tudtam. Nem azért nem jöttem vele össze, mert szemét akartam lenni. Mert biztos vagyok benne, hogy eleinte ezt hitted… én csak nem akartam egy olyan kapcsolatba belemenni, ahol előre felkészülhetek a viharra, mikor csendes naplementét szeretnék, szép emlékekkel. <br />- Végül miért hitted azt, hogy velem más lesz? – elmosolyodott, most már kedvesebben.<br />- Mert utáltál engem, és szerettél is egyben. Tudod, ha valaki iránt két ilyen erős, de ellentétes érzést táplálsz már az elejétől fogva, úgy hiszem, nem tűnik el teljesen ez a kettősség. És a harag, a gyűlölet, erőt ad. Ahogyan a dac is, amivel tudtam, hogy kezelni fogod ezt – nagyot sóhajtott. – Ezt már az elejétől fogva tudtam, de tudtam még valamit… hogy bár erős leszel, fájni fog. Nem akartam, hogy fájjon neked, Sarah! Sokkal egyszerűbb lett volna, ha megmaradunk a Királykisasszonyozásnál meg a Seggfejezésnél…<br />- Igen, könnyebb – bólintottam, és egy pillanatra becsuktam a szemem. – Naplemente lesz, sok-sok szép emlékkel… Ahogy szeretted volna – mondtam, és erővel kényszerítettem magam belül, hogy ne látsszon meg rajtam, hogy teljesen összezuhantam azoktól, amiket mondott. Igaza volt, mint mindig. Dacból, „csak azért is” erősnek mutattam magam.<br />- Tudnod kell, hogy szerettelek! – megsimogatta az arcomat, én pedig felnéztem rá.<br />- Ahogyan én is téged! – végigsimítottam az ajkain, ujjaim alatt élveztem a selymes bőrt, majd közelebb hajoltam. – Neked pedig tudnod kell, hogy te voltál a Nap, ami beragyogta az eget! – azzal megcsókoltam, most utoljára. <br /><br />Nem volt hosszú csók, de mindent jelentett. Ez is eggyé fog válni azokkal az emlékekkel, amikről Mike beszélt. Valamikor, egyszer. Jelenleg el sem tudtam képzelni, hogy valaha is túl legyek rajta, hogy ne szeressem. Képtelenség.<br />Csendes elválás volt, bár belül tomboltam. Magammal vittem a cuccaimat már a csók estéjén, hiba lett volna együtt maradnunk a szakítás után. <br />Semmi, semmi a világon nem pótolhatta az űrt, amit hagyott maga után, ezt tudtam jól. Úgy váltunk el, mint a néma ismerősök. Egy intés, egy utolsó pillantás. Soha többé nem akartam látni, és nem azért, mert gyűlöltem volna, amiért véget vetett kettőnknek. Hanem azért, mert ha egyszer is visszatáncolok, ha csak meglátom, vagy hallom a hangját, meghalok. Ott helyben megszakadt volna a szívem, tudtam jól. Végülis… Új-Zéland elég messze van, nem igaz? Viszont az jó lett volna, ha az előttem álló életet, nem könnyes szemmel bámulom. Hiába, Mike nélkül semmi sem lesz a régi.Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-42502665368139234682012-05-19T11:55:00.001+02:002012-05-19T12:05:00.964+02:00Miért csak az álmaimban? - 4. rész<a href="http://1.bp.blogspot.com/-aJaOJF9sUig/T7dwRYU25wI/AAAAAAAACW0/9d9nrFS8hSk/s1600/mi%25C3%25A9rt%2Bcsak%2B4.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 231px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-aJaOJF9sUig/T7dwRYU25wI/AAAAAAAACW0/9d9nrFS8hSk/s320/mi%25C3%25A9rt%2Bcsak%2B4.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5744183293624379138" /></a><br /><br />Egy kanapén ültem a régi szobámban, mögöttem a szekrénysorom volt, de körülöttem számolatlan tömeg zúgott, s ahogy előre fordultam, megpillantottam egy színpadot, nem is olyan messze a kanapémtól.<br />Meglehetősen furcsa volt egy koncert kellős közepén lenni, pláne egy kanapéval meg a szekrényemmel. A színpad közel volt, mégis úgy tűnt, hogy ezer meg ezer ember van közte és köztem.<br />Nagyot sóhajtottam - megint álmodom. <br />Szétnéztem a tömegben, de egyetlen ismerős arcot sem láttam, bár nehéz is lett volna mindenkit szemügyre vennem. <br />Aztán felcsendültek az első dallamok. Pontosan nem tudtam volna megmondani, hogy mi az, meglehetősen zavaros álom volt ez, de azt tudtam, hogy Linkin Park, és szeretem.<br /><br />Hiába szólt a zene, egyszer csak Phoenix huppant le mellém, és ő is a színpadon lévőket kezdte nézni. Talán ő látta is őket, mert én csak elmosódott foltokat. <br />Tudtam, hogy őt még nem ismertem, de mégis odafordultam hozzá, és megdicsértem a munkáját. Mosolyogva megköszönte. Hogy pontosan mit is mondtam neki, nem tudtam, csak magát az érzést véltem felfedezni magamban, amit ez kiváltott. <br /><br />Olyan volt, mintha mindenki más, aki körülöttem volt, észre sem venné, hogy én itt vagyok a kanapén. Nem tudtam, hogy ez most mi akart lenni. Ilyen álmom még nem volt.<br /><br />Aztán Phoenix felállt, visszament a színpadra, és pár perccel később Mike ült le mellém. Ő, Phoenix-szel ellentétben azonnal rám mosolygott, én pedig egy pillanatra elvesztem a barna szemek mélységében. Imádtam a szemeit, mert a tekintete olyan volt, mint a legtisztább vizű tó.<br />Most is volt egy furcsa érzésem, mármint Vele kapcsolatban, de azt tudtam, hogy őt már ismertem valamennyire. Emlékeztem a találkozásainkra, mindenre.<br /><br />- Jó kis koncert – kiabáltam végül, hogy hallja is a zene és a tömeg hangzavara mellett. Erre csak még jobban elvigyorodott, azzal az igazi sajátos vigyorával.<br />- Kis? Hetvenezer ember van még itt rajtunk kívül – válaszolta, közben pedig közelebb csúszott hozzám. Minden sejtem azonnal reagált a mozdulatra, a szívem hevesebben kezdett el dobogni, és a levegőt is szaporábban vettem.<br />- Innen nem tűnik annyinak – vélekedtem halkabban, és újra körbepillantottam.<br />- Nem számítottál rá, hogy újra találkozunk, igaz? – a kérdés váratlanul ért. Emlékeztem, hogy legutóbb elbúcsúztam tőle, és otthagytam a réten. Azt ígértem, soha többet nem látjuk egymást.<br />- Nem, valóban nem – nem mertem a szemébe nézni, inkább lenéztem a kezére, amit ott nyugtatott az enyém mellett. – Valójában nem is értem, mi ez most. Nem mintha az eddigi találkozásink olyan érthetőek lettek volna, de… - elmosolyodtam, ő pedig rácsúsztatta ujjait az enyémre, én pedig összekulcsoltam őket. – Meglehetősen zavaros ez a hely.<br />- Talán, mert mindketten álmodunk – találgatott, én pedig felnéztem rá, és csodálkozva pislogtam. – Hát nem egyértelmű? – kérdezte mosolyogva. – Ez, ahol most ülünk, meg ez a szekrénysor – pillantott a hátunk mögé kissé értetlenül – a te álmodban van, a koncert meg az enyémben. Valahogy… összekapcsolódtunk.<br />- Te akartad? – kérdeztem egyből, de ő nem felelt, csak áthatóan tanulmányozta az arcomat. Felhangzottak a Burn It Down sorai. Ezt valamiért egyből felismertem és tisztán csengett körülöttünk.<br />- Tetszik? – intett fejével a színpad felé.<br />- Őszintén szólva nem is nagyon fogtam fel belőle semmit, mivel te kötöd le minden figyelmem – szégyenlősen megvontam a vállamat, mintha ez semmiség lenne, de én is tudtam, hogy túl sokat, és túl érzelgőset mondtam. Na, nem azért, mintha nem mondtam volna neki ilyeneket ezelőtt, hanem mert kvázi szakítottunk legutóbb.<br />- Az jó – vigyorgott büszkén, majd a színpad felé fordult és a refrént együtt énekelte Chesterrel, én pedig tökéletesen hallottam a hangját, és ez valahogy annyira jól esett, hogy nem is akartam, hogy ennek az álomnak vége legyen.<br /><br />Látszólag hiába akartam normális életet élni, ahol nem ábrándozok Róla, nem ment. Most is itt vagyunk, együtt. Pedig nem is akartam igazán. Vagy lehet, hogy azért történt, mert annyira ügyeltem rá, hogy nehogy azt akarjam álmodni, hogy Vele vagyok. De mit akar ez az egész jelenteni?<br /><br />- Most mennem kell! – fordult felém, és megszorította összekulcsolt ujjainkat.<br />- Visszajössz hozzám? – szaladt ki a számon a kérdés, és azonnal elszégyelltem magam, hiszen a múlt alkalommal pont én nem akartam ezt, én bántottam őt. Mike megint mosolyt villantott, de ez kifejezetten az-az elégedett fajta volt. Mintha csak pont erre ment volna ki a játék. Hogy nem ér rá, éppen koncertezik, és csak elhúzza előttem a mézesmadzagot.<br />- Szeretnék! – azzal felállt, és otthagyva engem, átvágva a tömegen csatlakozott a többiekhez.<br /><br />Mi lesz most? <br />Szerettem volna megvárni, míg vége lesz a koncertnek, de egyre jobban eltűnt a szemem elől az egész, aztán már csak a Burn It Down tisztán csengő dallamait hallottam a fülem mellett. Apa keresett telefonon, ezzel visszarántva a valóságba.<br />Viszont még sosem éreztem magam ennél furcsábban, ennél jobban felkavarva egy álmom miatt.<br />Mi lesz most?Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-83828189536734965912012-05-13T17:19:00.000+02:002012-05-13T17:22:03.648+02:00Fájdalmas áldás<a href="http://1.bp.blogspot.com/-Kpo3f2RqRvQ/T6_RRRbyAEI/AAAAAAAACWE/177x_TYZzI4/s1600/52h.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 213px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-Kpo3f2RqRvQ/T6_RRRbyAEI/AAAAAAAACWE/177x_TYZzI4/s320/52h.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5742038144588578882" /></a><br /><br />"Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól súlyosak. Félek, hogy elveszítelek, ha alszom."<br /><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-YuOOHIn1eAg/T6_RJu5VrEI/AAAAAAAACV4/a-zB0IgZW20/s1600/52.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 222px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-YuOOHIn1eAg/T6_RJu5VrEI/AAAAAAAACV4/a-zB0IgZW20/s320/52.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5742038015058226242" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">52. fejezet</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">Rebeka szemszöge:</span><br /><br />MÁJUS<br /><br />Mike valamiért ragaszkodott hozzá, hogy bocsánatot kérjek mindenkitől, akit megbántottam. Nem mondom, hogy nem volt igaza, de azért mégis… nem voltam már kisgyerek.<br />Miután mindezt letudtam, az egyetemen is el kellett mondanom, hogy mi a helyzet. Nem mondom, hogy könnyű volt, mert szerettem tanítani, szerettem magát a helyet és az embereket is. Megegyeztünk a többiekkel, hogy még három hetet maradok, amíg lebonyolítom a vizsgákat – Mike nem repesett a boldogságtól, de belement.<br /><br />Peti volt igazából a legmogorvább mindenki közül, és míg Talinda, Lexi, Anna és a többiek igyekeztem ott segíteni, ahol tudtak, Peti utált – vagy valami olyasmi. Halványlila gőzöm nem volt róla, hogy mi baja, hiszen tőle is bocsánatot kértem – amire egy bólintással, meg azzal felelt, hogy hátraarcot vágott, és eltűnt az egyik előadóban. <br /><br />JÚNIUS<br /><br />Az első napok otthon eléggé békésen teltek. Mike kicsit rohangált, mert hol itt volt dolga, hol ott, de azért sokat volt velem, és minden mozdulatomat leste. Nem mondom, kicsit furcsa volt ez a túlzott figyelem, de inkább tegye ezt, minthogy megint a baba ellen legyen.<br /><br />Hoztam haza egy kicsi olyan munkát is, amit a dolgozóban ücsörögve meg tudtam csinálni. Szerkesztgettem néhány térképet, de valahogy nem igazán volt jó ott bent lenni, így néhány nap után inkább kimentem a kertbe.<br /><br />Először persze pihenni szerettem volna, de aztán nem jött össze. Vettem néhány – jó sok – virágot, és miután Joe-t totálisan kiakasztottam az ötletemmel, ketten kialakítottunk pár virágágyást.<br />Így lett nekem kis virágoskertem, ami végülis az egész birtokot befedte, kisebb-nagyobb csoportosulásokkal.<br /><br />Peti még mindig balta arccal mászkált körülöttem, de Lexi mondta, hogy hagyjam rá a dolgot, majd megbékél. Furcsák voltak ők ketten, de nem mondtak semmit… kis hamisak!<br /><br />JÚLIUS<br /><br />Eljött az ideje, amikor végre túl lehettem volna a reggeli rosszulléteken meg az ilyen dolgokon, és bár valamennyivel jobban is voltam, azért nem volt minden a legjobb. A doki mondta, hogy ő bizony már tudja a baba nemét, és megkérdezte, akarjuk-e tudni. Kórusban rávágtuk, hogy nem. Szerettünk volna egy szép kis meglepetést.<br /><br />Mondjuk így nehezebb is volt bármire felkészülni, mint például, hogy milyen színű legyen a gyerekszoba, meg hogy végülis lánynak vagy fiúnak rendezzük-e be.<br /><br />- Szerintem válasszunk valami semleges színt, és kész – ácsorgott Peti a gyerekszoba kellős közepén, és a falakat bámulta.<br />- Lehet, hogy azt kellene – értettem vele egyet, s közben a hasamat simogattam.<br />- Na, csak nem hallgatsz rám valamiben? – gúnyolódott, és sötét pillantást vetett rám.<br />- Ne kezdd, kérlek! Ne idegesítsd fel! – intette le Mike, én pedig csak összevont szemöldökkel néztem Petire.<br />- Tudod, ez azért nekem eléggé szarul esik. Látom rajtad, te beképzeld majom, hogy utálod a babámat, de úgy voltam vele eddig, hogy majdcsak megbékélsz, ha rájössz, hogy minden rendben lesz, és hogy nekem, vagyis nekünk mennyire fontos ez az egész. De látom, nem látsz tovább az orrodnál, és még baszogatsz is! Hát tehetsz egy szívességet, és az összes szúrós pillantásoddal meg a beszólásaiddal elmehetsz melegebb éghajlatokra! De főleg el a közelemből, mert már régen nem az vagy, aki mindig kiállt mellettem a maga módján!<br /><br />Azzal sértődötten, kissé fújtatva otthagytam őket, és kitrappoltam a kertbe. Rohadtul elegem volt már ebből az egészből. Otis hintájáig meg sem álltam, majd lassan leültem rá, és csak bámultam ki a fejemből. Aki tényleg, igazán örült ennek a babának, az Otis volt. Totálisan oda volt meg vissza, hogy lesz egy kistestvére, és akárhányszor jött hozzánk, mindig jókedvű volt, és sokszor még mesét is mondott a hasamban lakó picinek. <br /><br />- Jól vagy? – jött a halk kérdés, én pedig Mike-ra néztem, aki leguggolt mellém, kezét pedig a térdemre simította.<br />- Nem – csóváltam meg a fejemet. – Ettől vagyok rosszul, ahogy rám néztek. Ha nem éppen Peti akar a szemével legyilkolni, akkor mindenki más úgy néz rám, mintha bármelyik pillanatban holtan akarnék összeesni.<br />- Ne mondd ezt, ez nem így van! – tiltakozott rögtön, de én csak fáradtan rámosolyogtam.<br />- De, így van. És mindenki közül ez tőled fáj a legjobban, Életem! – zavartan pislogott párat, de aztán belátta, hogy igazam van.<br />- Elfogadtam, hogy szeretnéd a babánkat. Én is szeretném őt. De egyszerűen nem kérheted tőlem, hogy felejtsem el a tényt, hogy… hogy mi lehet veled. Erre képtelen vagyok – homlokát a térdemnek támasztotta, én pedig lehajoltam hozzá, és arcomat a hajába fúrtam.<br />- Remélem, miután megszületik, és mindannyian jól leszünk, egyszer majd megbocsátasz nekem ezért a hét hónapért!<br /><br />Ezután a nap után valamilyen oknál fogva Peti újra normális lett. Bocsánatot természetesen nem kért, de újra olyan volt, mint régen.<br /><br />AUGUSZTUS<br /><br />- Hát nekem el kell mondanom valamit! – sóhajtott nagyot a húgom, miközben én a konyhapult tetején ücsörögtem, és jégkrémet tömtem magamba.<br />- Komoly dolog? <br />- Az.<br />- Pasi? – sandítottam fel rá, és hamisan elmosolyodtam.<br />- Hát igen… én… szóval… jaj, nem is tudom, hogy álljak neki…<br />- Ha arról van szó, hogy az esküvőnk óta kavartok Petivel, akkor ne fáraszd magad, mert már tudok rólatok!<br />- Hogy… mi? De hát… honnan, vagy… <br />- Most miért vágsz ilyen ijedt képet? – néztem rá összezavarodottan, és még kanalazni is elfelejtettem.<br />- Hát én… szóval honnan tudod? És mióta? – nagyokat pislogott, és csavargatni kezdte hosszú, szőke tincseit.<br />- Hát… miután hazajöttünk a nászútról, és nekiláttunk az albumunk utolsó dolgainak, Sabrina látogatott meg bennünket. És ő mondta Mike-nak, hogy látott titeket még ott Hawaii-n, amikor elvileg ti szerveztétek, hogy minden ajándékunk hazakerüljön, mikor mi már elutaztunk a másik szigetre. Mike pedig elmondta nekem, mivel hát… nem igazán titkolózunk a másik előtt. Szóval mióta itthon vagyunk, tudom, hogy van valami köztetek. De a kérdés az, hogy mi is ez? Főleg, hogy tisztában vagy-e azzal, hogy mit jelent Peti barátnőjének lenni?<br />- Persze, hogy tudom. Évekig néztelek titeket – húzta el a száját, de végül elmosolyodott. – Viszont úgy érzem, hogy jól megvagyunk. Tudtommal nem csajozik.<br />- Nem, tényleg nem – bólogattam megerősítésképp.<br />- Honnan tudod?<br />- Mike-tól. Azok után, hogy megtudtuk mi a helyzet, különösen figyelt Petire. Legjobb barátok lettek, vagy valami olyasmi, így szinte mindent tudnak a másikról. Így én is.<br />- Eléggé kihasználod, hogy Mike felesége lettél, nem? – nevetett, mire én is elvigyorodtam.<br />- Egy kicsit talán.<br />- Tudom, hogyan állt a lányokhoz, de hozzám másképp valahogy… én… nem számítok csöpögős szerelmi vallomásokra tőle…<br />- Pedig kimondja, hogy szeret. Sajnos, talán akkor is, ha nem érzi így – vélekedtem, közben pedig Icyt figyeltem az ablakból, aki most éppen körbepisilte az egyik tulipánágyást.<br />- Szeretett téged, ezt te is tudod.<br />- Nem vagyok benne biztos. Hiszen én is szerettem őt, de az mégsem volt ugyanaz, mint amit Mike iránt érzek.<br />- Hát ennek igazán örülök! – sétált be az említett, én pedig vigyorogva néztem a mélybarna szemekbe. – Vallott? – intett Lexi felé, mire bólintottam.<br />- Szép mondhatom. Összefogtok ellenem? <br />- Nem, dehogy. Csak megvártuk, míg úgy érzed, elmondhatod nekünk – Mike valahogy mindig megtalálta a megfelelő szavakat.<br />- Hát igen… most már szeretnénk együtt menni erre-arra, meg ilyesmi. Úgy gondoltuk, hogy én mondom el nektek, és ha nagyon kiakadtok, akkor majd jön Peti, mint erősítés.<br />- Jó, hát igaz, hogy valamikor én akartam lenni a Királyné, de az már régen volt – Mike értetlenül nézett ránk, hiszen magyarul mondtam ezt, és nem értette. Lexi és én elnevettük magunkat.<br /><br />SZEPTEMBER<br /><br />- Olyan leszek lassan, mint egy bálna.<br />- Bogaram, egyáltalán nem így van. Alig híztál valamit – nézett rám aggodalmasan Mike, Chez pedig vigyorogva tartotta elém a chipsszel teli tálat.<br />- Mike-nak igaza van – bólogatott Phoenix is.<br />- Pedig eszem rendesen – sóhajtottam. – A pocakom is nő, szóval a baba is jól van. Csak…<br />- Ezzel jár a TE állapotod – mondta ki Joe most is kíméletlenül az igazságot.<br />- Igen, ezzel. De jól vagyok… mindenesetre menj már arrébb egy kicsit, Bennington! – löködtem meg Chezt, mire nevetve arrébb csúszott a fotelben, amiben ültünk.<br /><br />Filmet néztünk Robnál, és nagyjából mindenki jelen volt. Chester és én szorultunk egy fotelbe, de elfértünk. Hát ő sem egy kétajtós szekrény éppen, és mint kedves barátaink és férjuram rávilágított, én meg nem vagyok egy tipikus kismama.<br />Egészen jól el is voltam egy darabig, de aztán kezdtem érezni, hogy fáj a hasam. Olyan rosszullét, mint mikor kiderült, hogy terhes vagyok, nem volt nagyon. Szedtem a gyógyszereket, folyamatosan jártam a dokihoz, terhes tornára, meg minden ilyesmi. Viszont úgy két hete többször is elfogott a rosszullét. <br />Most is egy ilyen alkalom volt, és hirtelen megrázkódtam a hasamba nyilalló görcstől.<br /><br />- Jól vagy? – jött az aggodalmas hangsúly Chester felől, én pedig figyelmet sem pazarolva rá, Mike-t kezdtem keresni a tekintetemmel.<br />- Kint van az udvaron Talindával, szóljak neki? – kérdezte Heidi, mire bólintottam, ő pedig kisietett a szobából.<br />- Figyelj rám, Bekka! – guggolt le elém Amber, én pedig bár arra éreztem ingerenciát, hogy összeszorítsam a szemeimet, mégis ránéztem. – Egy tízes skálán mennyire fáj?<br />- Hat – motyogtam.<br />- Oké, akkor most meg kell nyugodnod, rendben? Ha ideges vagy, az csak rásegít a görcsre. Vegyél mély levegőt, tartsd bent egy kicsit, aztán fújd ki. Add ide a kezed, szorítsd az enyémet, gyerünk! – tettem, amit mondott, bár a fájdalmon kívül nehéz másra összpontosítani ilyenkor, legalábbis számomra.<br />- Kicsim… - Mike hangjára felnéztem, s most már ő is ott guggolt előttem. – Menjünk a kórházba?<br />- Nem… nem, mindjárt jobb lesz. Adnál egy pohár vizet? <br />- Persze – pár perc múlva a fájdalom elmúlt, én pedig fáradtan dőltem bele Chester ölelésébe.<br /><br />Azért a figyelmemet nem kerülte el az a jó pár pillantás, amit a srácok váltottak egymás között. Chester a hasamat simogatta, Amber pedig a kezemet szorongatta, miközben már mereven a filmre figyeltek. Ekkor jöttem rá, hogy nem csak Mike-nak kell majd nekem megbocsátania ezt a pár hónapot.<br /><br />OKTÓBER<br /><br />A rosszullétek egyre gyakoribbak lettek, én pedig nem viseltem őket olyan jól, mint ahogy szerettem volna. Mike is egyre jobban kétségbe esett, hiszen ezerfelé kellett mennie a zenekar miatt, és nem tudott mindig velem lenni. Helyette a már szintén babát váró Heidi, vagy Amber, Talinda és a srácok, a húgom és Peti voltak velem.<br /><br />Mike mostanra totálisan megtiltotta, hogy akár egy könyvet is arrébb tegyek, így a legtöbb időt beszélgetéssel, filmezéssel, társasozással és kártyázással töltöttük. Mindenki leste a kívánságaimat, ami meglehetősen zavaró volt. Mindenki le volt kötve miattam.<br /><br />NOVEMBER<br /><br />A nyolcadik hónapban úgy éreztem, hogy minden percben kipottyanhat belőlem a baba, habár még bő másfél hónapom hátra volt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem férünk el ketten a bőrömben, és ez rettentő kényelmetlen volt. Mike-nak persze nem nagyon hangoztattam a dolgot, bár nem is tudtam volna. A legtöbb időm alvással ment el, mivel rettentően fáradnak éreztem magam a nap huszonnégy órájában.<br />Sokszor nem is tűnt fel, hogy ki van otthon velem, mert ha rosszul voltam, akkor is csukott szemmel fetrengtem az ágyon, ha meg aludtam, akkor meg azért nem vettem észre a körülöttem lévőket.<br /><br />- Mikor értél haza? – kérdeztem egy november végi estén Mike-tól, aki mellettem olvasott egy könyvet az ágyban.<br />- Úgy két órája – odahajolt, és csókot nyomott a számra. – Nem vagy éhes? Vagy kérsz valami mást?<br />- Egy mosolyt – szaladt ki a számon, de azonnal meg is bántam a dolgot. <br />- Majd ha már jól leszel – mondta komolyan.<br />- Jól vagyok.<br />- Nem, nem vagy. Azzal nem segítesz ám, ha folyamatosan ezt mondogatod! – csattant fel halkan, mégis éreztem a hangjában, hogy ideges. Én bőszítettem fel.<br />- Nem arról van szó, hogy be akarlak csapni, vagy ilyesmi – próbáltam békíteni, de úgy láttam, hogy a hónapok óta gyűlő feszültség most már kikívánkozik belőle.<br />- Bekka, az Isten szerelmére! Megtennéd, hogy legalább az én szemembe nem hazudsz?<br />- Nem hazudok… - motyogtam bűntudatosan.<br />- Dehogynem! Látom, és mindenki látja, hogy elfogysz lassan ebben a terhességben. Egy hónapja alig eszel valamit, folyton alszol, vagy ha nem, akkor szenvedsz! A mosolyomat hiányolod – kiáltott fel erőltetetten nevetve, nekem pedig átszáguldott a testemen a jól ismert görcs. De most nem csak a hasamban éreztem. A legrosszabb a bal karom zsibbadása volt, és hogy lassan fekete pöttyök kezdtek táncolni a szemem előtt. – Hát majd megkapod, ha én visszakapom azt a Bekkát, akibe beleszerettem! – szavaira nagy nehezen felnéztem a dühös szemekbe. <br />- Mert már így nem szeretsz? Mert én harcolok… mert én… - ennyi, kész. Elfogyott a levegőm, képtelen voltam bármi mást is mondani. <br />- Nem, én… Bekka? – most már nem csak én voltam ijedt, hanem ő is.<br />- Fáj… - préseltem ki magamból nagy nehezen, és összegömbölyödtem a takaró alatt.<br />- Gyere, segítek… beviszlek a kórházba… - azonnal mellettem termett, és felsegített az ágyról. Abban a pillanatban, ahogy felálltam, elfolyt a magzatvizem, én pedig zihálva a fájdalomtól és a meglepettségtől, felnyögtem.<br />- Nincs itt… az… idő… <br />- Istenem… – felkapott az ölébe, mintha csak egy tollpihe lennék, és leültetett a fotelbe, míg felkapott magára néhány ruhát.<br /><br />Nem volt itt az idő. A baba bár egészséges volt, de eddig is kicsi. Nem volt olyan nagy, nem fejlődött olyan ütemben, mint egy normális terhességben. Ezért lett volna létfontosságú, hogy ki tudjam hordani a kilenc hónapot. Hát az nem fog összejönni. Ráadásul a fájdalom… sosem éreztem még ilyet. Hányingerem volt tőle, és szédültem. Igen, anya egyszer mesélte, hogy eltörte a kezét, és a hirtelen fájdalomtól annyira rosszul lett, hogy végigrókázta az utat a kórházig. Valahogy én is így éreztem magam, bár biztos voltam benne, hogy egy szülés előtt azért nem így kellene lennie.<br />Egyre jobban görcsöltem, a látásom már teljesen elveszett – vagy azért, mert becsuktam a szemem, vagy azért, mert az agyam feladta, nem tudtam. Csak tompán éreztem, ahogy Mike visszatért hozzám, hogy levigyen a kocsiba. <br />Az első sikoly akkor hagyta el a torkomat, mikor még félúton sem jártunk a kórház felé.Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-44706493166555275092012-04-30T16:58:00.004+02:002012-04-30T17:01:20.804+02:00Alku<a href="http://1.bp.blogspot.com/-4V9DcYKBSl8/T56ox9NRkZI/AAAAAAAACUA/uJjmyWQqjUI/s1600/51h.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-4V9DcYKBSl8/T56ox9NRkZI/AAAAAAAACUA/uJjmyWQqjUI/s320/51h.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5737208551513887122" /></a><br /><br />"Nincs alku - mondod. <br />Nincs alku - válaszolom. <br />Mégis megegyeztünk."<br /><br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-nSoh936rWes/T56orV0huBI/AAAAAAAACT0/vL-c6r1yJnA/s1600/51.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 213px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-nSoh936rWes/T56orV0huBI/AAAAAAAACT0/vL-c6r1yJnA/s320/51.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5737208437861890066" /></a><br /><br /><br /><span style="font-weight:bold;">51. fejezet</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">Bekka szemszöge:</span><br /><br />Idegesen kopogtattam Peti ajtaján. Egyrészt még mindig nem voltam túl jól, bár a gyógyszer segített, amit a doki adott; másrészt pedig Mike elvetemült ötlete cseszte fel az idegeimet. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy képes lenne… hogy… még magamban sem akartam kimondani!<br /><br />- Szia – köszöntött Peti, de az arcára volt írva, hogy tud mindent.<br />- Szólt, hogy jövök? – kérdeztem köszönés helyett, és beléptem a lakásába.<br />- Lehet, hogy felhívott, igen… - csúnyán néztem rá, mire értetlenül bámult rám.<br />- Mióta állsz az ő pártján?<br />- Én nem állok senki pártján! Meg foglak hallgatni téged is.<br />- Milyen nagylelkű – gúnyolódtam, ami mondjuk őt nem hatotta meg túlságosan, csak felvonta a szemöldökét, és intett, hogy foglaljak helyet. Leültem, majd miután a kezembe nyomott egy bögre teát, ő is letelepedett velem szemben.<br />- Reba, én tényleg szeretném hallani azt is, amit te gondolsz.<br />- Még jó… - morogtam, és még tudtam volna hozzáfűzni a dologhoz egyet s mást, de mivel szerettem Mike-ot, nem akartam ellene beszélni.<br /><br />Igyekeztem megosztani minden gondolatomat Petivel. Elmondtam neki, hogy már milyen régóta gondolkodtam azon, hogy legyen egy közös babánk, és hogy az esküvő tűnt jó időpontnak ahhoz, hogy felhagyjak a régi életemmel, és elkezdjem élni az újat, így ebbe a baba téma is beletartozott. Elmeséltem neki azt is, hogy sosem gondoltam volna, hogy a balesetem miatt ilyen gondjaim lesznek, és hogy ez mennyire letaglózott. Elmondtam, hogy Mike engem hibáztatott. Éreztem, hogy jogosan tette, mégis nagyon rossz volt hallani az ő szájából mindezt.<br />Viszont azt is közöltem Petivel, hogy nem szándékozom meghalni még idő előtt, és hogy elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy mindezt kibírjam. Egyszer sem szólt közbe, csak figyelmesen hallgatott. Aztán mikor végre a mondandóm végére értem, csak ültünk néhány percig csendesen.<br /><br />- Nem mondanál valamit? – kérdeztem végül, mire sóhajtott.<br />- Nézd, Reba… nekem te voltál a legfontosabb az életemben nagyon sokáig…<br />- Aha, persze…<br />- Még ha nem is tűnt úgy – mosolygott elnézően, de aztán újra komoly lett. – Szeretlek téged, és ez azt hiszem nem titok. Nekem te többet jelentesz, mint mások, a szüleim után, te vagy a legfontosabb az életemben… sőt, még náluk is többet érsz nekem. Viszont azt kell, hogy mondjam, egyetértek Mike-kal – olyan mértékű döbbenet suhant át a testemen, mint még soha. Azt hiszem kellőképpen kiült ez az arcomra is, mert Peti bocsánatkérően mosolygott rám, és próbálta menteni a menthetőt. – Én tudom, hogy nagyon szeretnél közös gyereket Mike-kal, de ez most nem a jó időpont. Mármint, nem is az, hogy időpont, csak…<br />- Peti, ő a mi… én nem… - mit lehet erre mondani? – Mondd ki! – sürgettem kétségbeesetten.<br />- El kellene vetetned a babát – mondta halkan, és olyan hipnotikusan nézett rám a kék szemeivel, hogy már majdnem elhittem neki.<br /><br />Megráztam a fejemet, és hitetlenkedve mosolyogtam. Azt hiszem ez most sok(k) volt. Sosem gondoltam volna, hogy ezt fogja mondani. Hogy Mike pártjára áll, és összefognak ellenem.<br /><br />- Én most elmegyek! – mondtam ki lassan, majd letettem a bögrét a kis dohányzó asztalra, és felálltam.<br />- Reba, kérlek hallgass meg! Nem szeretnénk elveszíteni téged, és még ezután lehet másik…<br />- Ne mondd ezt, az Istenért! – csattantam fel. Mostmár végképp elegem volt az egész francos napból. Hogy mindenki menne a jó büdös francba!<br />- Rebeka…<br />- Ne Rebekázz itt nekem! Nem fogom megölni a gyerekemet! Felejtsd el! – elindultam kifelé, de elkapta a karomat, és vissza akart húzni magához.<br />- Figyelj, tudom, hogy most ideges vagy, és rémült, de…<br />- Engedj el, de most rögtön! – fordultam felé, és azt hiszem a villámokat szóró tekintetem kellően meglepte, mert elengedett. – Ha ezt az álláspontot tartod, akkor engem is felejts el jó időre! – morogtam, és kiléptem az ajtón.<br />- A férjednek is ezt fogod mondani majd? – kiáltott még utánam, én pedig megtorpantam a lépcsőházban. – Kihagyod a döntésből, Bekka! Önző vagy, és szemét.<br /><br />Sosem félt megmondani, mit gondol az emberekről, de velem még sohasem beszélt így. Viszont nem fordultam meg, nem szóltam vissza, csak lerobogtam a lépcsőn, és kiléptem az esti Los Angelesbe.<br /><br />*<br /><br />- Hogy a francba mondhatod azt, hogy vetessem el? – üvöltöttem vele, miközben fel s alá járkáltam a nappaliban. <br />- Nézd, én…<br />- Ő az unokahúgod lesz, Lexi! <br />- Te meg a nővérem vagy, és szükségem van rád! – nyugodt hangja csak még inkább kihozott a sodromból. Nem hiszem el, hogy mindenki idióta!<br />- Nem fogok meghalni, nem érted?<br />- Nem tudhatod.<br />- Dehogynem! Én… erős vagyok. Ugyan kérlek, ha túléltem azt a karambolt, akkor ezt is túl fogom.<br />- Úgy érted, amit te idéztél elő?<br />- Ezen már túl vagyok, már Mike is a fejemhez vágta, szóval nem mész vele semmire!<br />- Igaza volt.<br />- Most a babáról beszélünk!<br />- Nem, most arról beszélünk, hogy élni akarsz-e vagy nem. Megint eldobnád az életed, mint ahogy akkor akartad? Megígérted Mike-nak, hogy nem teszed többé.<br />- A gyerekünkről van szó!<br />- Már elvesztettem anyáékat, téged nem akarlak! <br />- Jó, szóval egyikőtök sem tudja a babát nézni, mi? Hogy neki mi lenne a jó?<br />- A babát nem ismerem, és még nem is igazán baba. Téged viszont születésemtől fogva. És tudom, hogy szükségem van rád.<br /><br />*<br /><br />- Hát én hirtelen nem is tudom, mit mondjak… - csóválta a fejét Six, Anna viszont megfontoltan beszélni kezdett.<br />- Én tudom, hogy milyen, mikor teherbe esel attól a férfitől, akit a világon mindennél jobban szeretsz. Aztán úgy érzed, hogy a szíved minden szeretete onnantól kezdve kettejüké. Az összes. Emlékszem, mikor megtudtuk, hogy terhes vagyok… Mike-kal madarat lehetett volna fogatni – a szavai tőrként hasítottal a szívembe. Talán nem szándékosan, de ezzel nagyon is bántott engem. – Rettentően örült, és én is… Viszont a te eseted más, Rebeka. Mike szeret téged, jobban, mint a gondolatot, hogy újra apa lehessen. Neki már ott van Otis, és az, hogy még egy gyereke legyen, nem ér többet, mint az életed.<br />- Te könnyen beszélsz… - felvonta az egyik szemöldökét és kihívóan nézett rám. – Te lehetnél az egyetlen nő, aki gyermeket adott neki. Megtisztelő, nem igaz? – Six elhúzta a száját, de nem szólt semmit, míg Anna cinikusan elmosolyodott.<br />- Igen, ez így igaz. Lehetne így is, de nem azt mondtad, hogy utána lehetne még babátok?<br />- Azt kívánod, bár ne lehetne, mi? Még mos is szereted!<br />- Bekka! – dörrent rám Six, de Anna még mindig csak mosolygott.<br />- Most elöntötte az agyadat valami vörös köd, és mindenkire haragszol, aki nem ért veled egyet. Ez érthető. Viszont…<br />- Oké, nem hallgatom ezt tovább! – csattantam fel, és sietve elhagytam a házat.<br /><br />*<br /><br />- Én a te helyedben ugyanezt tenném. Sosem mondanék le egy babáról sem – hosszú, fekete haját a válla mögé söpörte, sötét tekintete mogorván meredt egy pontra a szőnyegen, ahogy elgondolkodva ráncolta a homlokát. Most láttam először ilyen rettentően komolyan Talinda Benningtont.<br />- Végre valaki! – sóhajtottam fel bánatosan, kicsit már pityeregve. Chester eddig csak állt a kanapé mellett, de most leült mellém, és megfogta a kezem.<br />- Én is egyetértek veled. Viszont egy valamit jól gondolj meg! Itt hagyod-e nekünk Mike-ot, összetörve, szétzuhanva? Készen állsz-e rá, hogy búcsút vegyél tőle? Hajlandó vagy-e örök gyászra kárhoztatni? Mert nem veheted készpénznek, hogy túléled ezt. Hajlandó vagy-e úgy végigélni a következő pár hónapot, hogy Mike-nak folyamatosan fájdalmat okozol, és lehet, hogy a végén a baba sem éli túl? Hajlandó vagy meghalni, elmúlni, úgy, hogy magára hagyod a férfit, akit mindennél jobban szeretsz?<br /><br />Tanulság: SOHA NE MENJ FOS LELKIÁLLAPOTBAN EGY PROFI, TEHETSÉGES DALSZÖVEGÍRÓ KÖZELÉBE… Mert piszkosul fog fájni!<br /><br />*<br /><br />A hasam megint csak nagyon kezdett fájni, de jelen pillanatban semmit kedvem sem volt hazamenni. Peti, Lexi, Anna, Six, és még Chez is ellenem voltak, egyedül Tal értette meg nagyjából a helyzetemet. Egyszerűen nem tudtam mihez kezdeni, csak ültem a földön, és néztem magam elé. Én egyedül a világ ellen. Mert bármennyire is hülyén hangzott most ez, így alakult sajnos.<br /><br />Mit kéne tennem? Oké, hadd fontoljam meg csak magamban, hogy elvetessem a babát. Sosem fogom kimondani hangosan, már most szégyellem magam, csak mert számba veszem ezt a lehetőséget. De hát, ha más miatt nem, akkor Mike-ért meg kell tennem.<br /><br />Szóval elvetetem a babát. Meghal egy élet, csak mert mi nem voltunk eléggé erősek és pozitívak. Mert nem hittünk abban, hogy igenis lehetünk egy boldog család mindenféle ostoba, félelmetes körülménytől mentesen.<br />A baba meghal, engem megműtenek, és közlik, hogy akkor néhány hónap múlva próbálkozzunk újra. Aztán esetleg teherbe esek, Mike boldog, bennem viszont mindig ott lesz, hogy ez nem az első babánk.<br /><br />Vagy… Nem vetetem el a babát, és kibírom mondjuk azt a nyolc hónapot, amit mindenképpen ki kellene, aztán… Aztán meghalok a szülőszobán. Mike itt marad egy kicsivel, akire talán sosem tudna teljesen jó szívvel tekinteni, hiszen kvázi miatta haltam meg.<br /><br />Vagy minden úgy lesz, ahogyan én akarom, és mindenki boldog.<br /><br />A távolban lassan egy alak körvonalai kezdtek kirajzolódni, ahogyan felém közeledett. Azonnal megismertem arról, ahogyan járt. Magamban elmosolyodtam, hiszen most már ő volt az egyetlen, aki tudta, hol keressen. Talán nem is volt neki kérdés, hogy miután eltűntem a barátaink szeme elől, idejöttem, ahol békét lelhetek. A hatalmas falak és hidak között, ahol régebben annyit művészkedtünk. Hiába ő mutatta nekem a helyet, mégis a saját kis nyugalomszigetem lett.<br />Mikor odaért hozzám, csak leült, és ő is nézett maga elé. Nem igazán tudtunk mit mondani a másiknak, hiszen ami fontos volt, tudtuk. <br /><br />- Reméltem, hogy itt megtalállak – mondta végül halkan a sötét éjszaka csendjében.<br />- Nem igazán tudnék hova menni már.<br />- Féltem, hogy talán látni sem akarsz…<br />- Szeretlek téged – pillantottam felé, és elszorult a mellkasom, ahogy láttam a szemeiben a fájdalmat. – Ezen semmi sem változtathat.<br />- Még az sem, ha azt kérem, vetesd el a babát? – egy pillanatig csak bámultam rá, majd lassan megcsóváltam a fejem.<br />- Még az sem.<br />- De csalódást okozok neked most… Azért, mert ezt kérem.<br />- Én pedig neked, mert nem akarom megtenni – mindketten egyszerre sóhajtottunk, ami kis mosolyt csalt az arcunkra. – Nem tudnám megmondani, hogy mit tennék, ha a helyedben lennék. Lehet, hogy ugyanezt kérném, de lehet, hogy nem. Viszont azt tudom, hogy szeretném ezt a gyereket, Mike. Mert a kettőnké, és mert mindketten vágyunk rá.<br />- De nem ilyen áron – kissé felém fordult, és kétségeesetten, szinte már könyörgőn nézett a szemembe.<br />- Ha elvetetem a babát, mi rá a garancia, hogy nem fogjuk bánni egész életünkben? Hogy nem azon fogunk kattogni, hogy ha megtartottuk volna, esetleg nem lett volna baj belőle? – néhány pillanatig még bizonytalanul nézett rám, majd megacélozta vonásait.<br />- Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy én nem akarom a babát, mert akarom – bólintottam. – Úgyhogy ajánlok neked egy… alkut.<br />- Hm, hát nem Edward Cullen akarsz lenni, hanem Jack Sparrow kapitány? – vigyorogtam rá, és közelebb csúszva hozzá megfogtam a kezét. <br />- Az biztos, hogy inkább kedvelem őt, mint a csillámpírt – vigyorgott vissza, mire halkan felnevettem.<br />- Mi lenne az-az alku?<br />- Megtartjuk a babát, de mindent betartasz, amit az orvos mond. Ha kell, minden nap bejársz hozzá, beszedsz minden gyógyszert, amit akar. Vagy ha azt akarja, hogy állj fejen minden nap két órát, megteszed. Ha azt, hogy szedjél hangyát bokszkesztyűben határidőre, akkor azt is – mosolyogva bólintottam.<br />- Rendben, bár elég furcsa elképzeléseid vannak erről a helyzetről.<br />- Jó, csak szemléltettem a dolgot – végigsimított az arcomon, én pedig beleborzongtam az érintésébe. <br />- Mindenben benne vagyok, csak a szextől ne tiltsál el!<br />- Te boszorkány… nem, azt én sem akarnám. Szóval ígérem, ha lehet, akkor annyit szeretkezünk, amennyit csak akarsz!<br />- Biztos? Lehet, hogy nem fogod bírni az iramot! – incselkedtem vele, miközben belebújtam az ölelésébe.<br />- Szemtelen kis fruska vagy – kuncogott. – De a legnagyobb kikötésemet még nem mondtam el.<br />- Halljuk! – pillantottam fel rá, mire megint csak komoly lett.<br />- Ha tényleg azt szeretnénk, hogy jól legyél, akkor sokat kell pihenned, igaz?<br />- Persze – vágtam rá azonnal. Nem tudtam, hol a buktató.<br />- Azt szeretném, ha otthagynád az egyetemet, még most! <br /><br />Csak pislogtam rá, és próbáltam felfogni, amit mondott. Anno azért jöttem ide, hogy itt kint dolgozhassak, mert minden vágyam volt látni a világot. Viszont be kellett látnom, hogy igaza volt. Mindent meg kell tennem a babánk érdekében, és ha ez azzal jár, hogy ne tanítsak, hát akkor meg kell tennem.<br />Lassan bólintottam, mire megkönnyebbülten kifújta a bent tartott levegőt.<br /><br />- Ezt komolyan kell vennünk, jó, Bogaram? – kérdezte, és most éreztem először, hogy valóban ő a felnőttebb, a tapasztaltabb. Rá kell hallgatnom.<br />- Igen, tudom… - apró csókot nyomtam az ajkára, majd grimaszolva néztem rá. – Segítenél? Még nem vagyok valami jól.<br />- Persze, hogyne! – azonnal a karjaiba kapott, bármennyire is taglaltam, hogy elég lett volna, ha támogat. – Ugye tudod, hogy mindenkit jól megijesztettél? – pislogott rám már a kocsiban.<br />- Mind felhívtak?<br />- Mind. Anna volt a legérdekesebb. Őszintén szólva nem csodálkoztam, hogy miket vágtál a fejéhez, mert hát megértettem, hogy miért gondoltad azt, amit. De remélem tudod, hogy nem akart rosszat!?<br />- Ja, tudom… - morogtam, mire helytelenítően szusszantott. – Most nem vagyok ilyen hangulatban, Életem. Majd holnap lebaszhatsz, jó?<br />- Meglesz! – ejtett felém egy mosolyt, én pedig csak kinyújtottam rá a nyelvemet.<br /><br />A hasam fájt még, de a lelkemben mégis éreztem, hogy nem lesz baj. Nem lehet baj. Minden tök jó lesz.Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-57778024752011679512012-04-15T18:01:00.003+02:002012-04-15T18:07:37.592+02:00Végzetes<a href="http://4.bp.blogspot.com/-deCmr1AaPog/T4rxHqDF5VI/AAAAAAAACTY/3HjGmPLZsPY/s1600/50h.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 239px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-deCmr1AaPog/T4rxHqDF5VI/AAAAAAAACTY/3HjGmPLZsPY/s320/50h.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5731658589631014226" /></a><br /><br />"Amikor bizonyos férfiak döntést hoznak, nem számít, mennyire kínozza őket, azután is ragaszkodni fognak a döntésükhöz. A férfiak (...) inkább szenvednek, semhogy meggondolják magukat vagy változtassanak szokásaikon. Bonyolult rendszereket képesek kidolgozni a fájdalom magukba fojtására, néha olyannyira sikeresen, hogy egyáltalán nincs is tudomásuk arról, hogy milyen hatalmas fájdalom birtokában vannak."<br />(Susan Minot)<br /><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-jucoPwLOKdo/T4rxCcrSc9I/AAAAAAAACTM/Cre-iCTibTs/s1600/50.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-jucoPwLOKdo/T4rxCcrSc9I/AAAAAAAACTM/Cre-iCTibTs/s320/50.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5731658500142166994" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">50. fejezet</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">Bekka szemszöge:</span><br /><br />Nevetése betöltötte az egész stúdiót, én pedig grimaszolva próbáltam nem viszonozni a jó kedvét. Imádtam, amikor így elengedte magát, és hangosan hahotázott – persze, jobb, amikor nem rajtam nevet ennyire.<br /><br />- Még csak négy hete vagyunk házasok, de el fogok válni, ha ezt nem hagyod abba! – néztem rá tettetett bosszúval, mire levegőért kapkodva, fulladozva a röhögéstől rám nézett.<br />- Valamelyik államban nem is kell válás… még… még… érvény… érvénytele… nítik… - csuklott, mire lemondóan megcsóváltam a fejemet. Persze már én is mosolyogtam, de igyekeztem nem kimutatni, hogy legalább olyan jól szórakozok a saját káromra, mint ő.<br />- Ha nem lenne köztünk ez az üveg, most felképelnélek, Shinoda!<br />- Ha nem lenne köztünk ez az üveg, ez most jól megdugnálak, Shinoda! – ezen már kénytelen voltam én is elnevetni magam.<br />- Mintha nem azt csináltuk volna három teljes hétig…<br />- De belőled sosem elég! – rám kacsintott, amitől libabőrös lettem, de most nem ennek volt itt az ideje.<br />- Igen, én is el tudnám képzelni, hogy másképpen töltsük az időnket, de most fel kell énekelnem ezt a pár sort, szóval…<br />- Jó, bocs, csak… vicces volt, amit… na mindegy. És amúgy is már az este jár a fejemben.<br />- Elhiszem, hogy hiányzik Peti – gügyögtem, mire összevonta a szemöldökét, és rosszallóan nézett rám.<br />- Csak…<br />- Tudom, ismerem őt – vágtam közbe. – Tudom, hogy mellette az ember általában mindig jókedvű, és amúgy is jó lenne már egy kis társaság.<br />- Hát igen – ismerte be kelletlenül, én pedig nem szóltam erre semmit. Tényleg boldog voltam, hogy ilyen barátság alakult ki közöttük. Visszatettem a fülemre a fülhallgatót, majd tettem a dolgomat, és énekeltem.<br /><br />Este egyetemi buliba mentünk, most találkozunk Petiékkel először az esküvő óta. Igaz, hogy egy hete eljöttünk Hawaii-ról, de New Yorkba mentünk, és csak előző este értünk haza. Mike nagyon izgatott volt, láttam rajta, én pedig csak mosolyogtam. Petivel totálisan jól kijöttek, ami nekem csak jó volt.<br />Gyorsan elkészültünk aztán indultunk is. A szórakozóhelyen azonnal ismerősökbe botlottunk, akik gratuláltak, majd egyszer csak Lexi ugrott a nyakamba, és szorosan magához ölelt, miközben valamit sikítozott, bár nem értettem, hogy mit, hiszen nagy volt amúgy is a hangzavar. Sok puszi után Peti is felbukkant, kezet fogott Mike-kal, majd magához húzott és megölelt. Kerestünk egy üres asztalt – ami mindig volt, hála Petinek -, és megrendelve pár italt beszélgetni kezdtünk, már amennyire lehetett. Lexi kérdőn pislogott felém, én pedig csak aprót ráztam a fejemen. <br />Peti nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire irtó furcsa, hogy már feleség vagyok, és nem vihet el táncolni úgy Isten igazából. Ehelyett viszont elhívta a húgomat, aki először életünkben nem vágott valamilyen grimaszt a kérés hallatán, hanem szó nélkül, finoman mosolyogva elfogadta Peti kezét, és táncolni indultak. Mike csak somolygott mellettem, és még két nappal később is arról vitáztunk, hogy van-e valami kettejük között, avagy sem. Számomra ez elképzelhetetlen volt, és bíztam is abban, hogy mind Peti, mind Lexi elmondanák nekem, ha lenne valami újdonság.<br /><br />A tavasz jól telt, bár nem igazán volt egy csepp szabad időm sem. Az egyetemen minden rendben ment, Peti és én sokat dolgoztunk együtt, a közös kis albumunk Mike-kal lassan késznek lett nyilvánítva, a házunk kisebb rendezésen esett át, a srácok készültek egy új videóklippel, Tal és Amber lefoglaltak néha csajos délutánokra, ahova olykor Alexa is jött.<br /><br />Éppen egy májusi délutánon sétáltam hazafelé az egyetemről, mikor megszédültem. Nem volt nagyon vészes, de éreztem, hogy le kellene ülnöm. Gyorsan fogtam egy taxit, és azzal folytattam az utamat. Otthon aztán sebtében megetettem Icyt, majd ledőltem a kanapéra. Nem is tudom, mennyi ideig fekhettem ott, mikor már nem csak hogy a fejem volt méhkas, hanem a hasam is fájni kezdett. Tudtam, hogy ez most nem arról szól, hogy esetleg olyasmit ettem, amit nem kellett volna. Mert ez máshol és máshogy fájt. <br /><br />Írtam Mike-nak, hogy jöjjön haza minél előbb, aztán nagy nehezen elmásztam a fürdőig, kissé émelyegtem is. A hideg csempének vetettem a hátamat, ami kicsit jó érzés volt, de ösztönösen összegömbölyödtem a fájdalomtól. Elfeküdtem a padlón, és csendesen, néha egyet-egyet nyöszörögve vártam haza a páromat. Tudtam, hogy mi történik, éreztem. Mármint tudtam, hogy mitől lehet ez, de nem számítottam rá, hogy ez ilyen lesz. Sőt, biztos voltam benne, hogy ennek nem így kellene lennie.<br /><br />Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, hogy nem féltem. Szerintem a helyemben bárki ezt érezte volna. Viszont amint meghallottam, hogy lent hangos robajjal csapódott az ajtó, megpróbáltam összeszedni magam. Azzal nem segítek, ha Mike-ot is halálra rémítem azzal, hogy itt fetrengek.<br />Persze nem sikerült azonnal felkelnem a földről, de legalább már nem feküdtem, hanem ültem, hátamat ismét a csempének vetve, és az ajtó felé pislogtam.<br /><br />Mike, amint meglátott úgy elsápadt, mint talán még soha. Arcának amúgy napbarnított bőre most először hamuszürkévé, majd szinte falfehérré változott, gyönyörű, barna szemei elkerekedtek, ajkai döbbentek elnyíltak, és csak állt ott. Nem jött közelebb, nem szólt semmit.<br /><br />- Ennyire rosszul csak nem nézhetek ki – próbáltam mosolyogni, de a fájdalomtól csak egy grimasz futotta.<br />- De, pont ennyire nézel ki rosszul – motyogta maga elé, majd lassan leguggolt elém, és aggódva kémlelte az arcomat. – Mi történt? – hát persze, ő nem tudhatta, sosem mondtam neki.<br />- Hívd fel az orvosomat, légyszi’ és mondd neki, hogy most van rá szükségem – azonnal lerohant a táskámért, és telefonált.<br /><br />Szegény, nagyon megijedt. Hiába akartam őt kímélni, nem tehettem róla, hogy olyan ábrázatom volt, mint egy vízihullának. Óvatosan felsegített a földről, bár a lépcsőzésnél nem segített, hogy csak összegörnyedve voltam képes közlekedni, viszont visszautasítottam, hogy Mike a karjaiban vigyen ki. Az csak még inkább azt súgná, hogy a halálomon vagyok… ami reményeim szerint nem volt így.<br /><br />Az úton, míg a kórházba értünk, nem szólt semmit. Most kivételesen nem pihentettem a sebváltón lévő kezén az enyémet, hanem a hasamat simogattam, egészen lent, hátha ettől majd jobb lesz. Nem lett.<br /><br />A doki rendes volt, otthonról besietett miattam, bár amennyire jól megfizettem mindig is, nem csoda. Meg hát legyünk őszinték, aggódott ő is, pontosan tudta, mi minden történt velem a baleset miatt, azóta is ő vizsgált itt kint. <br /><br />Ami viszont a páromat illeti, nos, nem voltam benne biztos, hogy mit is érez. Néha úgy láttam, hogy dühös, de legtöbbször csak aggodalmasan pillantott felém. <br /><br />- Minden… rendben lesz – mondtam ki nagy nehezen, mire csúfolódó pillantást vetett rám.<br /><br />A kórházban várnunk sem kellett – hála az égnek, nem hiszem, hogy bírtam volna még -, és rögtön Frank rendelőjében is voltunk.<br />Mike elengedte a kezemet, mikor beléptem a paraván mögé, hogy levehessem a ruháimat, bár mivel szoknyában voltam, csak a bugyimtól szabadultam meg. Frank kérdezgetni kezdett, miközben felmásztam arra a lehetetlen vizsgáló ágyra.<br /><br />- Mikor volt utoljára menstruációd?<br />- Öhm, úgy egy hónapja. Késik, de még nem tudom biztosan, hogy mitől – riadtan néztem Mike felé, aki elindult felém. – Te ide a fejem mellé, légyszi’! – kinyújtottam felé a kezemet, mire halványan elmosolyodott, és odaállt az ágy mellé. Jobb, ha innen szemléli a dolgokat…<br />- Rendben, és pontosan mit érzel? – kérdezte Frank, miközben kesztyűs kezével vizsgálni kezdett. Az arcom egy pillanatra grimaszba torzult, mert eléggé fájt, amit csinált, és még sosem volt ilyen.<br />- Görcsöl, és… nem is tudom. Először szédülni kezdtem, szóval fogtam egy taxit hazafelé. De otthon már itt lent is fájni kezdett és hányingerem is lett – nyúltam oda, és közben halkan felszisszentem.<br />- Mióta nem szeded a fogamzásgátlót? – ez volt az a kérdés, amire bár felkészülhettem volna, mégsem tettem; és aminél Mike olyan döbbenten nézett rám, mintha hirtelen két fejem nőtt volna.<br />- Február tizennegyedike óta – adtam meg a pontos választ. – Gondoltam megleplek vele – néztem fel félve Mike-ra. Bólintott, szinte teljesen önkívületben, mint aki itt sincs, majd a dokira fordította tekintetét. Jaj, fantasztikus! – Gondolod, hogy sikerült? – néztem Frankre, aki elmélyült ráncokkal a homlokán vizsgált éppen.<br />- Igen. De… várj, ultrahangon is meg kell néznem – nem tűnt boldognak, és ez megijesztett. – Egy pillanat és jövök – ezzel kirobogott a vizsgálóból, én pedig Mike felé fordultam.<br />- Miért nem mondtad el? – kérdezte csendesen, és nem nézett rám, inkább a falon lógó képeket tanulmányozta.<br />- Mint mondtam, szerettelek volna meglepni – elég nehezemre esett beszélni, de ezt igyekeztem titkolni a férjem elől. Halálra volt rémülve, láttam rajta. – Tudom, mennyire szerettél volna egy közös kisbabát, így az esküvő napján már nem vettem be a bogyót.<br />- Jó, ez… jó, csak… - kereste a szavakat, de a doki visszajött, így nem tudtuk befejezni a beszélgetést.<br /><br />Kicsit fintorogtam, mikor azt a nagyon is hideg zselét rám nyomta Frank, de én is izgultam és kicsit féltem is. Tudtam, hogy terhes vagyok, már biztos volt. Viszont ez a fájdalom nem volt éppen normális dolog. <br /><br />- Aha, igen… - motyogta, amint a képernyőt figyelte. – Úgy nézem, hogy a magzat olyan nyolc hetes lehet. Igen, annyi… - Mike meghökkent, éreztem, ahogyan öntudatlanul is megfogta és megszorította a kezemet, miközben ő is nagy figyelemmel viseltetett a képernyő iránt.<br />- De hát… én… nekem megvolt egy hónapja – adtam hangot az aggodalmamnak. Mike csak még jobban szorította a kezemet, így most már nem csak a hasam fájt borzalmasan, de az ujjaim is.<br />- Igen, bár valószínűnek tartom, hogy ez elmúlt, hiszen most már nem jelentkezett a vérzés. Ami mondjuk a mi esetünkben csak jó. Nézzétek csak, ott van – mutatta a babánkat. <br />- Hű… - ennyit tudtam mondani. Rettentő pici volt, és igazándiból nem is tudtam kivenni, hogyan is akarna ő a mi babánk lenni, de a lényeg az volt, hogy ott van.<br />- És… mármint… jézusom… - oké, nem ezt vártam Mike-tól. Kicsit komikus volt, hogy mennyire megilletődött, hiszen neki már volt egy fia.<br />- De itt semmi sincs rendben, Bekka, sajnálom! – pillantott rám Frank.<br /><br />És ott, abban a pillanatban tudtam, hogy ami egész délután velem történt az nem véletlen és pláne nem normális. A fülem zúgni kezdett, ahogyan arról beszélt, hogy a balesetem miatt a baba – a mi babánk – nem tesz jót a testemnek. Beszélt valamilyen gubancról a méhemben, meg arról, hogy a baba ugyan nincs veszélyben még, de én igen. <br /><br />Mike látta rajtam, hogy körülbelül semmit sem vagyok hajlandó felfogni abból, amit a doki mondott, így segített felülni, és visszaöltözni, hogy addig is beszélhessen hozzám. <br /><br />Ezt sem fogtam fel teljesen. Halkan duruzsolt valamit a fülembe, miközben én újra a paraván mögött voltam, hogy összeszedhessem kicsit magam. Az egész olyan volt, mint egy rémálom. Mike kedveskedve simogatta az arcomat, puszit nyomott a számra, meg a fejem búbjára, összekulcsolta az ujjainkat, majd leültetett a dokival szemben, és ő is helyet foglalt mellettem.<br /><br />- Rebeka, kérlek, próbálj meg egy kicsit rám figyelni!<br />- Hallgatom, doki! – néztem rá fásultan. Tudtam, mit fog mondani, éreztem legbelül, és bár még mindig fájt mindenem, akkor sem voltam hajlandó kötélnek állni.<br />- Ezt vedd be! – nyújtott felém egy szem gyógyszert és egy palack vizet. Tettem, amit mondott, aztán újra rá figyeltem.<br />- Kellenek még vizsgálatok. Először is holnap reggel majd gyere be, és veszek tőled vért. Aztán jöhet a többi… - kínosan hallgatott néhány másodpercig, aztán sóhajtva és gondterhelten a szemembe nézett. – Bekka, a baba veszélyes rád nézve. Alaposan megvizsgáltalak, amennyire csak tehettem így hirtelen, és az ultrahangon is látszik, hogy a tested nem tud mihez kezdeni egy babával most. A baleseted több kárt okozott, mint hittük. <br />- Mit javasolsz? – kérdezte Mike kis hallgatás után, és én még azelőtt hallottam a szavakat zsongani a fejemben, mielőtt kimondta volna őket.<br />- El kellene vetetni a babát… - motyogta halkan a doki, mire Mike előre dőlt, térdeire könyökölt és az arcát a tenyerébe rejtette. A doki látta, hogy nem fogunk szólni semmit; Mike-nál totál képszakadás, ahogy nálam is, ezért folytatta. – Azért lett ilyen rosszul Bekka, mert már most ellenkezik a teste a magzattal. Már most nehéz neki, hogy úgy mondjam, hogy értsétek… ez… egy teher, bármennyire is szörnyű ezt kimondani. Persze bizonyos kezeléssel, és gyógyszerekkel tudnánk segíteni, hogy tudd magad tartani legalább a nyolcadik hónap végéig, de… de erre a te helyzetedben nem látok sok esélyt. Gyenge vagy ehhez, és máris ilyen rosszullétek várhatóak… a magzat még elég fiatal ahhoz, hogy meg tudjuk tenni a…<br />- Nem! – szóltam közbe halkan, mégis határozottan.<br />- Nem? – kérdezett vissza bizonytalanul a doki.<br />- Nem vetetjük el, az ki van zárva!<br />- Bekka…<br />- Azt mondtam, hogy nem! – a doki és Mike összenéztek, de én ezt nem akartam látni. Nem érdekelt, hogyan ordítja le Mike Frank fejét, inkább felálltam, és küzdve a fájdalommal, ami bár enyhült, de még ott volt, kisiettem a váróterembe, és ott ültem le.<br /><br />Rajtam kívül voltak még páran, de nem nagyon foglalkoztam senkivel.<br />Van egy kisbabánk. El kellene vetetnünk. Kizárt. Egy darab Mike-ból… Ez minden, ami kell, sosem lennék képes megölni a kicsit. Nem lehet.<br /><br />Mike idegesen jött ki a dokitól, bár már messze nem volt olyan sápadt, mint mikor jöttünk. Egyetlen szó nélkül fogta meg a kezemet, és karolta át a derekamat, hogy kitámogasson a kocsihoz. Jól esett a testének melege, a bőrének érintése. A fájdalom is lassan elmúlt, és az ő közelében mindig sikerült egy kicsit megnyugodnom. Ez most sem volt másképp. Amikor ő is beült mellém, magam felé fordítottam az arcát, és megcsókoltam. Először lefagyott, nem igazán tudta, mit csináljon. Nem értettem miért lepődött meg ennyire, hiszen pont most volt rá a legnagyobb szükségem. Számíthatott volna rá, hogy keresni fogom az érintését.<br />Így hazafelé most már a szokásos helyen összekulcsoltam az ujjainkat, viszont szabad kezem a hasamon pihent. Ott, ahol a csöppséget sejtettem.<br /><br />Szerettem már most. Nem is kellett jobb hír annál, mint hogy Mike-nak és nekem lesz egy babánk. Viszont nem vagyok elég erős? A frászt nem! Ki fogom bírni, van rá gyógyszer is, én pedig nem adom csak úgy fel a családunkat. Meg hát tudtam, hogy Mike-ra is számíthatok. <br /><br />Otthon aztán leültetett a kanapéra a nappaliban, és megkérdezte, hogy kérek-e valamit. Csak egy bögre teára adtam le a rendelésemet, ő pedig eltűnt a konyhában egy jó öt percre, hogy aztán egy bögre gőzölgő, citromos teát adjon a kezembe. <br />Leült velem szemben az egyik fotelbe, én pedig vizsgálgattam az arcát. Zavart volt, és ideges. Nem láttam azt, hogy örült volna, vagy hasonló. Persze megértettem, hogy megijedt. Azon kezdtem agyalni, hogyan kezdjek neki, hogy elmondjam, minden rendben lesz, mikor végre egyenesen a szemembe nézett.<br /><br />- Meg kell tennünk, Bekka! – hangja halk volt, és rekedt, szemei pedig fájdalomról árulkodtak.<br />- Tessék? – nem hittem a fülemnek. Tudtam, mire célzott, de talán csak rosszul hallottam.<br />- Frank talál neked időpontot már a hétvégére. Hétfőre túl leszünk rajta, és…<br />- Várj! Te most azt mondod, hogy… te most… meg akarod ölni a gyerekünket?<br />- Ne mondd ezt! – szemei riadtan csillantak.<br />- Miért ne? Hiszen erre akarsz rávenni – még viszonylag normális hangszínben tudtam vele beszélni. Még.<br />- De ez így… nem erről van szó. Én nem akarlak erre rávenni, csak… én nem akarlak elveszíteni téged – szinte könyörögve nézett rám, de most valahogy nem értettem, hogyan is jutottunk idáig.<br />- Márpedig ez a baba meg fog születni.<br />- Reba! – szusszantotta dühösen a nevemet. – Belehalsz a szülésbe, ha eljutsz addig, fogd már fel! <br />- Nem fogok! – kötöttem az ebet a karóhoz. – Minden oké lesz – egy pillanatra lehunyta a szemét, és nagy levegőt vett.<br />- Nagyon kérlek, legalább gondold végig ezt az egészet! – hangja halk volt, és rettentően vészjósló.<br />- Nem kell ezen gondolkodnom. Frank is megmondta, hogy tud adni valamilyen gyógyszert, és nem vagyok én olyan gyenge.<br />- Az istenért, legalább hallod magad? – dühödött fel végleg, és kezdett kiabálni, miközben felpattant a fotelből és elém állva, fenyegetően tornyosult fölém.<br />- Nézd, akkor, amikor kórházban voltam… tudom, hogy sok minden történt, de túléltem. És minden rendben lesz most is, hidd el nekem! – álltam fel vele szemben, és megpróbáltam megsimogatni az arcát, de ellökte a kezemet, és villámokat szóró tekintettel nézett le rám.<br />- Amikor úgy döntöttél, hogy eldobod az életed! Amikor úgy döntöttél, hogy a könnyebb utat választod! Amikor gyáva voltál, amikor nem csak magadat, de engem, sőt még a húgodat is halálra ítélted volna! – üvöltötte, én pedig ledöbbenve álltam előtte. – Akkor kellett volna gondolkoznod! De te nem tetted! És most nem hagytál nekünk más választást!<br />- De Mike…<br />- Nem, Rebeka! Shinoda lettél, azt mondtad, szeretsz, megfogadtad, hogy nem hagysz el! Nem teheted ezt! Hiába öltöztem be egyszer, most nem fogok veled Edward Culleneset játszani! Ez a mi, való életünk, és azt kéred, hogy hagyjalak meghalni?<br />- Nem fogok meghalni – szegültem ellen, bár még életemben nem hallottam így ordítani senkivel. – Te ne mondd ezt!<br />- Hát akkor? Akkor mi lesz? Reménykedjek a következő fél évben, hogy a feleségem életben marad, hogy megünnepelhessük az első házassági évfordulónkat, vagy esetleg érjem csak be annyival, hogy a nyáron két éve leszünk együtt, hátha azt még megéled?<br /><br />Nem tudtam mit mondani, de szörnyen dühös voltam rá. Ahogyan ő is rám, láttam rajta, ráadásul a szavai szíven ütöttek. Fájt a hasam még most is, de az adrenalin miatt még ez sem tűnt rossznak. Felkaptam a kanapén hagyott táskámat, és elrobogva Mike mellett, az ajtó felé indultam.<br /><br />- Most meg hová mész? Nem vagy még jól – kiáltott utánam és hallottam, ahogy utánam indul.<br />- El, te seggfej. El innen! Oda indulok! – förmedtem rá, életemben először beszéltem vele ilyen csúnyán, majd szó szerint bebasztam magam mögött a bejárati ajtót.<br /><br />Hogy hova is indultam? Na, ez jó kérdés. Bár tudtam egy embert, aki bármikor, bármiben kiállt volna mellettem.Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-4096051828325005612012-04-09T22:16:00.002+02:002012-04-09T22:23:15.749+02:00Furcsa húsvét<a href="http://3.bp.blogspot.com/-QePJbjF3qws/T4NE_CGJJBI/AAAAAAAACQw/f9NJM0Immz8/s1600/boy-couple-girl-ground-light-love-Favim.com-94429.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 219px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-QePJbjF3qws/T4NE_CGJJBI/AAAAAAAACQw/f9NJM0Immz8/s320/boy-couple-girl-ground-light-love-Favim.com-94429.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5729499000630486034" /></a><br /><br />Ültem a napsütésben, ujjaim között fűszálakat pörgettem, és halkan dúdoltam, miközben rájuk vártam. A Nap már magasan járt, igazán csodálatos idő volt, a réten pedig ezernyi fehér és lila ibolya nyílt. Nem kellett volna szebb környezet, hogy ismét találkozzak velük.<br />- Amy! – Bekka ült le mellém, kedvesen mosolygott, és két puszit nyomott az arcomra. – Örülök, hogy újra látlak!<br />- Én is örülök! Jól nézel ki.<br />- Jól is érzem magam, igaz, Életem? – Kenji lassú, megfontolt léptekkel sétált felénk, kezében egy pici üveget szorongatva.<br />- Igen, persze… miről is van szó? – felnevettem. Ez volt ő. Minden jó volt neki, amit Bekka mondott, és ez így volt jól.<br />- Hát arról, hogy milyen jól érezzük magunkat.<br />- Ja, hát igen. Hawaii csodálatos – felém nyújtotta a kezét, én pedig hagytam, hogy felhúzzon a földről. – Oké, nos… valami zöld réten jártam – intett körbe a kezével mosolyogva, én pedig elvigyorodtam. – láttam két csinos lányt, nagyon rájuk fért szerénységem, szabad-e segítenem? – most már tényleg nevettem. <br />- Sajátos – ismertem el nagyot bólintva. – Segíts, nehogy teljesen szétessünk nélküled! – finom illatú parfümöt fájt a nyakamra, majd kaptam mellé két puszit is.<br />- Eredetileg a sajátommal indultam el – nézett le az üvegre -, de Bekka rám szólt, hogy talán valami nőiesebbel indítsak, ami tetszene neked.<br />- Ennek tényleg jó illata van, de bárminek örültem volna, köszönöm szépen!<br />- Szívesen máskor is.<br />- Amy! – sikkantott egy hang, majd egy nagyon buzgó, nagyon nevetős valaki ugrott a hátamra. Kissé megtántorodtam a hirtelen jött súlytól és a nem kis lendülettől, de Kenji segítségével talpon maradtam. – Úgy örülök neked! Nektek! – Léni hangja rettentően hasonlított az enyémre, de ha ebből nem jöttem volna rá, hogy ő az, hát a mögöttünk érkező elárulta kilétüket.<br />- Állj félre, Tesó! – Kenji ránk vigyorgott, Léni leugrott a hátamról, és ahogy Mike felé fordultunk egy vödör vizet kaptunk a nyakunkba. – Kellemes ünnepeket! – vigyorogta. Lénin láttam, hogy az agyvize három másodpercen belül felforr, így tennem kellett valamit.<br />- Köszönöm, viszont! – ezzel odaléptem hozzá, és szorosan magamhoz öleltem. Léni sikoltott egyet tetszését kifejezve, majd csatlakozott, és hátulról ölelte át Mike-ot.<br />- Ez nem ér – morogta, de azért mosolygott, és igyekezett mindkettőnket magához húzni. – Bekka, sajnálom, de neked nem jutott víz… - puszit adott Rebekának, én pedig Léni arcát figyeltem. Szegénynek egyszerre látszott a vonásain, hogy kedveli Bekkát, de féltékeny is rá. Mindannyian tudjuk miért.<br />- Nem baj, majd legközelebb – legyintett a lány, aztán mind újra leültünk a földre. Nem zavart, hogy vizes vagyok, hiszen meleg volt, Lénit ráadásul Mike magához ölelte – már ha az annak számít, hogy átkarolta a vállát, és közel helyezkedett hozzá -, így nem kellett félnünk, hogy megfázunk.<br />- Nos, hogy telnek a napjaitok? – kérdeztem, mire négy kérdő szempár nézett rám. – Beszélgetni jöttünk. Az, hogy én tudom nagyjából, egy dolog.<br />Mike a fejét csóválta, neki ezt nehezebb volt elfogadnia, mint a többieknek. Én is tudtam, hogy furcsa a helyzet, de úgy gondoltam megengedhetem magamnak, hogy legalább ünnepnapokon összejöjjünk kicsit – ez volt a saját ajándékom magamnak. Kérdőn fordultam Bekka felé, aki kisé elpirult.<br />- Hát, mi nászúton vagyunk, és…<br />- Hogy mi? – kérdezett közbe Mike olyan döbbenten, amilyennek még nem láttam. Arca hirtelen elsápadt, olyan fehér lett, mint a fal. Léni összehúzta a szemöldökét, és morcosan nézett rá. Így is rettentően emlékeztetett magamra.<br />- Hát mi összeházasodtunk. Azt hittem te tudod – pislogott meglepetten Bekka. Én is meglepetten néztem, mert azért mindent nem tudtam irányítani, szóval azt sem tudtam, hogy Mike lemaradt erről.<br />- Nem volt időm elolvasni mostanság a fordításokat, mert Fanni meg én eléggé elfoglaltak voltunk.<br />- Chpffkhm… - így Léni. Mike azonnal elvette a kezét a lány válláról.<br />- Helyben vagyunk… - morogta, és közben a fejét csóválta.<br />- Amúgy gratulálunk! – mosolygott Kenjire Léni, aki csendesen biccentett.<br />- Köszi… Na szóval, jól elvagyunk. Élvezzük, hogy kettesben lehetünk – kis csend állt be.<br />- Te, Kenji… beszélhetnék veled négyszemközt? Mármint hatszemközt? – pillantott rám és Kenjire Léni. <br />- Gyere Bekka, addig nézzünk el a tó felé – mondta Mike, s egymásba karoltak, majd elsétáltak. Léni még egy ideig figyelte őket, ahogy távolodtak, majd Ken felé fordult.<br />- Boldog vagy? <br />- Az vagyok.<br />- Az jó… - motyogta Léni, én pedig csak csendben figyeltem. Nem tudtam, mit akarhat mondani vagy kérdezni. <br />- Minden rendben? – így Ken.<br />- Összejöttem Chesterrel – nyögte ki halkan, mire nekem mosolyra húzódott a szám. Ken egy pillanatig megilletődötten pislogott, majd rám nézett. Bólintottam, talán nem hitte el elsőre.<br />- Chez jó srác. – mondta végól.<br />- Igen, az. Szeretem is, csak… ő nem Mike – Kenji nagyot fújt, és elmosolyodott; kérdőn néztünk rá.<br />- Reméltem, hogy nem azt mondod, hogy nem <span style="font-style:italic;">én</span> vagyok… szóval érted – kicsit zavarban volt, de olyan édes volt így! Nem hiába szerettem annyira.<br />- Nem, tudom, hogy ti mások vagytok. Különbözőek – mosolygott Léni. – És én Mike-ot szeretem… mármint… úgy értem…<br />- Nekünk nem kell hazudnod, Hel! – végigsimítottam a karján, bíztatásképp.<br />- Ismerem őt – intett a fejével Ken Mike felé. – Hiszen egy részem ilyen volt valamikor. Mármint nem a nőkkel, mert nekem ott volt Anna. De ő… Ő ég, nem lángol, nem csak pislákol, mint egy gyertya, hanem pusztító tűzként emészt fel mindent, és képes lenne felégetni maga körül akármit. <br />- És lángra lobbantja maga körül az egész világot is, hogy részei lehessünk – motyogta Léni, és elgondolkodva nézett Kenji szemébe.<br />- Igen, így van. Nézd, ha jól értem a ti helyzeteteket, akkor ő hozott ki téged Amerikába, igaz? – Léni csak bólintott. – Látod? Megadott neked egy teljesen új életet, új barátokat, új szerelmeket, mint Chester… Talán csak félt. Mert, ha magamból indulok ki, márpedig ő is belőlem van, akkor bátran állíthatom, hogy én is féltem sokszor. Bekkával is. Belemenni valami újba mindig érdekes. De tudod, hogy veszélyes is. Elveszítheted őt, akit pedig nem akartál volna. Talán ő a könnyebb utat választotta. Fanni mellett te megmaradsz neki annak a biztos, és megrendíthetetlen pontnak, ami mindig is voltál.<br />- De ha valóban szeret, hogyan élhet nélkülem? Az érintésem, a csókom nélkül? Hogyan mondhatja nekem azt, hogy ha eljön a világvége, akkor is én leszek az egyetlen a szívében, miközben kidob az otthonunkból?<br />- Ezt mondta? – kérdezett vissza Kenji, Hel és én bólintottunk, aztán ő tanácstalanul pislogott. Erre ő sem tudott mondani semmi okosat.<br />Léni végül bánatosan Kenjire mosolygott, és az esküvőről kérdezte. Mármint arról, ami utána történt eddig. Meg szerettem volna ismerni Mike szemszögét is, tőle is szerettem volna hallani erről az egészről, így lesétáltam a tó partjához. <br />Megértettem, hogy Léni miért nézett <span style="font-style:italic;">úgy</span> Bekkára. Én is láttam most is, hogy Mike milyen fátyolos tekintettel nézett rá. Viszont én azt is láttam kívülállóként, hogy Mike hogyan néz Lénire. <br />Bekkának elmondtam, hogy Léni erősen érdeklődik az esküvő és a nászút felől, így ő visszament hozzájuk, én pedig ott maradtam Mike-kal.<br />- Tőlem is meg akarod kérdezni, mit gondolok Chezről, Fanniról meg Léniről, igaz?<br />- Igen, szeretném. Most itt vagy, olyanokat is mondhatsz, amiket én nem tudok.<br />- Azért jöttem össze Fannival, mert… oké, sorolok néhány dolgot… - nagyot sóhajtott, és én láttam rajta, mennyire fájdalmas neki erről beszélni. Ezt senki más nem tudja rajtam kívül, sosem mutatja. Az, hogy felbőszült bikaként viselkedik, nem egyenlő ezzel. – Fanni csinos, aranyos, kicsit ugyan más, mint Léni – itt köhögést mímeltem, mire megforgatta a szemeit. – Oké, nagyon más, de szerethető… És Léni kiakadt a Kimes dolog miatt is, ami szerintem abszolút nem az ő dolga, bármennyire is a barátom. Aztán Chesterrel táncolt például a Grammy után a parkolóban, meg Chez látta is meztelenül Lénit. És akkor ott van még a piercing, meg a tetoválások… Jól elvannak. Nem, persze, hogy nekem ez nem jó. Fáj. Igen, most lehet tátognod, de fáj – becsuktam a számat, pedig észre sem vettem, hogy kinyitottam. – Viszont szeretem Fannit. Komolyan szeretem. Mellette minden nyugodt. És erre vágytam otthon, pedig nem is tudtam róla. Viszont Léni… Úr Isten, mikor megláttam, hogy Chester össze-vissza taperolta a szülinapján… és az a csók… Az csók volt, Amy! – nézett rám szomorúan. – Amikor én megcsókoltam nála, kint az erkélyen… Azt hittem, tökéletes volt. De nem volt. Léninek egy olyan pasi kell, mint Chester. <br />- Miért nem léptél az erkély-jelent után?<br />- Léni sem lépett. És egy kicsit tartottam a dologtól. Akkor költözött ki, bele kellett rázódnia a dolgokba. Én próbáltam kedves lenni. Például a Grammy előtt, amikor odaadtam az egyik kártyámat, hogy vegyen magának valami szép ruhát. Összeveszett velem. Dühös lettem, kiabáltam, de… Szóval olyan könnyen nekem támadt. Úgy döntöttem, én is ilyen leszek – tétován pillantott rám. – Te tudod mi lesz, igaz?<br />- Igen, tudom. De nem mondhatom el.<br />- Értem – olyan csüggedten állt ott mellettem, és kémlelte a vizet, hogy komolyan majd’ a szívem szakadt meg.<br />- Boldog leszel! Hogy kivel, az a jövő titka, de boldog leszel! – szorosan magához ölelt, és most éreztem, hogy nem utál azért, amiért így terelgettem az útján. A múltkor, a születésnapján szinte éreztem, hogy engem okol és gyűlöl. Most még sem ezt mutatja, és ez jó volt.<br />Visszasétáltunk a többiekhez, és még beszélgettünk egy kicsit, majd mindüket az útjukra engedtem. <br />Bekka és Kenji tökéletesek együtt, és ennél talán nem is lehetnének boldogabbak. Ez jó, ezt akartam biztosra tudni. Léni és Mike pedig szenvednek. Sajnos semmi jót nem ígérhettem Helnek, de legalább Mike-ot kicsit megnyugtattam. És nekem ez is fontos. Reméltem, hogy mikor legközelebb találkozunk, már jobb lesz a helyzet – bár magam is tudtam legbelül, hogy ez csak hiú ábránd.Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-26201098298137401862012-04-04T18:03:00.002+02:002012-04-04T18:25:59.494+02:00Esküvő - 2. rész<a href="http://3.bp.blogspot.com/-4ffeteOys9A/T3x1iqf-RxI/AAAAAAAACQk/5Apj47aaf8Q/s1600/boy-couple-girl-love-wedding-Favim.com-138778.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 213px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-4ffeteOys9A/T3x1iqf-RxI/AAAAAAAACQk/5Apj47aaf8Q/s320/boy-couple-girl-love-wedding-Favim.com-138778.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5727582064492824338" /></a><br /><br />"Kit szeretünk igazán? Akiben az álmunk és a valóságunk egybeesik."<br />(Müller Péter)<br /><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-83hQpx-RKt0/T3x1QiZodVI/AAAAAAAACQY/zw7mqS_zJiE/s1600/49.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 252px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-83hQpx-RKt0/T3x1QiZodVI/AAAAAAAACQY/zw7mqS_zJiE/s320/49.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5727581753081099602" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">49. fejezet</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">Bekka szemszöge:</span><br /><br />Sok-sok gratuláción kellett túlesnünk. Nem is értettem igazából, hogy miért jönnek és gratulálnak, hiszen itt vannak, meg minden. Hát nem az volt a célja az esküvőnek, hogy férj és feleség legyünk? Akkor minek ez a sok könny meg vigyor meg minden? Mindegy. Végülis kibírtuk Mike-kal, aztán következhetett a fotózás. Ezt inkább a ceremónia utánra hagytuk, a fotósunk elég érdekes ember volt, azt mondta, a boldogító igen miatti mosolyunkra kíváncsi. Szóval levettem a magas sarkú cipőmet, mivel a homokban már nem tudtam volna vele közlekedni, és a lemenő nap fényénél készítettünk csodás fotókat. Ez az egy számomra nagyon fontos volt. Beszélgettünk erről Mike-kal, mondtam neki, hogyha ő nem szeretne sokat fényképezkedni, megértem, de legalább egy pár darab legyen. Természetesen nem volt semmi kifogása – kezdtem úgy érezni, hogy arra hajt az elmúlt időszakban, hogy tényleg mindent megadjon nekem.<br /><br />Ezután jöhetett a vacsora. Farkaséhes voltam, Mike hatalmas vigyorral az arcán nézte, ahogy szinte minden fogásba belekóstoltam. Nem tehettem róla, egész nap nem ettem, izgultam, kicsit sírtam is, szóval én nem csodálkoztam a torkosságomon. Egész idő alatt szabad kezét a combomon nyugtatta, miközben a halk zenére dúdolt. Néha körbepillantottam, hogy vajon mindenki jól érzi-e magát, de csak Mike foglalkoztatott igazából. A sütemények előtt fújtam egy nagyot, kicsit tele voltam, de mikor elénk tették a tortát, megint csak átvette a helyét az izgalom. Persze erről is készültek képek, Peti is a telefonjával vigyorogva kattintgatott, és most egyáltalán nem bántam. Szóval közösen megkezdtük a tortát, aztán egymást etettük – ahogy kell. Kicsivel később a fülemhez hajolt, és belesuttogott.<br /><br />- Boldog vagy, ugye? – kérdezte, bár tök feleslegesen szerintem.<br />- Nem látszik? – képtelen voltam ezen az estén nem vigyorogni. Csak megvonta a vállát, majd szemeivel Petit kereste, és intett neki, hogy jöjjön oda.<br />- Na mi van, a lányom máris válni akar, Shinoda? Mit követtél el még a nászéjszaka előtt?<br />- Wow, mintha te a nagy tehetségedet majd a nászéjszakádra tartogatnád! – villantott gúnyos mosolyt a húgom, mert persze egymás nélkül nem mentek sehova. Volt egy olyan érzésem, hogy attól, hogy párba tettem őket, csak még jobban ki akarják idegelni egymást.<br />- Nem erről van szó – legyintett Mike. Fel sem vette a piszkálódást, ahogyan végülis én sem. Ma semmi sem zökkenthet ki a kedvemből. – Add a telefonod! – Legnagyobb megdöbbenésemre Peti egy szó nélkül átnyújtotta neki – ami nála nagy szó -, majd rám pillantott.<br />- Te, Reba… Van egy olyan érzésem, hogy a húgodnak nem ártana már egy kiadós dugás, mert olyan harapós, mint egy kielégületlen buldog – Mike halkan felkuncogott, és nekem is vészesen megremegett a szám széle.<br />- Mi tart vissza? – dörmögte az orra alatt Mike, mire már kitört belőlem a jókedv, aztán vaku villant. Oké, a fotós tutira mindent megörökít, ami jó hír. <br />- Sógor, az Isten áldjon meg! – sziszegett Lexi Mike-ra, és ahogy elnéztem eléggé elpirult.<br />- Csak nem? – kérdeztem látványosan elképedve, mire csak egy lesújtó pillantást kaptam, és visszaült a helyére.<br />- Szerinted van esélyem? – kérdezte mintegy mellékesen Peti, és ujjaival beletúrt a tányéromon lévő süti habjába.<br />- Neked kinél nincs? – újabb értelmes kérdés a férjemtől… hm, tetszik ez a szó.<br />- Rebánál, vagy az anyukádnál – vágta rá gondolkodás nélkül, mire most belőlem tört ki a kuncoghatnék.<br />- Még jó! – így Mike a nagy pötyögés közepette.<br />- De mit akarsz a húgomtól?<br />- Bekka! – nevetett fel Mike, mire elkerekedett szemekkel néztem Petire.<br />- Csak megdugni? Nem teheted! – suttogtam halkan, de tettetett dühvel.<br />- És ha ő is akarja? <br />- Na, húzzál innen! – hessegettem el mosolyogva. – Ma nem rontod el a kedvemet, de… mindegy. Na menjél! Hihetetlen… - motyogtam mosolyogva, majd Mike felé fordultam. – Mit is csinálunk?<br />- Gondoltam tehetnénk fel az én twitteremre egy képet. Nagyon sok jó kívánságot küldtek, szóval…<br />- Hű, hát ha én lennék rajongó, én biztos örülnék neki. Kivéve persze, ha valamennyien inkább a helyemben akarnának lenni!<br />- Nem hiszem, hogy olyan sokan lennének… - és ő ezt szerintem komolyan el is hitte. Csak pislogtam párat.<br /><br />A tánc nem okozott gondot egyikünknek sem. Ő nagyon jó táncos volt, és én sem voltam éppen falábú. Megnyitottuk a táncokat, és szépen sorban jöttek a párok. Nem is tudtam volna elképzelni szebb napot. A tengerparton voltunk, nem messze tőlünk a tenger morajlott, a fejünk felett apró lampionok világítottak a fából készült tető alatt, és hát mindenki mosolygott. Aztán először Peti kért le, majd újdonsült apósom, aztán jöttek Chester fiai, és mindenki más. Vagy két órán keresztül nélkülöznöm kellett a férjemet, de még mielőtt visszakaptam volna őt, Roger lépett elém, és kért fel.<br /><br />- Tudod, nem gondoltam volna másfél évvel ezelőtt, mikor megismertelek, hogy az esküvődön fogunk táncolni. Pláne nem itt – mosolygott rám kedvesen.<br />- Marie-nek tetszik a hely, látom rajta. El kell majd még hoznod ide, figyeld meg! – kuncogtam, ahogyan a feleségére tévedt a pillantásom.<br />- Igen, valószínű… Bekka, nem tudom, hogy mikor kellene beszélnünk a jövődről…<br />- Beszélhetünk most is – néztem bele a szemeibe. Őt tiszteltem a legjobban a kollégáim közül.<br />- Mit tervezel?<br />- A doktorim el van kezdve. Peti sokat segít, és egy darabig még maradok.<br />- Terveztek gyereket, igaz?<br />- Még nem beszéltünk róla, de igen.<br />- Akkor nem maradsz majd nálunk – elhúztam a számat.<br />- Hát… akkor valószínűleg nem. Három év a babával… nem hiszem amúgy, hogy visszavesznek.<br />- Miből gondolod? <br />- Hát, sokan jelentkeznek majd a helyemre, ez fix. És még csak alig két éve tanítok ott. <br />- Én vissza foglak várni, és az én szavam számít, hidd el nekem! – mosolygott kedvesen.<br />- Köszönöm!<br /><br />Jól estek a szavai, és kicsit meg is nyugodtam. Nem mintha a tanítás fontosabb lenne, mint Mike, vagy a családom. De azért mégis, jó volt ezt tudni.<br />Aztán végre eljött a pillanat, mikor ismét Mike-kal táncolhattam. Boldogan simultam hozzá, és élveztem, hogy szorosan vont közelebb magához. Még mindig megborzongtam, ahogy a sötét szemekbe néztem. Már éppen hajoltam volna hozzá, mikor felbukkant Peti. Egyetlen pillantást vetett Mike-ra, aki szelíden elmosolyodott, és elindult, hogy felkérje Talindát – megint.<br /><br />- Ugye tudod, hogy figyelni fogok rátok? – suttogta a fülembe, miközben lassan körözni kezdtünk.<br />- Rá? – vontam fel a szemöldökömet, és a fejemmel Mike felé böktem.<br />- Ja, rá – hagyta rám. – Szóval én csak akartam, hogy tudd…<br />- Nagyon szépen köszönök mindent! – vágtam a szavába. – Még nem volt időm elmondani, hogy mennyire örülök neki, hogy ilyen…<br />- Jó fej vagyok? – kissé megrovóan néztem rá, mire felsóhajtott. – Nézd, én rajtad kívül sosem szerettem senkit. És téged sem úgy, ahogyan kellett volna. Viszont, mikor elmentél, egyedül maradtam. Nem számítottak a csajok meg a haverok. És most nem csak arra gondolok, hogy hiányzott a szex meg ilyenek… Hanem az, hogy ketten beüljünk valahová, meg hogy a húgodat piszkálhassam. Szóval ne köszönj nekem semmit se, és akkor én sem köszönök semmit – nem nézett a szemembe s ettől tudtam, hogy zavarban van.<br />- Oké – bólintottam végül. Peti örök rejtély, de így szerettem.<br /><br />Nem mondom, hogy nem ittam sokat, de valahogy most nem éreztem úgy a hatását. Mondjuk arra bőven jó volt, hogy összefolyjanak kicsit az események. Táncoltunk még Mike-kal a többiek gyűrűjében, beszélgettünk, ettünk éjfélkor is valamit – nem vagyok benne biztos, hogy halat-e vagy csirkét -, mindenesetre hajnali kettőre hagytuk a mi kis titkunkat. <br /><br />- Oké, ha így sietsz, ki fogom törni a bokámat – nevettem, és igyekeztem tartani vele a lépést a homokos parton. Már eléggé eltávolodtunk a többiektől, a lampionok fénye is lassan halványult.<br />- Hát vedd le a cipőd – jött a válasz, de azért bevárt, és megfogta a kezemet. – Ha közel megyünk a vízhez, a ruhád alja is olyan lesz.<br />- Máris vetkőztetni akarnál? – villantottam rá a szememet.<br />- Ne hogy azt hidd, hogy még sokáig velük leszünk. Szerintem már régen el kellett volna kezdenünk a nászéjszakánkat.<br />- Szerintem mi már tegnap elkezdtük… - csak vállat vont, közben megéreztem a vizet a talpam alatt, majd lassan felfutott egészen a bokámig a kis hullám. – Itt vagyunk.<br />- Szeretnél mondani valamit? – kérdezte, miközben a kezembe adta a kis, kékre festett követ.<br />- Hát… - hirtelen semmi értelmes nem jutott eszembe, úgyhogy egy régi emlékről kezdtem beszélni. – Anyáék temetésén ott volt velem a húgom, Peti pedig valahonnan messziről figyelt. Akkor döntöttem szerintem úgy, hogy ennek vége. Tudod, igaz, hogy ott volt Alexa, mégis… Szóval úgy gondolom, hogy Peti mostanság törleszteni próbál nekem azért, mert akkor cserbenhagyott. És el is várom tőle… Viszont ez veled kapcsolatban nem mondható el. Mindketten tudjuk, hogy köztünk is volt egy nagyobb… hát…<br />- Mosolyszünet?<br />- Igen, az – szabad kezemmel átfogtam a derekát, de inkább a hullámokat néztem. – Mégis ennek ellenére nem érzem azt, hogy bármi is megtört volna köztünk akkor. Minden nappal egy kicsit jobban szeretlek, pedig tegnap is úgy éreztem, hogy annál jobban már képtelenség, ma mégis így érzem… és szerintem ez így is marad – halványan elmosolyodtam, majd felnéztem rá. – Te szeretnél mondani valamit?<br />- Örökké szeretni foglak! – felnevettem. <br />- Ez ma nagyon hatásos, és nem is kell több! Én is szeretlek, és mindig is szeretni foglak! – megcsókoltuk egymást, majd hátralendítettük a kezünket, és eldobtuk a két követ. Én a kéket, Mike a pirosat. Úgy hittük így, hogy az óceán fog vigyázni rájuk, mi is örökké egymáséi leszünk. Hiszen az óceán majdnem örök időktől fogva létezik… kell ennél jobb őr a szerelmünknek?<br /><br />Még táncoltam egy kicsit kedves apósommal, Chester is megpörgetett a parketten még egyszer utoljára, majd mind összegyűltünk, hogy elbúcsúzhassunk. Mike és én az éjszakát – már, ami megmaradt belőle – még itt töltjük, de aztán átcsónakázunk egy másik, kisebb szigetre, a többiek pedig a holnapi nap folyamán mennek haza. Csak Peti és Lexi maradnak kicsit tovább, ők felügyelik, hogy az ajándékok és minden egyéb hazakerüljön.<br />Megköszöntünk mindenkinek mindent, végigpusziltuk őket, elbúcsúztunk, hiszen most három hétig nem látjuk őket. Nem bántam nagyon a dolgot, bár hiányozni fognak, viszont nem tudtam betelni a gondolattal, hogy kettesben lehetünk végre. Talinda és én váltottunk még egy beszédes pillantást – amit megjegyzem, szerintem Chez is észrevett -, majd elindultunk a szobámba. Úgy döntöttünk, ott töltjük ezt az éjszakát.<br /><br />Nem is kellett sokáig várnom arra, hogy újra érezhessem őt. Amint beléptünk a szobába, ujjai végigfutottak a karomon, majd a tarkómnál fogva magához húzott. Beletúrtam sötét hajába, és végignyaltam az ajkát, amitől neki csak egy jóleső nyögés szakadt fel a mellkasából. A számhoz hajolt, és vadul, erőszakosan, szenvedélyesen csókolt meg. Tetszett ez a temperamentum, tetszett a csókjának íze, és lágy, kutakodó érintései a szoknyám alatt, ahogyan felgyűrte egészen a hasamig. Tenyere végigsimított a combomon, majd ujjaival félretűrte a bugyimat. Ujjai megérintették nőiességem szirmait, amitől egy halk sóhaj szakadt fel belőlem. Élveztem, ahogyan lassan simogatni kezdett, és körkörös mozdulatokkal juttatott egyre nagyobb élvezetekhez. Szerettem volna, ha ő is érzi, amit én, ha ő is úgy érez, ahogyan én. Hogy ő is szinte epekedve várja, hogy testünk eggyé fonódjon.<br />Ujjaimmal a nadrágja gombjait kezdtem kioldani, majd eldőltünk az ágyamon, így sikerült kibújtatnom a nadrágból. Ajkammal az álla vonalát, a nyakát, és a kulcscsontját halmoztam el csókokkal, miközben becsúsztattam kezemet az alsója alá, és kényeztetni kezdtem őt. Mélyen, halkan felnyögött, és két ujjával elmerült bennem. Tudtam, hogy ezzel még jobban fel tudom őt húzni, így csak belemosolyogtam a bőrébe.<br />Másik kezével a hajamba túrt, és megmarkolva pár tincsemet felhúzott magához egy vad csókra. Egyre gyorsabban mozgattam a kezemet, ezzel egyre több sóhajt előcsalva belőle. De ő sem volt épp rest, mert már négy ujjal dolgozott bennem. Nem tudtam megállni, és elszakadva csábító ajkaitól, halkan felnyögtem, mire ő áttért a nyakam kényeztetésére.<br />Oldalt kicipzárazta a ruhámat, lejjebb tolta és végigcsókolta a melltartóm vonalát, majd ujjai a nyakamon keresztül végigsimítottak a rajtam, hogy aztán levehesse rólam a falatnyi fehér csipkét. Ahogyan nyelve körberajzolta a mellbimbómat, úgy éreztem, hogy felgyulladok. <br />Igyekeztem minél gyorsabban kigombolni a mellényét és az ingét, hogy én is eljátszhassak vele. Egyik gombot bújtattam ki a másik után, majd ahogyan szétnyitottam az inget átfordultam Vele, hogy most én hajolhassak fölé.<br />Szemeim itták a látványt, ahogyan megpillantottam az izmos mellkast. Tekintetem helyét gyorsan átvették az ajkaim, és hezitálás nélkül tapadtam rá. Végigcsókoltam a nyakát, a mellkasát, lefelé haladva a hasát, aztán az alsónadrágjának szegélyénél kezdtem csókolgatni és nyalogatni a bőrét. Mike felnyögött, és egy kicsit megemelte a csípőjét, hogy jobban hozzáférjek.<br />Kis időzés után, lejjebb toltam a boxerét, majd beharaptam az alsó ajkam, ahogy megláttam ágaskodó, ékeskedő bizonyítékát annak, hogy mennyire kíván engem. Kezeimmel kényeztettem tovább, és a csípőcsontját csókolgattam. Vártam egy kicsit, hogy váratlanul érje a mozdulatom, amire én nagyon is tudatosan készültem.<br />Egy hirtelen mozdulattal tűntettem el a számban férfiasságát, mire Mike tüdejében bent akadt a levegő, majd ahogy kényeztetni kezdtem nagyot nyögött. Ujjai ismételten a hajamat szántották, és irányította a mozdulataimat, hogy neki minél jobb legyen. Nem bántam. Vele ezt sem bántam, extázis fogott el, ahogyan nyelvemmel és ajkaimmal kényeztettem.<br />- Bekka... – úgy nyögte a nevemet, mintha valamilyen szimfónia lenne, és nekem ez elég is volt.<br />Felnéztem rá, ő a ruhámat vette le rólam, én pedig gyors mozdulatokkal lehúztam a tök felesleges bugyimat, miközben végigcsókoltam a hasát, és a mellkasát. Keresztül vetettem lábaimat a derekán, és elbódulva néztem le a barna szemekbe, hogy aztán egy végtelenül lassú mozdulattal ráüljek a csípőjére.<br />Ajkai elnyíltak, és kezei a csípőmet szorították, mire kéjesen elmosolyodtam. Erre vártam, rá vártam, hogy végre megérezhessem magamban… újra. És igen, megérte. Mennyei érzés volt. Lassan újra megemelkedtem, és ezzel kezdetét vette egy őrült iram, és őrült, érzelmekkel teli szeretkezés.<br />Egy idő után Mike nem tudott fekve maradni - nem akart –, és felült, majd a fenekem alá nyúlva ösztönzött hol lágyabb, hol vadabb ritmusra.<br />Szenvedélyesen téptük a másik száját, és nyelvünk fáradhatatlan táncolt járt, miközben mindketten sietősen haladtunk a beteljesedés felé. Ujjai a hátamat simogatták, én pedig körmeimmel szántottam végig a vállain. Nem érdekelt, hogy fáj-e vagy hogy meglátszik majd... Csak a vágy és ő számítottak.<br />Zihálva értünk el egyszerre a csúcsot, és lassan csókolózva próbáltunk lenyugodni. Soha, senkivel sem volt ilyen fergeteges a szex, mint vele. Igaz, nem voltam sok pasival, de nekem akkor is ez jelentett mindennél többet. Ő jelentett mindennél többet. Az, hogy a közelében önmagam lehetek, hogy a csókjára szomjazom minden percben, és hogy a buja barna szemekbe nézhessek.Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-49960836220230771752012-03-28T12:50:00.003+02:002012-03-28T12:54:36.133+02:00Az a fránya facebook...Sziasztok!<br />Nos, olyan két napnyi szarakodás után (bocs a kifejezésért) sikerült összehoznom magamnak egy facebook oldalt. És most ne tessék nevetni a képernyő előtt, de ez nekem igen nehezen ment. Általában értek én az internethez, de ez... xD Nem is úgy sikerült, ahogy akartam, nem egy új oldalt hoztam létre (bár próbáltam), hanem mint egy új személy jöttem létre a facebookon. Durva mi? Na mindegy is, végülis a lényege az egésznek az lenne, hogy Ti bejelöltök, én meg visszajelölök mindenkit (alig várom Yvette-t és csapatát, remélem ilyen névvel, így együtt vannak fent face-n) és kinyomkodok majd mindenfélét az üzenőfalra.<br />Már ha érdekel valakit. Ha nem, akkor törlöm a fiókot és kész (erre már rájöttem, hogy kell)<br />Szóval Amy Shinoda (ja, mert kellett vezetéknév is, tök gáz!) néven megtaláltok, de elvileg, ha <a href="http://www.facebook.com/profile.php?id=100003711161188">IDE</a> kattintotok, akkor oda is juttok!<br />Pusza!Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-20870531181185382982012-03-25T15:53:00.003+02:002012-03-25T15:58:29.462+02:00Esküvő - 1. rész<a href="http://1.bp.blogspot.com/-VOHFxp2k6rM/T28jyld1ohI/AAAAAAAACP0/y417Kw4h3ZY/s1600/48.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 212px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-VOHFxp2k6rM/T28jyld1ohI/AAAAAAAACP0/y417Kw4h3ZY/s320/48.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5723833003368882706" /></a><br /><br />"Szeretni valakit az több mint egy erős érzés - az döntés, ítélet és ígéret."<br />(Erich Fromm)<br /><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-MMeEgITy9iQ/T28jr5pbNII/AAAAAAAACPo/eUOBsxcmKF8/s1600/boyfriend-couple-girlfriend-kiss-lights-love-Favim.com-106082%2B%25281%2529.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 214px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-MMeEgITy9iQ/T28jr5pbNII/AAAAAAAACPo/eUOBsxcmKF8/s320/boyfriend-couple-girlfriend-kiss-lights-love-Favim.com-106082%2B%25281%2529.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5723832888527107202" /></a><br /><br /><span style="font-weight:bold;">48. fejezet</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">Bekka szemszöge:</span><br /><br />Az ember lánya azt gondolná, hogy nincs miért aggódnia vagy idegeskednie az esküvőjén, mert minden tökéletes. Hiszen minden adott volt: egy tökéletes vőlegény, csodás helyszín, barátok között. Mégis, ahogy ott álltam a széksorok végénél elhelyezett hófehér paraván mögött, elfogott a fájdalom. A torkomban gombóc keletkezett, a szemeimbe könnyek gyűltek. A francba, nem csinálhatom ezt most! – futott át a gondolat az agyamon, de képtelen voltam ellentmondani az érzéseimnek. Éreztem, hogy az egész testem megfeszül, tiltakozva a felhangzó zenére, majd felfigyeltem Peti könyökére, ami a bordáim közé fúródott.<br /><br />- Bocs… - suttogtam rá sem nézve, majd belekaroltam. Pontosan éreztem az enyhe rántást, ahogyan megpróbált elindulni velem, hogy befordulhassunk az oltár felé. Csupán két lépést sikerült megtennem, s ahogy megláttam a székeket, lecövekeltem. – Várj! – susogtam halkan, és erősen megszorítottam a kezét. – Egy pillanat! – kértem, és lesunytam a fejemet, hogy ne láthassa, hogy sírok.<br />- Reba? – hangja kérdő volt, nem sejtett semmit, de ahogy kissé lehajolt, hogy belenézhessen a szemembe, láttam az arcán végigfutó érzelemhullámot. – Reba! – hangja inkább volt ijedt, mint parancsoló, hogy nézzek már rá, mégsem tettem semmit. Sőt, inkább belekapaszkodtam a karjaiba, és homlokomat a vállára döntöttem.<br />- Adj egy percet! – motyogtam, és mélyeken lélegeztem. Basszus, ezt nem most kéne!<br />- Bekka? – Mike hangja közvetlen közelről jött, de nem mertem rá felnézni. Mégis, mit fog szólni, hogy itt sírok? – Peti, mi történt?<br />- Nem tudom… - vonta meg a vállát a kérdezett, én pedig felnéztem. A tekintetemmel a húgomat kerestem, aki halvány rózsaszínű ruhájában ott állt Mike és Brad között, hosszú, szőke haja fel volt tűzve, és kérdőn nézett az általam annyira szorongatott Petire.<br />- Bekka, mi… - pillantott rám Lexi, de az ő arcán rögtön láttam azt, amit a többiekén nem: megértett. - Figyelnek téged… minket… - motyogta, és elém lépve magához húzott. Mindig is próbáltam tartani benne a lelket, hiszen én vagyok az idősebb, de most jól esett, hogy ez egyszer én szomorkodhatok az ő vállán. – És nagyon örülnének most, ha itt lehetnének, tudod te is!<br />- Aha… - mormogtam a nyakhajlatába, ahova befúrtam az arcomat. <br />- Életem… - Mike érintése a derekamon mindent jelentett most. Tényleg megvolt majdnem mindenem, ami sok embernek nem jutott, én mégsem hálás voltam most, hanem szomorú. <br />- Ne haragudjatok! – emeltem fel a fejemet, de még el sem tudtam lépni Lexi elől, Mike máris a hátamhoz simult, és átölelt mindkettőnket.<br />- Nem haragszunk! – mosolygott rám bíztatóan a húgom, és puszit nyomott az arcomra.<br />- De nem ám! – hangzott Mike felől is. – Akarod, hogy elhalasszuk?<br />- Dehogy! – nevettem fel most már megkönnyebbülten. – Holnap lesz az esküvő, és még egyszer sem próbáltuk el. Azért nem akarom, hogy valami balul süljön el! – fordultam Mike felé, hogy megölelhessem. – Csak eszembe jutott, hogy jó lenne, ha apuék is itt lehetnének… <br />- Mert én már nem is vagyok elég jó, mi? – zsörtölődött viccelődve Peti, mire rávigyorogtam.<br />- Én fokoztalak le lehetséges vőlegényből, menyasszonykísérőnek – öltöttem rá nyelvet.<br />- Jaj, ilyenkor olyan büszke vagyok rád! – veregette meg a vállamat Lexi, és kárörvendő mosollyal nézett Petire. Mike és Brad összevigyorogtak.<br />- Hidd el nekem, én sosem fogok elvenni senkit. Házasság? Az csak az olyan korlátozott embereknek való, mint ti. Én szeretek virágról virágra szállni.<br />- Most így nevezed a dolgot? Te nem szállsz azokra a virágokra, hanem vetődsz. A kezedben permetező kannával…<br />- Akkor lehetne, hogy próbáljunk, mielőtt még kinyírjátok egymást? – vetette közbe Mike, mire egyetértően bólogattam. <br /><br />A próba után láttam mindenkin, hogy próbálták elterelni a figyelmemet, ami amúgy tökéletesen felesleges volt. Chesteren láttam, hogy azt várja, mikor fogok bőgve elrohanni, vagy valami hasonló. De ilyesmiről szó sem volt, hiszen egyszerűen csak hiányoztak a szüleim, de tudtam, hogy nem lehetnek itt. Ez fájt, de elfogadtam.<br />A délután első felét együtt töltöttük. Ott voltak Mike szülei, a testvére és a családja, az LP-sek a családdal, Tak, Ryu és Cheapshot is, Peti, néhány kollégám, Mike néhány vendége még, és a húgom. Összesen voltunk körülbelül nyolcvanan. Ennyi embert hívtunk meg, nem többet. Nem voltak felesleges meghívottak, mert minek? Anna és Otis este érkeztek meg, Six-szel együtt. Six volt Anna párja, akinek halvány gőzöm se volt, miért ez a neve, de mindegy is volt. Kedves volt, és vicces. Mike normálisan viselkedett, úgy tűnt a közelgő esküvő tényleg, igazán boldoggá tette. <br />Szóval a délután így telt, de később Tal és Lexi eltávolítottak Mike közeléből, és Hawaii gyönyörű szigetén bevettünk magunknak és bárt. Nagyon lánybúcsú szaga volt a dolognak, mivel tényleg minden fiatalabb női vendég jelen volt, és volt egy olyan sejtésem, hogy Chez és Peti is valami hasonló helyre vitték Mike-ot. Sőt, biztos voltam benne, hogy Peti terveiben még a sztriptíztáncosok is szerepeltek. Mégsem voltam ideges vagy hasonló, élveztem, hogy sokan ott voltak velem, iszogattunk, táncoltunk kicsit, és beszélgettünk. <br />Éjszaka, vagyis hajnalban gondolkodtam rajta, hogy a kicsiny szállodában, ahol most csak mi voltunk, átmegyek Mike szobájába. Vajon szabad-e? Nyilván nem. Tal, Lexi és Amber kifejezetten hangsúlyozták, hogy ne merjek átmenni, de én nem voltam annyira híve az ilyesminek. Bár szépen hangzik ez az egész, mégis… bizsergett minden sejtem Mike-ért. Kapkodtam levegőért, nem tudtam, mi van velem, a lábaim önként megindultak. Lassan sétáltam végig a folyosókon, beszálltam a liftbe, és feljebb mentem egy emeletet. Megálltam a szobája előtt, és lámpalázasan toporogtam egy picit. Végül sikerült összeszednem magam, és bekopogtam. Vártam egy kicsit, de végül csak kinyílt az ajtó. Már-már azt hittem, még nem értek vissza a srácok, de szerencsére nem volt igazam. Mike ott állt előttem, kissé kócosan, szemei csillogtak az elfogyasztott alkohol mennyiségétől, de ajkán félreérthetetlen mosolyként megmutatkozott, hogy örül nekem. <br />Nem kérdeztem semmit, ahogyan ő sem. Ő csak egy alsónadrágot viselt, ami totálisan elvette az eszemet, míg rajtam a bulizáshoz viselt, rövid, barackszínű ruhám volt. A kezem után nyúlt, és berántott maga mellé a szobába. A helyiségben sötétség honolt, csak az éjjelilámpa halvány fénye derengett az ágya mellett. Mi viszont nem vesződtünk azzal, hogy eljussunk a puha párnákig, Mike úgy kapott utánam, mintha nem is pár órája váltunk volna el egymástól. Ajkai most nem finoman kóstolgatták az enyémet, hanem tele maró vággyal és szenvedéllyel.<br />Ujjai végigsimítottak a testemen; a gerincem mentén éreztem, ahogyan játszadozott, majd a combomhoz nyúlt, és egyik lábamat felhúzta az oldalához. Szorosan simultam hozzá, nyelvemmel az övét kerestem és játszottam, s így az ölünk is tökéletesen összeért, éreztem, mennyire kíván. Én akartam először őt megszabadítani a ruhájától, de megelőzött. Félrelökte a kezemet, és megkeresve a ruhám alját, lerántotta rólam. Belevigyorogtam a csókba, és inkább a nyakához hajoltam, s ott kezdtem puszilgatni, nyelvemmel játszadozni a bőrén. Halkan felnyögött, ujjai a fenekembe martak, én pedig az alsónadrágjához nyúltam és lejjebb toltam, hogy végigsimíthassak férfiasságán. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy hangosan felnyögjek, irtó jó volt érezni az ujjaim alatt a meleg, selymes bőrt, és azt, hogy Mike mennyire élvezi, ahogyan kényeztetni kezdem. Eközben ajkai közé vette a fülcimpám, nyelvével körözött rajta, vagy megszívta egy kicsit. Magamban elmosolyodtam, annak a veszélyén merengve, hogy ez holnap meg fog látszani. Ujjai utat találtak a bugyim széléhez, legörgette rólam, majd simogatni kezdett. Újra a szájához hajoltam, hogy megcsókolhassam, s közben mégis az ágy felé kezdtem tolni. Végtelennek tűnt a várakozás, nem bírtam tovább, de ő is készséggel hátrált, majd ült le az ágy szélére. Egy pillanatra elváltam tőle, belenéztem a szemébe, ahol csak huncut csillogást láttam, majd az ölébe helyezkedve magamba vezettem. Elakadt a lélegzetem az érzéstől, sosem fogom megszokni, hogy ennyire tökéletesen összeillünk. Talán ezt nem is lehet. <br />A hátamat simogatta, csókolt, és néha hangosan sóhajtozott, míg én mindkettőnket a beteljesülés felé űztem. Az, hogy ma ezt nem lenne szabad, csak még jobban felcsigázott, és szerintem nem csak engem, de őt is. <br /><br /><span style="font-style:italic;">Mike szemszöge:</span><br /><br />Mire reggel felébredtem Bekka már nem volt mellettem, mégis mosolyogtam. Jobb is, ha visszaosont a szobájába, még a végén le lettünk volna cseszve, ha rájönnek, hogy mi igenis aktívan együtt töltöttük az éjszakát. Vigyoroghatnékomat nem tudtam leplezni, egész nap így mászkáltam, Chester és Peti pedig irtó gyanakodva méregettek – persze, a két alfahím, akik köztudottan imádják a szexet – pont ők ne jöttek volna rá?<br />Szóval vidáman figyeltem, ahogy anya és apa bejöttek hozzám, mikor már fel voltam öltözve, és majdnem kész voltam az oltár elé vonuláshoz. Egy sötét nadrágot, fehér inget és egy mellényt viseltem – Bekka választotta ki őket. Anya, habár ez már nem az első esküvőm, mégis könnyes szemekkel igazgatta a nyakkendőmet, meg birizgálta a hajamat – amit mondjuk nem sokáig hagytam neki. Szerettem volna találkozni Rebekával is, de tudtam, hogy most már tényleg nem szabad. Csak tudni szerettem volna, hogy jól van-e. A tegnapiak ráébresztettek, hogy ő igencsak egyedül érezheti magát néha. Mégis türelemmel néztem a még a szertartásig lévő két óra elébe. Végülis minden jól fog sikerülni…<br /><br />**<br /><br />Ideges voltam, mégis boldog. Ott álltam a tengerparton, mellettem az öcsém és Brad, és vártam, hogy Bekka megjelenjen a sorok között. Végignéztem az embereken, és elmosolyodtam. Anya ült az egyik első széken, és már most sírt. Hihetetlen, hogy mindig képes sírni, míg mellette apa mosolyogva csitítgatta. Ezen halványan elmosolyodtam. Ha a házasságunk fele olyan jó lesz, mint az övék, akkor örök életünkben boldogok leszünk. És tudtam, hogy így lesz!<br />Aztán tekintetem a két székoszlop között lévő kis ösvényre terelődött, ahol megpillantottam Lexit. Csodaszép, halványzöld, nyári ruhában volt, kezében egy kis csokorral, és mosolyogva sétált végig a sorok között. Oké, akkor nemsokára Bekka jön!<br />Egy pillanatra lehunytam a szemeimet, majd ahogy meghallottam a halk zongoraszót, felnéztem. Mindenki felállt, és egy emberként fordult kissé hátra. És Bekka ott állt a kis ösvény végénél, hosszú, fehér ruhában, Petibe karolva, kezében rózsaszínű virágcsokor. Arca előtt hosszú fátyol lebbent, én pedig megbabonázva figyeltem, ahogy közeledik. Nem, ez nem álom. Ez már nem lehet az. El sem mertem hinni, hogy mindez valóban megtörténik, de lassan kénytelen voltam beismerni, hogy mindez valóság. Peti most az egyszer komoly volt, arcán halvány mosoly játszott, ahogyan elém kísérte Őt. Felém nyújtotta Bekka kezét, én pedig elfogadtam tőle.<br /><br />- Vigyázz rá! A legdrágább kincsemet adom neked – mondta, mintha tényleg csak Rebeka édesapja lenne, majd mosolyt villantott, miután bólintottam.<br /><br />A fátyol vékony anyagán keresztül láttam, hogy Bekka egy pillanatig még Peti után nézett, aki beállt Brad mögé, mint Lexi párja a menetben. Ő is meglepődött a szavain, nem csak én. Aztán lassan megfogtam a fátyol alját és felfedtem az arcát. Most nem viselt sok sminket, épp hogy csak halványan látszott az enyhe rózsaszín tónus az ajkain és a szeménél, de mindenkinél gyönyörűbb volt a világon!<br />Halványan, már-már szégyenlősen elmosolyodott, majd a pap felé fordultunk.<br />Nem igazán emlékeztem később, miként is szólt a szöveg vagy hasonló. Csak arra figyeltem fel, mikor felszólította Bekkát, hogy mondja el a fogadalmát. Kíváncsi voltam, vajon mit fog mondani, bár annak ellenére, hogy dalszövegek ezreit írtam már meg, most biztos voltam benne, hogy kettőnk közül ő lesz a szavak embere.<br /><br />- Mike… - kezdte remegős sóhajjal, és megszorította a kezemet, ahogyan egymással szemben álltunk. – Mielőtt megismertelek téged nem voltam teljesen egész. Sokáig azt gondoltam ez a szüleim elvesztése miatt van. Viszont mikor megfordultam a kezemben a két lemezzel abban a boltban, és megláttalak téged… – elmosolyodott, de láttam rajta, hogy kissé zavarban van. Furcsa volt, egy olyan embertől, aki nem is olyan régen több tízezer ember előtt lépett fel. – Nos, akkor mintha valami megmozdult volna. Nem a másik felem tért vissza, hanem valaki teljesen új született a lelkemben, eltörölve mindent, ami előtte volt. Bár azután a találkozás után sok minden történt, valahol mindig is sejtettem, hogy együtt fogunk maradni. Mert… mert még sosem éreztem így senki iránt. A világon a legnagyobb öröm és megtiszteltetés ért, mikor megkérted a kezem – enyhén megcsóváltam a fejem, de mosolyogtam. Enyém a megtiszteltetés. – Köszönöm neked, hogy annyi mindent kaptam, nem csak élményeket, nem csak tárgyakat, hanem szeretet, és a szívedet is! Vigyázni fogok rá, ahogyan csak tőlem telik, mert szeretlek. Mindennél jobban! – egy hosszú másodpercig a szemembe nézett, tekintetében pedig ott volt a legtisztább érzés, amit én is éreztem: a szerelem.<br />- Mike… - fordult felém a pap, de én le sem vettem a szememet Bekka arcáról. <br />- Én mindig… örökké… szeretni foglak! – ennyi volt. Nem készültem hosszabb szöveggel, de ezt megígérhettem. Szemei könnybe lábadtak, azt hiszem tényleg ez volt a lehető legjobb, amit mondhattam. Boldogan elmosolyodott.<br /><br />Ezután következtek az igenek, aztán a gyűrűk. Régóta nem volt rajtam ilyesmi, de a kis fehérarany karikák tökéletesen illettek mindkettőnkre. Végül felszólítottak egy csókra, én pedig boldogan, hevesen dobogó szívvel öleltem magamhoz Bekkát, és teljesítettem be az eskünket. A vendégek tapsoltak, valaki fütyült is – Joe-ra ismertem ebben. Még egy pillanatra megálltunk, hogy készíthessen a fotós egy-két képet rólunk ott, aztán elindultunk a sorok között. Ujjainkat összefűztük, mögöttünk Peti és Lexi lépkedtek, mögöttük pedig a többiek. Végigsétáltunk a hosszú járdán, ami visszavezetett a szabadtéri pavilonhoz, ahol majd a vacsora és a többi dolog lesz. Ahogy haladtunk, Bekka közelebb hajolt és a fülembe suttogott:<br /><br />- Látod, semmi rossz sem sült ki a tegnap esténkből!<br /><br />UI: A ruháik ugyanolyanok, mint az első képen fent.Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-90690400638022172282012-03-21T16:03:00.001+01:002012-03-21T16:05:21.733+01:00Csak mert szeretem... VII.Ez az a tipikus OMFG kép. Hát hogy lehet ennyire tökéletesen jóképű? Istenem... ^^<br /><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-96idmFWJC7s/T2nuCGVU07I/AAAAAAAACPc/HhornQ391mc/s1600/o.o.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 249px; height: 320px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-96idmFWJC7s/T2nuCGVU07I/AAAAAAAACPc/HhornQ391mc/s320/o.o.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5722366521378132914" /></a>Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-84023437943439395612012-03-20T11:19:00.002+01:002012-03-20T11:22:36.937+01:00Happy 36th birthday, Chester!Boldog születésnapot kívánunk, Chez! :)<br /><br /><a href="http://1.bp.blogspot.com/-5L2BBZqi0aM/T2haJFb-STI/AAAAAAAACPE/9fqrBoKGfZs/s1600/tumblr_ls5vnpTza41qhj0ljo1_500.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 240px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-5L2BBZqi0aM/T2haJFb-STI/AAAAAAAACPE/9fqrBoKGfZs/s320/tumblr_ls5vnpTza41qhj0ljo1_500.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5721922438699043122" /></a><br /><br />Erőt, egészséget, boldogságot, ha úgy akarod még több babát...! Simán mondhatod magad 26-nak is! ;)Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-66312270277120895862012-03-17T16:58:00.005+01:002012-03-17T17:21:11.201+01:00Te vagy a zenémSziasztok!<br /><br />Hát így most húzom kicsit az időt a fejezet előtt, bocsi!<br />Több, mint egy napig csendben voltam a komment kapcsán, ami nálam nagy szó. Viszont így, a nagy kussolásomban meghallottam a Ti hangotokat - képletesen értve persze. És ezért nagyon hálás vagyok, és köszönöm szépen mindazoknak, akik írtak, és bátorítottak! Nagyon jól esett, komolyan mondom, nem gondoltam volna, hogy ennyien lesztek! És, hogy olyanok, akikről még nem is hallottam. Érdekes volt olvasnom, hogy mit gondoltok, és nagyon jól estek a szavaitok! Természetesen nem hagyom abba a történetet! Egyiket sem. Megfordult a fejemben, ahogyan azt írtam is, de azt hiszem, ez normális reakció volt úgy hirtelen. De nem, nem hagyom félbe Bekka és Mike szerelmét, ahogyan Léni és Mike kapcsolatát is tovább fogom bonyolítani, sőt... azzal, amit írtak oda, csak egy valamit értek el: igen, elvetettem az NCIS ötletét. Nem mesélem el, hogy jött volna az a csapat a képbe, mert azzal lelőném a poént, ugyanis hasonló út vezet majd az új jövő felé. Természetesen így változtak a terveim, de a lényegen nem változtat! Hozok én meredeket, olyat, amire aztán lehet majd mondani, hogy az álmaim szánalmas kivetülése. Vállalni fogom! És közben reménykedem, hogy Nektek tetszeni fog! :)<br />Stílszerűen akarok üzenni a kis csipet-csapatnak, nem fogok káromkodni - még többet -, hanem a legjobbaktól idéznék:<br /><br />I am <span style="font-weight:bold;">not a pattern to be followed</span><br />The pill that I'm on is <span style="font-weight:bold;">a tough one to swallow</span><br />I'm not a criminal, <span style="font-weight:bold;">not a role model</span><br />Not a born leader I'm a tough act to follow<br />I am not the fortune and the fame<br /><span style="font-weight:bold;">Nor the same person telling you to forfeit the game</span><br /><span style="font-weight:bold;">I came in the ring like a dog on a chain</span><br />And I found out the underbelly's sicker than it seems<br />And it seems <span style="font-weight:bold;">ugly but it can get worse</span><br />'Cause even <span style="font-weight:bold;">a blueprint is a gift and a curse</span><br />'Cause once you got <span style="font-weight:bold;">a theory of how the thing works</span><br /><span style="font-weight:bold;">Everybody wants the next thing to be</span> just like the first<br />And <span style="font-weight:bold;">I'm not a robot</span><br /><span style="font-weight:bold;">I'm not a monkey</span><br />I will not dance even if the beat's funky<br /><span style="font-weight:bold;">Opposite of lazy</span> far from a punk<br /><span style="font-weight:bold;">Ya'll ought to stop talking start trying to catch up motherfucker</span><br /><br />Ennyi! Értsétek a mögöttes tartalmat, kedves Yvette és csapata! Szerintem most együtt menstruáltok, és ez megkavarta a szőke fejeteket!<br /><br />Csók! Jó olvasást! :)<br /><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-whbZvm1Nslc/T2S3Kl83n4I/AAAAAAAACOo/dBHOuUjUZxU/s1600/47.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 213px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-whbZvm1Nslc/T2S3Kl83n4I/AAAAAAAACOo/dBHOuUjUZxU/s320/47.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5720898819281362818" /></a><br /><br />"A boldogságot nem elég megérdemelni, azt alkotni is kell tudni."<br />(Jókai Mór)<br /><br /><a href="http://4.bp.blogspot.com/-XUyRhlPh4DM/T2S3VcyAmEI/AAAAAAAACO0/1jZsu4SSgR4/s1600/47h.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 206px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-XUyRhlPh4DM/T2S3VcyAmEI/AAAAAAAACO0/1jZsu4SSgR4/s320/47h.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5720899005798455362" /></a><br /><br /><br /><span style="font-weight:bold;">47. fejezet</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">Bekka szemszöge:</span><br /><br />Álmosan nyitogattam a szememet, és ahogy hozzászoktam a gyér fényhez, Mike-ot vettem észre magam mellett, akinek a fején egy papírból készült, McDonald’s-os korona volt. Nem bírtam ki, elnevettem magam, pedig a fejem fájt egy picit. Erre már ő is megmozdult, és hunyorgatva nézett rám.<br /><br />- Hogy kerül az-az izé a fejedre? – mutattam felé, mire levette az említett „ékszert” a fejéről, és elmosolyodott.<br />- Valaki mekiben akart reggelizni valamikor hajnalban, nem emlékszel?<br />- Öhm… De lehet, hogy rémlik valami.<br />- Gyere ide! – nyújtotta felém a kezét, és bár eddig is közel feküdtünk egymáshoz, most még közelebb vont, és lassan megcsókolt.<br />- Lehetne, hogy ne mellettem gyártsátok le a keresztgyerekemet? – mormogta a húgom mellőlünk, mire nagy nehezen szétváltunk. – Basszus… - nyögött fel, és sikeresen felült. – Azért ez valami komoly buli volt!<br />- Hát, ha nem húztad volna fel magad annyira azon, hogy Peti becsajozott, akkor nem ittad volna le magad a sárga földig! – mondta halálosan nyugodtan Mike, mire Lexi olyan hévvel ugrott felé, és így felém is, hogy feleszmélni sem volt időm. Már csak a sikításokat, és a Mike felől jövő néha fájdalmas nyögéseket hallottam, és a belém fúródó könyököket meg ilyesmiket érzékeltem. Gondoltam jobb, ha kikászálódok mellőlük, és hagyom, hogy kinyírják egymást.<br /><br />Készítettem egy kis reggelit, és közben szörnyülködtem, hogy Alexa milyen iszonyúan rendetlen. Oké, sosem volt egy rendmániás, de azért erre nem számítottam. Persze, tudom, azt mondják, hogy a zseni átlátja a káoszt. És bár nekem semmi kétségem nem volt a húgom szellemi képességeit illetően, csodálkoztam, hogy képes itt megtalálni valamit. Aztán végre ők is kimásztak az ágyból, kócosan, kipirultan, de roppant elégedetten, hogy sikerült a másikra néhány lila foltot előlegezni. Persze a nyugalom nem tartott sokáig, mert Mike már nem állta meg szó nélkül a káoszt – ahogyan én -, és beszólt Lexinek, így újra egymásnak estek, repkedtek a párnák, a gombóccá gyűrt pólók, én meg úgy éreztem magam, mint egy oviban… mégsem lehettem volna boldogabb. Talán, ha anyáék is élnének, még jobb lenne, de ezen már kár is volt gondolkodnom. Végül sikerült nagyjából nyugalomban megreggeliznünk – igaz, hogy már dél is volt. Kicsivel később sikerült összekaparnunk magunkat, és hazamentünk. Gyorsan lezuhanyoztunk, átmentünk Annához, és kicsit játszottunk Otisszal is, aztán este leültünk a nappaliban egy üveg bor társaságában.<br /><br />- Fellépésünk lesz majd nem sokára – említette Mike, miközben egy pakli kártyát nézegetett az asztalon. Elmosolyodtam.<br />- Tudom, Joe mondta a múltkor.<br />- Eljössz? – pillantott rám, én pedig mosolyogva bólintottam. Még most is imádtam azokat a barna szemeket. – Mi az a kártya? Még sosem láttam.<br />- A múltkor játszottunk Petivel, magyar kártya. Megtanítsalak? – kaptam mosolyogva a pakli után, mire bólogatott. – Na szóval, harminckét lapból áll. Van benne… ööö… nyolc csoport. Nevezzünk csoportnak – bólogattam a saját magam megerősítésére. Még sosem tanítottam senkit sem kártyázni, mindig engem tanítottak, de nem emlékszem, hogy a nagyi miként magyarázta. Pisis kislány koromban volt még, olyan három évesen már játszottam. – És mindegyik csoportban négy különböző lap: a tök, a piros, zöld meg a makk, ezeket színeknek mondjuk. Na a nyolc csoport meg a tízes, az alsó, a felső… - és magyaráztam, magyaráztam. Tanár lévén mégiscsak viszonylag hamar sikerült elmagyaráznom a Zsírozás alapjait, és játszani kezdtünk.<br />- Oké, most akkor… - gondolkodott egy alkalommal, majd nagy megfontolással tett.<br />- Drágám, ez alsó ám, nem felső. Ugye tudod, hogy…<br />- Ja, igen. Megfogni akartam… Csak nem tudom megjegyezni, hogy melyik pasi melyik… - morogta, és cserélt.<br />- Nem nehéz. Az alsók a Reding Itell, Harras Rudolf, Fürst Walter és a Kuoni Pásztor. A felsők pedig a Geszler Herrmann, Rudenz Ulrich, Tell Vilmos és a Stüszi Vadász. De egyszerűbb, ha megnézed, hogy a színe az alsó vagy a felső sarokban van-e! <br />- Jé, tényleg! – úgy vidult fel az arca, mint nekem, amikor végre öt évesen én is rájöttem erre. – Amúgy ezeknek miért van nevük? Mármint… érted…<br />- Hát, azt tudom, hogy a Tell Vilmos, az valami szabadságharcos volt. Svájci legendás hős. Írtak is róla meg minden.<br />- Hm…<br />- Vesztettél, te keversz! – vidámkodtam, mire megcsóválta a fejét, de nekiállt keverni.<br /><br />Még lejátszottunk pár kört, és sajnos hamar ráérzett az ízére, mert elég sokszor kikaptam. Mondtam is neki, hogy majd Petivel kellene játszania, ő méltó ellenfele lesz. <br />Elgondolkodva néztem Mike nyugodt arcát, amint a kanapén ülve olvasgatott. Komolyan gondolta, hogy bárhol lehet az esküvő? Biztosan. Tényleg mindent megadna nekem, ami valamilyen szinten félelmetes, de inkább ámulatban ejtő. Nem ezért szerettem, mert képes lett volna a világ összes Hello Kitty-s figuráját megvenni nekem, ha arra kérem, hanem mert egy iszonyúan jó ember volt. Neki a lelke és a szíve volt jó és tiszta. Ebből kifolyólag pedig nem csak azt akartam, hogy az esküvőnk szép legyen, hanem azt, hogy tökéletes. Na, és ehhez kellene egy jó kis helyszín.<br />Gyorsan elment a szabadidőnk, Mike belevetette magát a melóba, én pedig az egyetemen voltam a legtöbbet. Még szerencse volt, hogy Amber és Lexi segítségével onnan is lehetett szervezni az esküvőt. Mike nem sokat teketóriázott. Mondtam neki, hogy mondjon egy dátumot, mire rávágta, hogy február tizennégy. Közöltem vele, hogy ez egy rémesen giccses ötlet, de tetszett. Így már ténylegesen is elkezdhettünk meghívómintákat nézegetni, ételek után kajtatni, meg virágokat szaglászni.<br />A helyet később sikerült lefixálnunk, amibe amúgy semmi beleszólásom nem volt. Mike egyik este úgy állított haza, hogy Hawaii-ra reptetjük a népet, ahogyan egy előző este mondta. Először szemberöhögtem, mire ő csak pislogott rám. Kénytelen voltam rájönni, hogy komolyan beszélt.<br /><br />- Most miért vágsz olyan képet, mintha azt mondtam volna, hogy a Marson lesz az esküvő?<br />- Hát… mert… - dadogtam, de erre mit lehetett volna kinyögni?<br />- Figyelj, Lexi, Amber, Tal és Peti rendezik a dolgokat. Körbekérdeztem mindenkit, ráérnek, nem lesz gond, én fizetem az utat, amúgy egy géppel simán mindenki jöhet, sőt… Aztán hazajönnek, mi meg ottmaradunk a nászútra. Persze, csak ha nem szeretnél máshova menni!? – pislogtam párat, majd elmosolyodtam.<br />- Nem, ott azt hiszem tökéletes lesz. Megnézhetnénk a vulkánt, amelyik…<br />- Nem, nem, nem! – nevetett fel. – Nem nézünk működő vulkánokat, nem dolgozni mész. Kint fogunk ülni a parton, meg az ágyban fogunk szeretkezni. Semmi más!<br />- Hogy eltervezted! – kuncogtam, mire csak egy olyan Mike féle vigyort kaptam.<br /><br />Innentől kezdve nem volt megállás. Mindent gőzerővel szerveztünk, hogy a nagy napra minden tökéletes lehessen. Meglepően jól alakultak a dolgok, pedig azt hittem zavarosabb lesz az egész, mivel Mike eléggé elfoglalt volt. Persze a legtöbb dologban nem kértem ki annyira a véleményét. Például virágdíszeknél, amiket a tortára szerettem volna tetetni, csak megmutattam neki, amit választottam, és rendszerint rábólintott az ilyen dolgokra. Sebtében elrepült az október és a november, megünnepeltük Peti szülinapját, Otist szoktattuk az oviba – eléggé nem fűlött a foga hozzá -, koncertekre jártunk, kiállításokra, interjúkra, és egy decemberi napon érdekes ötlettel állt elő Életem Szerelme.<br /><br />- Akarok készíteni veled egy kisebb albumot! <br />- Hogy mit akarsz? – kérdeztem vissza kapásból, mire elmosolyodott.<br />- Igazából az egyik Undergroundos főszervező srác adta az ötletet. Elmondta, hogy mennyire tetszett neki a koncert, mikor te is énekeltél velem. És tudod… megírhatnánk pár dalt, mondjuk négyet, ötöt, és kiadhatnánk. Jótékonyságra persze, nem a saját pénztárcámat akarom vastagítani – mosolygott, én pedig megálltam az asztal tetején ácsorogva, mivel éppen a csillárt törölgettem. Elképesztő pasi, és belesajdult a szívem, hirtelen annyira megrohantak az érzések. – Minden oké, csak mert úgy látom menten elbőgöd magad?! – félig felém nyúlt, de aztán mégsem, és olyan aggódva nézett rám, hogy végül felnevettem.<br />- Nem, semmi baj. Csak tudod, néha meglepődök még magam is, hogy mennyire nagyon szerelmes vagyok beléd! – meglepődött a kijelentésemen, láttam rajta, hogy kicsit összezavarodott.<br />- Ööö… én is szeretlek, Bogaram! – mosolyodott el halványan. Leejtettem magam mellé a rongyot, amivel törölgettem, majd kisétáltam az asztal szélére, és leültem. Mike a lábaim közé helyezkedett, ujjait végigfuttatta a combomon, és lágy puszit nyomott a számra.<br />- Szívesen megírok veled pár dalt, igaz, hogy most elég sok minden előtt állunk… - motyogtam a szájánál, és lassan végighúztam rajta a nyelvem.<br />- Tudom, de olyan jól állsz a szervezéssel, és gondoltam, a szabadidőnkben jó buli lenne.<br />- Igen, ezzel egyetértek! – bólogattam.<br /><br />Nem kellett többet beszélnünk, minden adott volt. Elfektetett az asztalon, és lassan kezdett kibújtatni a ruháimból. Ujjai végigjárták a testemet, lágyan érintett, amitől halkan sóhajtoztam, de mikor erősebben belemart a csípőmbe, felnyögtem. Pontosan tudta, hogyan szeretem. Ajkai nedves csíkot húztak a nyakamra, és én is levettem róla az utolsó ruhadarabot is. Tök felesleges volt az a sok anyag kettőnk között. Birtoklóan, mégis gyengéden vette be a testemet, én pedig képtelen lettem volna bármi másra is gondolni, mint rá. Kitöltött, tökéletesen, minden sejtem bizsergett, s csak a barna szemek és az érzés volt.<br /><br />**<br /><br /><span style="font-style:italic;">Mike szemszöge:</span><br /><br />- Nos, milyen dalokra gondoltál? – kérdezte Kedvesem a decemberi két ünnep között, miután hazaértünk anyáéktól, és bevettük a stúdiómat.<br />- Te milyenre gondoltál? Tudom, hogy gondolkodtál már ezen – mosolyogtam rá, mire felnevetett, és leült a zongora elé.<br />- Peti, igaz? Tudod, még most sem tudom elhinni, hogy ennyire jól kijöttök egymással… - csóválta hitetlenkedve a fejét, amitől hullámos, barna tincsei össze-vissza lengtek az arca körül. Csodaszép volt.<br />- Igen, ő mesélte – bólogattam. Mit mondhattam volna? Elfogadtam és hozzászoktam, hogy Peti egy öntelt seggfej a nőkkel, de mint haver, tökéletes. Ezt Bekka is tudta.<br />- Hm… - egy pillanatra beharapta az ajkát, majd ujjait a billentyűk fölé helyezte.<br /><br />A We Made It zongoraszólama csendült fel, nekem pedig hatalmas vigyor került az arcomra. Ezt a zongorajátékot én írtam Busta zenéjére, és szerettem, s ahogy elnéztem Bekka is. Kissé összevonta a szemöldökét, ahogyan nyomkodta a billentyűket, nagyon komoly volt, látszott rajta az összpontosítás. Kicsit lassabban játszotta, mint én, de nem volt ebben hiba. Tudtam, hogy ő régen zenélt, zongorázni mindenképpen régen zongorázott, de minden ott volt az ujjaiban, csak kicsit hozzá kellett szoknia. Aztán a dallam váltott, élesen átjátszotta a számot a My Decemberbe, majd kicsivel ez után az In The Endbe.<br /><br />- Nem vagyok Chester – kezdte halkan, s közben valamilyen ismeretlen, lassú dallamot játszott. – De tudok énekelni egy kicsit, te meg nagyon – egy pillanatra elmosolyodott, bennem pedig régi mégis új érzésként kelt fel, hogy életem legjobb döntése volt megkérni a kezét. – De szeretnék valami dinamikust, valami olyat, amitől az emberek lélegzete eláll. Mint az In The End vagy a From The Inside.<br />- Igen, én is gondoltam rá, hogy idézzük fel a régi dolgokat – értettem vele egyet.<br />- Igen. Tudod… régen más voltál. Most már… hogy is mondjam? Hát felnőttél, vagy komolyodtál. Most már nem tombolsz úgy, legalábbis nem… nem olyan fokozaton… Érted, mire akarok kilyukadni, vagy hülyeségeket beszélek? – pillantott fel rám zavartan mosolyogva.<br />- Tökéletesen értem. Én is tudom, hogy így van… olyan… - hiába saját magamról volt szó, nem találtam a szavakat, a megfelelő jelzőket. Vagy talán pont ezért, mert rólam beszéltünk…<br />- Emlékszem, néztem veled egy interjút egyszer a neten, és akkor valaki arról kérdezett, hogy miért nem piros már a hajad. És te azt mondtad, hogy nem gondoltad úgy, hogy már ez helyes lenne. Hogy te legyél az a furcsa pasi, aki harminc körül piros hajjal jár… Erre gondoltam. De ez még nem jelenti azt, hogy ne festhetnénk kicsit be újra… - vigyorgott rám huncutul.<br /><br />Tökéletesen igaza volt. A régi tűz már nem égett bennem, már más valaki voltam, csak ugyanazzal a lélekkel, ami kicsit más lett. Oké, nehéz követni, de mégis értettem, mire akart kilyukadni. Jó egy óráig csak ültünk ott, én hallgattam, ahogyan Bekka egyik számot játszotta a másik után, aztán rájöttünk, hogy kezdenünk is kéne magunkkal valamit.<br /><br />- Előbb írjunk dalszöveget, és csak aztán zenét rá.<br />- Miért? – vigyorogtam rá. Tudtam a választ, de mégis azt szerettem volna, ha ő mondja ki.<br />- Mert szerintem jobb dalszövegeket hoztatok össze az első két albumon – vont vállat, majd mintha csak akkor esett volna le neki, hogy mit mondott, bocsánatkérően és kissé ijedten nézett rám. – Ne haragudj, úgy értettem, hogy… izé…<br />- Tudtam, hogy így gondolod – vontam meg a vállamat én is. Cseppet sem haragudtam rá emiatt.<br />- Honnan? Ó a francba! – csapott a combjára tettetett bosszúsággal. – Peti, mi? Hát komolyan mondom, kinyírom egyszer.<br />- Igen, ő – bólintottam.<br />- Hát… jó, végülis nem azt mondom tudod, hogy az A Thousand Suns nem jó, mert de. Nagyon szeretem, csak az előbb írunk zenét, mint szöveget téma nekem nem jönne be. Azt tudom, milyennek szeretném hallani a dalokat, szóval tudom, milyen dinamikája legyen.<br />- Oké, felőlem mehet… - odasétáltam az egyik szekrényhez, lapot és tollat vettem elő, majd lehuppantam a kanapéra. – Ötlet? Miről szóljon?<br /><br />Egész éjszaka ott ültünk, és szavakat, néha mondatfoszlányokat firkáltunk papírokra. Az alkotást nem lehetett siettetni, ez nem úgy megy. <br />Eltelt a szilveszter, egyetemi buliban ünnepeltük az újévet, majd január első heteiben Bekka maximálisan belevetette magát a dalszerzésbe, minden nap, mikor hazaértem, egy csomó ötlettel állt elő. Neki vizsgaidőszaka volt, így nem volt annyi dolga, nekem viszont sűrű programjaim akadtak. De az ő lelkesedése engem is magával ragadott, így kevés alvással, és sok melóval, de majdnem két teljes számot is összeraktunk január végére. Úgy döntöttünk, hogy egy kis ideig szüneteltetjük ezt, legalábbis február végéig mindenképpen, hiszen közeledett az esküvőnk. Bekka február elsejével egy hosszú szabadságot vett ki, és én is igyekeztem lezárni az ügyeimet egy ideig. Az utolsó ötletek még megszülettek, miszerint Chestert is felkérjük majd egy szám erejéig a többiekkel együtt. Mégiscsak úgy lesz az igazi, Bekka akart egy zúzósat is összehozni, mint a Qwerty. Valamint azzal is kísérletezgetett, hogy a meglévő Linkin Park számokból rakjon össze egy újat. Egyik este arra értem haza, hogy az összes dalszöveg ki van nyomtatva, soronként szét van vágva, és Bekka az ágyon fekve rakosgatta egymás alá és fölé őket. Megmosolyogtam ezt, megszállottan hajtogatta, hogy márpedig összeteszünk egy ilyen számot is. Hát, nem álltam az útjába, a dalszerzés nagy részét úgyis magamra vállaltam, hadd bíbelődjön csak a szöveggel.<br />Így hát mosolyogva és boldogan készültünk február első hetében, mert mindketten éreztük a sejtjeinkben, hogy nemsokára minden más lesz. Igen, csak egy papír, mégis… minden más lesz.<br /><br /><br />UI: Jééééé, most nézem, hogy a nagy "forradalomban" 49 követőm lett! Az 50.-nél ünneplünk, lehet küldeni az ötleteket! :DAmyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-55865946635394212692012-03-15T23:14:00.001+01:002012-03-15T23:16:12.416+01:00Mert ezt érdemlem!Kaptam komit! Íme, nem titkolom:<br /><br />Szia!<br />Már régóta olvassuk a történetedet, de úgy érezzük, most már írnunk kell. A részletesebb magyarázatot megtalálod a másik blogodon majd, az ATSnél. Úgy döntöttünk ide röviden írunk!<br />Szóval itt vagyunk egy ideje, olvasunk, de nem látjuk az értelmét. Hova halad a történet? Mi lesz a vége? Hullámvölgyek sokaságát láthatjuk, amiben Mike és Rebeka hol fent vannak, hol lent. Nem értjük, hogy ez mi akar lenni?! Szerintünk az is rettentő gáz, hogy míg az elején ki volt szorítva a történetből, most szinte főszereplő lett. Ez miért van? Tök értelmetlen! Aztán ott van Lexi meg Dave, akik szintén hol itt vannak, hol ott. Arról nem is beszélve, hogy így két David van a történetben. Ez überszar! Amúgy meg Anna sosem lenne ilyen, ebben szinte totálisan biztosak vagyunk! Nem ismertük annyira az LP világát, csak mióta téged olvasunk, de azóta eléggé szakértők lettünk. És ez így, ahogy le van írva egy rakás... tudod mi! Anna sosem törne és zúzna, ha meg igen, miért lépett ki a képből? Ellentmondásosan írsz, tök hülyeség az egész. Bekka ráadásul most megcsillogtatta tudását a színpadon is. Na ez volt az a pont, ahol lefejeltem a barátnőimet, és vissza. Basszus, ez mi? Ilyen tuti biztos, hogy soha a büdös életben nem történne meg. <br />Amiben jó vagy, az a szex. De ennyi. Viszont nem írhatsz LP témában pornót... Kár. Ha abból állna a történet talán jobb lenne, de lehet, hogy nem. Ráadásul az is szánalmas, hogy alig kapsz komit, mégis ennyit posztolsz. Nem látod, hogy senkit nem érdekel az, hogy töröd magad? Nem sorolom fel az összes novellafüzéred, mert hosszú lenne, csak érdekesnek tartjuk, hogy mi a szarért nem veszed a lapot?<br />Na mindegy, szerintem terjengősebb komit fogunk írni most az ATShez. Majd ott még olvashatod a véleményünket.<br />Ha megharagszol és kiakadsz, akkor pedig egy fellengzős liba leszel, aki nem bírja a kritikát!<br />Üdv, Yvette és csapata<br /><br />Hátakkor itt, ezen a blogon, egyelőre csak annyit mondok, hogy kapjátok be a faszomat! Ezt így kiírtam, igen!<br />Ja és természetesen a holnapi friss elcsúsztatásra kerül. Kurvára át kell gondolnom mindent. Hogy jöttök ti ahhoz, hogy ilyen stílusban beszéljetek rólam, meg a szereplőimről? <br />Na mára csak ennyi.<br />AmyAmyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com28tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-68521819291127896972012-03-15T15:59:00.001+01:002012-03-15T16:03:54.142+01:00Happy birthday, Joe!Boldog 35. szülinapot, Joe! :)<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-uk5g3qtRHHI/T2IEpj1zh4I/AAAAAAAACOQ/7y2vpDh_fNc/s1600/Joe-Hahn-Linkin-Park.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 320px; height: 315px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-uk5g3qtRHHI/T2IEpj1zh4I/AAAAAAAACOQ/7y2vpDh_fNc/s320/Joe-Hahn-Linkin-Park.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5720139588756014978" /></a>Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-78648638003039964542012-03-13T14:09:00.001+01:002012-03-13T14:10:34.496+01:00Szavazz!Kell magyaráznom? ... Nem hiszem. Még mindig a Linkin Park a legjobb az egész világon! :)<br /><a href="http://www.mtv.com/content/news/2012/musical_march_madness_2012/matches/mmm_2012_rnd1_mtch27.jhtml">Katt és szavazz!</a>Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8952639781021615845.post-2869694147858788052012-03-09T20:35:00.004+01:002012-03-09T22:32:22.862+01:00A színpad Hercege és a morgós fizikus<a href="http://1.bp.blogspot.com/-dYognYzf4MU/T1pjfSXbfvI/AAAAAAAACNs/PKfX25mmGws/s1600/46.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 275px; height: 320px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-dYognYzf4MU/T1pjfSXbfvI/AAAAAAAACNs/PKfX25mmGws/s320/46.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5717992066057469682" /></a><br /><br />"Utálat és szeretet között csak egy hajszálvékony határ húzódik."<br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-IXcPBRg_SZk/T1pjS6k23TI/AAAAAAAACNg/cp-ZH3hii0o/s1600/46h.jpg"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 210px; height: 320px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-IXcPBRg_SZk/T1pjS6k23TI/AAAAAAAACNg/cp-ZH3hii0o/s320/46h.jpg" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5717991853512908082" /></a><br /><br /><br /><span style="font-weight:bold;">46. fejezet</span><br /><br /><span style="font-style:italic;">Mike szemszöge:</span><br /><br />Bekka olyan hévvel ugrott a nyakamba, hogy komoly erőfeszítésembe tellett, hogy nem vágódtunk hanyatt. Hasonlóan boldog voltam, mint ő, hiszen minden vágyam volt, hogy igent mondjon nekem ma. Persze nem hiába mertem ennyi ember előtt megkérni, biztos voltam benne, hogy igennel fog felelni. <br /><br />- Ennek nem lehet így vége! – motyogta, mikor elvált tőlem, én pedig meghökkenten néztem rá.<br />- Miről beszélsz? – oké, totál elvesztettem a fonalat. Homloka ráncokba szaladt, majd hirtelen otthagyott, és Joe fülébe magyarázott valamit. Ő csak bólogatott, mondott valamit, aztán mindketten rám néztek, és intettek, hogy menjek oda.<br /><br />Így történt meg az, ami nem gyakran, hogy bár tényleg befejeztük a koncertet, most mégis visszasétáltunk. Bekka, Joe, Rob, Phoenix és én. Nem volt választásom, Rebeka kész tények elé állított, mikor vigyorogva, kicsattanó jókedvvel közölte a kissé hangos közönséggel, hogy van számukra még egy dalunk: el kell énekelnem a No Roads Left-et. Nem kicsit kerekedtek el a szemeim, de nem volt időm tiltakozni, Greg a kezembe nyomta a megfelelő gitáromat, Bekka pedig felemelte a két kezét és ütemesen tapsolni kezdett. Az a sok ember vele együtt mozdult, megadták az alapját az egésznek. Aztán Rob számolt be, és Bekka elkezdte játszani a ritmust. Kénytelen voltam kötélnek állni, és beszállni. Szerettem énekelni. Ez alapvető volt, nem csak a rap része érdekelt a dolognak, de sosem leszek olyan énekes, mint Chester. Ezért is éneklek olyan keveset az albumokon. Most mégis, ahogyan Bekka sugárzó mosolyát és csillogó szemeit néztem… Megérdemli. Megkértem a kezét, igent mondott, a feleségem lesz, miért ne tennék érte még valamit? Ha annyira szeretné… És be kellett vallanom magamban, hogy ezt a dalt én is imádtam.<br />Tökéletesen játszottunk együtt, noha ezt nem gyakoroltuk. Nem hiába, a vér nem válik vízzé - szokták mondani, és Bekka apukája tehetséges volt, ami nem kis részben Bekkára is jellemző. A legjobban viszont akkor lepődtem meg, mikor velem kezdte énekelni a refrént. Totál képzavar. Fantasztikus volt. Nem olyan a hangja, mint Cheznek, sokkal inkább tiszta, tipikus női hang, de kimondhatatlanul tetszett. Végig alig bírtam magammal. Annyira felvillanyozott a dolog, hogy legszívesebben körberohantam volna a világot, de most beértem azzal, hogy együtt zenélhettünk. Persze a közönség tombolt, odáig voltak, hogy még egy számot eljátszottunk, majd mikor az véget ért, Rebeka Phoenixbe kapaszkodva intett nekik. Hihetetlen egy nő! De ezt eddig is tudtam, nem hiába szerettem szívem minden szerelmével.<br /><br />**<br /><br />Amint beléptünk hajnalban a házba, Bekka megint olyan hévvel esett nekem, mintha nem is két hatalmas koncertet tudtunk volna le, ráadásul a mai után még ünnepelni is elmentünk. Ujjai az ingem alá nyúltak, és végigsimított a hasamon, miközben vadul csókolt.<br /><br />- Életem… - akartam félbeszakítani, de nem lehetett.<br />- Megtennéd, hogy most befogod, és csak szeretkezel velem reggelig? – mormogta, közben pedig már az összes inggombom ki volt bújtatva a helyéről. Ezen elmosolyodtam, és inkább nem szóltam többet.<br /><br />Élveztem, hogy a lánykérés ennyire boldoggá tette, és tényleg reggelig kényeztettük egymást. Csendesen feküdt mellettem, és már éreztem, hogy majdnem elaludt – ahogyan a hátát simogattam, egyre jobban lenyugodott a légzése -, de ekkor megszólalt a mobilom. Morogva nyújtózkodtam érte a földre, ahova kerül, miután Bekka lerángatta rólam a nadrágomat. Anyukám hívott, jól le lettem cseszve, hogy nem is szóltam, mit tervezek, aztán gratulált nekünk, még Bekkával is trécselt egy darabig. Én csak vigyorogva – és holt fáradtan – bámultam a plafont. Aztán jött a hívás az öcsémtől, Taktól és Ryu-tól – ők is fel voltak háborodva, hogy nem tudtak a tervről -, és sebtében delet ütött az óra.<br /><br />- Szerintem hagyjuk ezt a pihenés dolgot! – rántotta meg a vállát Kedvesem, és kimászott mellőlem az ágyból. Nos, ahogy végignéztem fedetlen testén, én sem éppen aludni óhajtottam volna, de olyan gyorsan eltűnt a szemem elől, hogy kénytelen voltam lecsillapítani magam. – Valahogy még most sem hiszem el… - merengett mosolyogva, az eljegyzési gyűrűt bámulva a konyhapultnak támaszkodva.<br />- Pedig elhiheted, még felvételünk is van róla – nevettem.<br />- Ó, tényleg. Tök jó, majd a gyerekeink is láthatják, hogy az apjuk egy igazi Herceg volt a színpadon – csókot nyomott a számra, és csillogó szemei az arcomon időztek.<br />- Se nem vagyok szőke, se nem jöttem fehér lovon.<br />- Nem baj, az csak formaság. Te itt vagy Herceg – mutatott a mellkasomra – meg itt – ekkor az övére bökött. Hát kívánhatnék nála tökéletesebbet?<br /><br /><span style="font-style:italic;">Rebeka szemszöge:</span><br /><br />Halkan szólt a laptopom pici hangszórójából a Collision Course, én pedig pakolgattam a dolgaimat. Roger és John, miután koccintottunk egy-egy kicsi pohár whisky-vel, elmentek órát tartani. Ők azok a tipikus szemét tanárok voltak, akik már az első napon is képesek voltak leadni az óráikat. Ennek ellenére sokan szerették őket, hiszen amilyen szigorúak voltak, legalább olyan jófejek is. <br />Mosolyogva gondoltam vissza arra, hogy egy évvel ezelőtt kezdtem itt, és jó úton haladok afelé, hogy én is elismert tagja legyek a tanári karnak – még ha ez beletelik is némi időbe. <br />Néha bekukkantottak a többiek is, Peti például magával hozta a fél tanszéket és újabb kör erős ital csúszott le a torkunkon gratulálva az eljegyzéshez, viszont most csend volt. Órák voltak; azok a tanárok, akiknek nem volt éppen dolga, mint például nekem, az irodájukban voltak és dolgoztak, a diákok pedig a termekben ültek. Éppen az egyik könyvespolcon próbáltam rendbe tenni a káoszt, mikor valaki halkan kopogtatott a nyitott ajtón.<br /><br />- Szia, nem zavarlak nagyon? <br />- Dave! – meglepetten pislogtam a zavartan mosolygó srácra. – Nem, nem zavarsz, gyere csak beljebb! – lassan lépkedett felém az irodában, láttam rajta, hogy irtóra zavarban volt.<br />- Hát én csak… szóval én hoztam neked valamit… gondoltam, talán… kíváncsi vagy rá – és átnyújtotta nekem az ismerős, fekete, keményborítós könyvet. <br />- Hát hogy ne lennék rá kíváncsi, ne viccelj! – legyintettem mosolyogva. – Gratulálok hozzá, igazán fantasztikusan megírtad! – két puszit nyomtam az arcára, ő pedig csak kérdőn bámult rám. Odaléptem az íróasztalomhoz, és elővettem belőle a már megvásárolt és elolvasott könyvet, s felmutattam.<br />- Nem hittem volna, hogy megveszed… - pislogott kissé meglepetten, mire én csak felnevettem. – De most komolyan, ez sokat jelent nekem… - motyogta szégyenlősen.<br />- Ugyan – legyintettem. – Tudtam, hogy fantasztikus lesz, és én nem haragszom rád… meg kíváncsi is voltam. Mike-tól kaptam egyébként ajándékba – vigyorogtam boldogan.<br />- Ó, tényleg. Láttalak ám, én is ott voltam! Gratulálok az eljegyzésetekhez!<br />- Köszönöm szépen! – újabb két puszi következett, majd beszélgettünk még kicsit. Természetesen dedikáltattam a „Behind my back”-et Dave-vel. Elmondta, hogy Lexinél is volt, és mennyire jó volt vele beszélgetni. <br /><br />**<br /><br />- Tudod, van egy olyan érzésem, hogy Dave még nincs túl a húgomon… - motyogtam elgondolkozva, miközben a rántott húst paníroztam.<br />- Nekem nem mondott semmit a gangon… - vont vállat Mike.<br />- Nekem sem mondott semmit, csak… valahogy úgy láttam, mintha még szeretné őt.<br />- De már elég régen szakítottak, nem hiszem, hogy…<br />- Megjöttünk! – üvöltött az emlegetett, azaz Lexi, félbeszakítva Mike okfejtését. – Te meg húzz már el innen, te pöcsfej! – ordított, ahogyan a torkán kifért, Mike meg én pedig csak összenéztünk.<br />- Ez nem normális! – robogott be a konyhába Peti, kicsit mintha zabos lett volna ő is, Mike-kal gyorsan kezet fogott, nekem puszit nyomott a homlokomra, elcsent egy csokit az egyik tálból, és lehuppant az egyik székre. – Biztos stukál, vagy valami…<br />- Stukál a jó édes anyukád, az! – förmedt rá a húgom, szőke haja összekócolva, vizesen tapadt a hátára, a ruhájából pedig csavarni lehetett volna a vizet. Mike rezignáltan nézte, ahogyan egy nagy tócsa keletkezik a padlón, míg Lexi vérvörös arcáról csak úgy sütött a düh. <br />- Te…? - nyögtem ki kérdőn Peti felé, mire halál nyugodtan, csokit majszolva megszólalt:<br />- Ja, belebasztam Otis medencéjébe – bólint, és mint aki jól végezte dolgát elsétált a nappaliba, és hallottuk, hogy bekapcsolta a tévét.<br />- Öhm… én akkor most csatlakozom hozzá – mondja egyetlen Szerelmem, de a szája vészesen megrezzent az elfojtott nevetéstől.<br />- Menj is! – ripakodott rá Lexi duzzogva. – Kezetfoghattok, kis szemetek! Majd meglátjuk mennyire fogsz örülni egy ellenségnek a családban! <br />- Én nem is… - kezdte volna Mike, de végül kitört belőle a nevetés. Szó szerint röhögött, úgy, ahogyan a legjobb kedvében szokott, majd kiszedett Lexi hajából egy faágat.<br />- Na menjél! – sóhajtott teátrálisan egyetlen tesóm, és figyeltük, ahogy Mike elsétált.<br />- Öltözz át! – mosolyogtam rá, és felfelé intettem a kezemmel.<br />- Jó, egy perc és jövök segíteni!<br /><br />Csak a fejemet csóváltam. Ezek ketten sosem fognak kijönni egymással, az biztos! <br />Lexivel végül gyorsan befejeztük a vacsorát, aztán hatan megvacsoráztunk – közben befutott Amber és Rob is. A szó villámgyorsan az esküvőre terelődött, mi pedig tervezgetni kezdtünk. Nem akartam húzni az időt, ezt Mike-nak is megmondtam, hiszen nem leszünk fiatalabbak. Ő már harminchat lesz, és hát ha még gyerekeket akarunk, akkor jó lesz, ha időben nekilátunk.<br />Mike nem szólt bele semmibe, amit a hetek alatt lassan összeírogattam – meghívótervek, tortaötletek, menü... Meg persze a meghívottak. Az én részemről nem sok vendég volt kilátásban. Lexi úgyis az egyik koszorúslányom lesz, Peti fog az oltárhoz kísérni, és még volt pár kolléga, akit meg akartam hívni, de egyértelmű volt, hogy a több vendég, az ő részéről fog érkezni. A dátumot viszont nem tudtuk kitűzni.<br /><br />- Nem tudom, Édesem – mondta, miközben ujjai a csípőmnél kalandoztak. Már késő este volt, ágyban feküdtünk és valamilyen filmet néztünk. – Minden megvolt ebben az évben, amit szerettem volna: az új album, te… Nekem mindegy, mikor jössz hozzám.<br />- De szeretnéd minél előbb, nem? – pillantottam fel rá, és a barna szemekbe néztem. <br />- Jó lenne… - aztán megvonta a vállát. <br />- Tehát neked édesmindegy! – nevettem fel, és feljebb tornásztam magam, hogy megcsókolhassam. <br />- Igen – bólogatott, olyan huncut vigyorral, hogy ha álltam volna, tuti beleremegnek a térdeim.<br />- De jó lenne, ha nem lenne rossz idő. Szóval olyan április, május? – fölém gördült, én pedig azonnal a derekára kulcsoltam a lábaimat, hogy aztán megérezhessem, mennyire kíván engem. Lehunytam a szememet élvezetem jeleként, és élveztem, ahogyan végigfuttatja a nyelvét a nyakamon.<br />- Én elviszlek téged Hawaii-ra is, ha szeretnéd, akár holnap. A hely meg az időpont nem fontos, ahol szeretnéd, ott foglak elvenni feleségül… - mormogta a bőrömbe, aztán ujjai végigsimítottak legérzékenyebb pontomon.<br />- Úr Isten! - nyögtem fel, mire halkan felkuncogott.<br />- Nem Szivi, csak én - kis felvágós!<br /><br /><span style="font-style:italic;">Alexa szemszöge:</span><br /><br />Hova a búbánatos picsába tudtam eltenni a kicsi táskámat? – morogtam magamban. Mióta Bekka elköltözött, semmit sem találok. Túl nagy lett így a szabad hely, ahova szétdobálhatom a cuccaimat. Borzalmas. <br />Megszólalt a csengő, én pedig rohantam ajtót nyitni. Azonnal Amber nyakába ugrottam, amint megláttam, és beinvitáltam. Még törölközőben szambáztam a lakásban, és elpanaszoltam neki, hogy nem találom azt a tatyót, amit vinni akartam. Közösen megkerestük – Bekka régi ágya alatt volt, ki tudja, ki tette oda? -, aztán elkezdtünk készülődni. Bekapcsoltuk a zenét, és a fürdőben elkezdtünk készülődni. Annak ellenére, hogy már hűvös november volt, rajtunk rövid, feszülős ruhák voltak. Amberen egy ezüst színű, rajtam pedig méregzöld. Ehhez mérten sminkeltünk, meg választottunk cipőt is, és csupán negyvenöt percet késtünk a buliból. Bekka és Mike már ott voltak, az egyik asztalnál ültek, és Mike meg Peti feltűnően jól mulattak, még a nővérem szája is felfelé görbült. Nem hittem volna, hogy ez a seggfej tud jófej is lenni – milyen érdekes, nem igaz? -, de mint kiderült, a nővéremért mindent megtenne, még meg is változott egy kicsit. Na persze nem annyira, hogy velem is tudjon viselkedni, de ne akarjak már mindent egyszerre! Amber kilőtt a tömegben, majd eltűnt, gondolom a táncos csajokat láthatta meg, így odatipegtem a magas sarkú cipőmben a nővéremék asztalához, és mosolyt villantva feléjük, leültem.<br /><br />- Nahát, drága leendő sógorom, milyen jól nézel ki! – kacsintottam Mike felé, mire felnevetett. Egy fekete-szürke mintás pólót viselt, és sötét farmert. Meg kellett hagyni, a nővérem egy piszok kis mázlista.<br />- Köszi, te is irtó csinos vagy! – bókolt, mire csak elvigyorodtam.<br />- Ja, meg kell hagyni cica, nem is rossz, nem is rossz… - motyogta Peti, és olyan látványosan végigmért, hogy bennem akadt a levegő. Hogy merészeli?<br />- Ez az a villamos, édes öregem, amire te sosem fogsz felszállni, szóval jobb lesz, ha becsukod a szádat, és valami olcsó kis ribi után nézel, akikkel szoktál hálni! – szóltam oda neki, csak úgy mellékesen, mire ő felnevetett. Mindig ezt csinálta, sosem vette fel a sértéseimet, mindegy volt, hogy burkoltan mondtam, vagy nyíltan. Mintha én mindig megmaradnék Bekka kishúgának, és ennyi. Idegesítő egy fazon!<br />- Oké, te mondtad! – odahajolt Mike-hoz, és halkabban megkérdezte, mintha a nagy zajban amúgy is valaki meghallhatná rajtunk kívül. – Ki legyen az? – Mike megütközve nézett rá, mire Bekka felnevetett.<br />- Ne lepődj így meg, Életem! – megsimogatta Mike arcát, nekem pedig elszorult a szívem. Volt valami iszonyatosan nagy szerelem kettejük között, amilyet még sosem láttam, tapasztalni meg tutira nem fogom. És emiatt, bármennyire is szégyelltem bevallani magamnak, de irigy voltam Rebekára. Megtalálta az igazit, a nagy őt. Én sosem fogom már? – Azt hittem, ha már együtt készíttettétek nekem a gyűrűt, ennyire megismerted Petit.<br />- Hát… én is azt hittem – vigyorodott el Shinoda. <br />- Na jó, én nem vagyok kíváncsi a vadászatra, elégszer láttam már otthon! – mondtam, és felálltam, hogy igyak végre valamit.<br />- Most miért? – kapta el a kezemet Peti, és vigyorogva nézett fel rám. – Te mondtad, nem is érdekel, hogy sikerül-e felszednem valakit?<br />- Majd dobj meg egy SMS-sel… - vonogattam a vállamat, majd otthagytam őket, és a pulthoz sétáltam. <br /><br />Kértem egy pohár vodkát, tisztán, és felültem az egyik bárszékre. Nem sokkal később megjött Amber is, néhány lány társaságában, és vihorászva Petiről kezdtek el beszélni. Igen, arról a Petiről – a mi Petinkről. Ah, hihetetlen, hogy mindenkinek tetszik! Bosszantó. Senki sem látja, hogy egy szoknyapecér? Vagy pont ezért szeretik? Ők is egyek akarnak lenni a megfektetett nők sorában? <br />És Peti csak vigyorgott, csábította az egyik csajt, én pedig addig ittam, míg teljes képszakadás nem volt. Nem bírom ezt a sok boldog embert!<br />Másnap reggel úgy ébredtem fel, hogy a fejem hasogatott, és az ágyamban mellettem Bekka feküdt, mellette pedig Mike. Mind a hárman az előző esti ruháinkban voltunk, és valamilyen furcsa oknál kifolyólag Mike fején egy McDonald’s-os korona volt. Érdekes… Aztán nagy nehezen rájöttem, hogy azért ébredtem fel, mert a telefonom rezgett párat a táskámban, aminek a vállpántja valamiért a combom köré volt tekeredve. Mégis mennyire áztunk el tegnap?<br />Az MMS(!) feladója Peti volt, mellette egy csaj pózolt egy ágyban(!), marha nagy vigyorral a képén, alatta az üzenet: „Sikerült megfektetnem. Remélem neked is hasonlóan jó éjszakád volt, cica!”<br />Rohadj meg, hogy ezért felébresztettél! – morogtam és nagyot nyögve a fejfájástól, visszafeküdtem.Amyhttp://www.blogger.com/profile/12810743202679899059noreply@blogger.com7